Legyen bár kallódó tehetség vagy ezer létforma lehetőségét magában érző fondorlatos cselszövő, egy ifjú írójelölt indulásához némi összeköttetés soha nem árt. Feledés félhomályába tűnt diákújságírói zsengéket újrafogalmazva, s egy nem-verssel indul a Szerkesztőhöz…

Kellemes, oldott, mégis ünnepi hangulat uralkodott Ladik Katalin könyvbemutatóján az Ötpacsirta Szalonban, mely egyúttal nyolcvanadik születésnapi köszöntője is volt.

Immár hatodik alkalommal rendezte meg – 2022. november 26-án – a Magyar Napló szerkesztősége, a Magyar Írószövetség és ez évben a Benczúr Ház Kulturális Központ a 2016 júliusában elhunyt Oláh János költő, író, kiadóvezető emlékét felidéző estet.

Ha nincsenek hozzá kötő gondolkodók, a múltunk idegenné vész el, ha vannak, és jó hídként működnek, kortársaink maradhatnak Petőfi, József Attila vagy akár Platón. Ilyesféle híd volt a százhúsz éve született Illyés Gyula is.

„Mit szónokoljak s mit szavaljak?
Csepűből mézet mint facsarjak?
Szállnak fölöttem kósza varjak,
s nincs két hitem, mit összevarrjak.”

„Nagy író nem lehet nagy jellem nélkül” – írta Illyés 1943-ban Naplójegyzeteiben. Azt vallotta, hogy Babits életműve csak a legnagyobbakéval mérhető.

A turulról mindig múltbéliként és csakis nagy pátosszal beszél, aki beszél, vagy éppen gúnyosan. Lehet-e ezt másképp? Nos, igen. Juhász Kristóf tárcája közvetlen hangú tudósítás arról mi a helyzet Turulunkkal mostanság.

Buda Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas költővel, a Nemzet Művészével nyolcvanhatodik születésnapja alkalmából beszélgettünk.

Miért pont a pásztorok a karácsony éjszaka kitüntetettjei? Megérdemlik? Ártatlan báránykák? Nem ez a hírük. Inkább az, hogy tisztátalan, templomidegen, elvadult, szava nincs, de ha van, szavahihetetlen, barbár népség. „Csordapásztorok.” A csorda a mindenük.

Szathmári alapos tudósi rendszerességgel tárja elénk a muszlim világ rétegeit egészen a kezdetektől, a szúfizmuson át a mai szektákig, hanem olyan érdekes szegmensekkel is foglalkozik, mint a nők jogai az iszlámban.

„Isten a tenyerén hordoz falaimmal együtt,
és várja, hogy kinézzek a repedések közt.”

„az öregedés szigetén minden más,
a vízpartra egy ördögkommandó vigyáz,
a tekintetüktől a röhögés kiráz.
A lázadásnak minden formáját betiltják.”

A szeretet olyan, mint a vitorláshajók tőkesúlya, ami a hajó alján, a víz alatt van. Nem is látszódik, mégis, ha nincs ott, felborul a jármű.

„olyan az ember élete akár egy madártoll
vagy egy utazókosár
amelyet a negyedik emelet ablakából látunk
tovaúszni a mindenség felett”

Németh Péter Mikola könyvét a Pilinszky iránti hódolat ihlette, versei is hasonlóan tömörek, képszerűek és nem utolsósorban: a misztérium keresői.

Először azt a címet szerettem volna adni e kis elmefuttatásnak, hogy Vékony pénz, avagy a pénzügyi tudatosság, de aztán arra jutottam, hogy így a reménybeli olvasó talán azt gondolná, értek a pénzügyekhez, és rögtön elidegenedne tőlem lelkileg, mint én szoktam azoktól, akik tényleg (értenek hozzá).

Zelnik úgy tanít, hogy az olvasónak nemcsak tudást, de tükröt is ad, hogy ebbe a tükörbe pillantva tudjon ráébredni a saját szellemi és erkölcsi állapotára és a körülötte lévő világ természeti és kulturális tendenciáira.

Valahol Erdélyben, magyar világban, román világban, egy igen vágyott tangóharmonika végül gazdátlan maradt: odaát, mint annyi minden más szépség.

"Rózsa Sándor. Hogy az ördög tenne oda, ahová kívánlak!" Avagy hogyan is ment az élet a betyáros múltban az Alföldön, és hogyan is álltak ehhez hozzá a népek.

Az aranymorzsákat apránként szórta a pacalra, pöccintő mozdulatokkal oszlatva el őket. A legtöbb a paprikás zsíron lebegett még akkor is, amikor megkeverte a szaftot. Csillogott a pacal, a bélbolyhok tetején megült a ragyogás. Szellő üdvözült mosollyal vette szájába az első falatot...

Könyvbemutatók, megzenésített kortárs versek, játékos irodalom órák és közös versmondás a Kiserdőben – programsorozattal ünneplik Balatonfüreden A magyar nyelv napját.

„ma mindenkiből
lehet mikulás vagy simán télapó,
a határon túlinak Magyarország
örökkévalóságig tűnő várako-
zás”

„...ki kotorja be földdel a tömegsírok
helyét, ha te minduntalan csak ásod,
és az én ujjaim már lekoptak.
Neked rutin, nekem erő.”