„...megtelt a kert finoman pengő, csengő-bongó hangokkal. És az alkonyodó homályban a fűszálak kiegyenesedtek, a földből csírák, kicsi szárak, bimbók, levelek törtek elő, és a lassan sötétbe szenderedő homályban azt láttam, hogy színes a világ.”

Biológiai fegyverek, elszabadult mutáns vírusok, éhínség, gazdasági válság. A jövő? Egy stratégiai játék célegyenesének kíméletlen disztópiája. De mi lesz a főnyeremény?

Tragikus körülmények között távozott az élők sorából Kabai Lóránt költő, vizuális művész – tudatta nyilatkozatban az alkotó családja.

Divatba jött az önteltség, az önimádat, és megfertőzte a gondolkodásunkat. Pedig, ha jobban belegondolunk, rá kell döbbennünk, hogy annak a sokféle impulzusnak, amelyek az életet, a mi életünket is meghatározzák, nem hogy urai, de ismerői sem vagyunk.

1956 ősze: hazudik a rádió, csengőfrász, búzakalászos Rákosi-címer – a hatéves kisfiú és bátyja az ablakból egy szovjet tank ágyúcsövével néznek farkasszemet, a pincében felszakad a fohász: ...de szabadíts meg az orosztól!

„minek vitatkozni a sötétséggel
várakozom inkább vele
amit nem lehet szóval kimondani
megcselekszi a szenvedés
Isten a fájdalmat szépnek teremtette”

A jelenükkel elégedetlen, a jövőjükért aggódó emberek száma a belátható időben csak gyarapodni fog – háború a szomszédságban, ijesztő energiaválság a tél közeledtén Európában, elszabadulni látszó infláció világszerte…

„Újraíródik az égből lehulló eszmélet.
A tanítás, a rovat, a folyóiratok.
Gránit, bauxit.
Epifánia. Új halmaz-
Állapot. A szépség és a morál genealógiája.”

Iancu Laura és Bodnár Dániel levelezésének könyve, melyben földi dolgokról esik szó, valójában magában foglalja az égi dolgokról való elmélkedést is, személyes hangon és megkapóan.

A világszerte ismert magyar származású, Londonban született író, Tibor Fischer, a Mathias Corvinus Collegium Irodalmi Műhelyének vezetője az idén jelentette meg hetedik, Így urald a világot című könyvét magyarul. Ennek ürügyén beszélgettünk vele.

Beszámoló az új helyszínen, a Nemzeti Táncszínházban október 13. és 15. között megrendezett, immáron hagyománnyá vált Margó Irodalmi Fesztiválról és Könyvvásárról.

Annie Ernaux-nak ítélte oda idén a legmagasabb irodalmi elismerést a Svéd Akadémia.

Hogy marad meg egy csillagkép valamennyi csillaga  évezredek óta ugyanott, egymáshoz képest mozdulatlanul? Hogy fölnézünk az égre, és a Szekér valamennyi kereke megvan, itt északon, és a Keresztnek mind a négy szárnya megvan, ott délen.

Sopron polgármestere, Lackner Kristóf latin nyelvű munkájában Sopron város címerének szimbólumait értelmezi: „Látod-e a címerben a két alacsonyabb bástya fölött a két aranyló csillagot, miként a hajnalcsillag ragyog a többiek előtt, így tűnsz fel nekem TE is, Sopronom.”

Tamási Áron Emléknapot rendezett a Magyar Művészeti Akadémia és a Lakitelek Alapítvány és Népfőiskola szeptember huszonhatodikán, megidézve prózairodalmunk nagy alakját születésének 125. évfordulója alkalmából.

Ha szeretsz valakit, mindegy, hogy ki az, mi az. Az elválás fájdalma ugyanolyan, és csak az határozza meg, milyen erős, hogy a szereteted mekkora volt. Szép novella egy kutyáról és az elengedésről.

„...ő ment a legmélyebbre az igazság útján,
és itt vagyunk mi, három síkján a szarnak,
értjük egymást, a szépet és igazat...”

Új verseskötetében Petőcz András vonzódásai állnak a középpontban. Mottói is ezt sugallják. Akár az ószövetségi szövegekre, akár a francia líra, a szimbolisták idézésére gondolunk. Vagy éppen Pilinszky, Weöres vagy Tandori rokonszenvvel teli emlegetésére.

Mosolygok, ha hallom a neved egy kövér angyal szájából, aki a háztetőn napozik. Kinyitom a szemem, fénycsík szeli ketté a szobát. Legyen miénk a mai nap, ne fertőtlenítsünk, a sterilizálást is hagyjuk másra, feküdjünk hanyatt, várjuk meg, amíg leszáll az est, és számoljuk meg a fekete égbolt szakadásain átpislákoló csillagokat.

Gáborral a Lágymányoson éltük a forradalmat, és 1957-re barátaink tűntek el: tiltott nevek, tiltott szavak, titkos történetek.

Mindannyian láthattunk már részeg embert – a békésebbek közül valót –, amint társaságban ülve, egy fura pillanatban előveszi a telefonját, nehézkes ujjmozdulatokkal megnyitja rajta a Spotify-t, kikeresi kedvenc dalait, és lepisszegve a különben vidáman beszélgető asztaltársaságot így szól: „Na ezt hallgassátok meg!”

„Miféle tolvaj vírus ez,
hogy a halál okát is ellopja.”

Rendkívüli osztály volt? Maga a szerző írja könyve előszavában, hogy más osztályok abból az időből „nagyobb hősöket” adtak a Pannonhalmi Gimnáziumnak és a magyar kultúrának. Miért mégis a „b” osztály, amelyik Pannonhalmán érettségizett 1960-ban?