Kundera pályafutását költőként indította, és bár nagy népszerűségre tett szert az ötvenes években, amikor három verseskötete is megjelent, első regényében, a Tréfában a sztálinizmust kritizálta, ezért üldözni kezdte a hatalom. A hatvanas években elsősorban A lét elviselhetetlen könnyűsége című regényével szerzett magának nemzetközi hírnevet. Támogatta a prágai tavaszként ismert 1968-as reformfolyamatot, emiatt elbocsátották állásából, és eltiltották a tanítástól is. Azt sem engedték neki, hogy publikáljon. 1975-ben emigrált Franciaországba. Miután A nevetés és felejtés könyve címmel új regényt adott ki, a csehszlovák kommunista rendszer 1979-ben ellenséggé nyilvánította, és megfosztotta állampolgárságától, amelyet csak kilencvenéves korában, 2019-ben kapott vissza.

„Milan Kundera olyan író volt, aki művein keresztül az egész világon generációkat volt képes megszólítani, ami nemzetközi elismerést hozott neki. Szorosan kapcsolódott szülővárosához, Brnóhoz, bár politikai okokból hazája elhagyására kényszerült. Figyelemre méltó szépirodalmi műveket és esszéket hagyott ránk” – mutatott rá Petr Fiala cseh miniszterelnök, aki szerdán nyilatkozatban reagált az író halálhírére.

Martin Baxa cseh kulturális miniszter értékelése szerint Kundera halálával a mai cseh és a világirodalom egyik legnagyobb alkotója távozott az élők sorából. „Művei, amelyekben az európai kultúra alapértékeit boncolgatta, érdeklődése az ember, valamint az embernek a történelemben betöltött szerepe iránt a világirodalom megkerülhetetlen és maradandó alkotásai” – vélekedett a miniszter.

Kafka, Hrabal és Havel mellett Kundera volt a leghíresebb és a legnagyobb hatású cseh származású író. 1929-ben született Brnóban, apja zenetudós volt, ezért mielőtt egyetemre ment, dzsesszzenészként és kétkezi munkásként dolgozott. A prágai Károly Egyetemen zenetudományt, irodalmat, filmművészetet és esztétikát hallgatott.

Még egyetemistaként, 1948-ban sok értelmiségihez hasonlóan belépett a kommunista pártba, de miután tiltakozott a kialakuló személyi kultusz ellen, kizárták. 1952-ben diplomázott, majd a Prágai Film- és Előadó-művészeti Akadémián világirodalmat tanított.

Kundera neve többször is felmerült az irodalmi Nobel-díjra esélyes írók között, de végül nem jelölték a díjra. 1985-ben viszont Jeruzsálem-díjat kapott – ezt az elismerést azoknak az íróknak adják, akik az emberi szabadságról, társadalomról, politikáról írnak.

1987-ben Nelly Sachs-, 1994-ben Csehországban Jaroslav Seifert-, 2000-ben Herder-díjat, 2001-ben Paul Morand-díjat kapott. 1990-ben megkapta a francia becsületrendet, 2009-ben a Francia Akadémia is kitüntette, 2020-ban pedig Franz Kafka-díjat kapott. Örömmel fogadta a díjat, mert saját bevallása szerint imádta Kafkát.

Kundera interjút ritkán adott, és azután sem vett részt a cseh irodalmi életben, hogy visszakapta állampolgárságát. 2008-ban akkor törte meg a csendet, amikor azzal vádolták meg, hogy több mint ötven évvel korábban elárult egy cseh repülőtisztet, aki az amerikai hírszerzésnek dolgozott. Kundera ezt akkor a ČTK cseh hírügynökségnek nyilatkozva dühösen tagadta, és a vádakat „egy író meggyilkolásának” nevezte.

Az 1993 óta csak franciául publikáló szerző utolsó regénye, A jelentéktelenség ünnepe 2014-ben jelent meg. 2020-ban a Brnóban működő Morva Tartományi Könyvtárnak adományozta könyveit, cikkei, levelei archívumát és más dokumentumokat.

Milan Kundera világszerte népszerű és ünnepelt író volt, magyar nyelven is olvasható az összes regénye. Két leghíresebb regényéből film is készült. Kundera stílusa egyedi és összetéveszthetetlen. Regényeiben a történet és a szereplők gyakran másodlagos célt töltenek be, mégpedig hogy az író a saját gondolatait közvetíthesse, ezért gyakran kommentálja a regényében történteket. Az író az emberi lét kérdéseit kutatja az adott korban, ezért jelentős a korrajz is írásaiban. Mindemellett a történetekben számottevő a humor. Szereplői gyakran kicsinyesek és balgák, akik sokszor keverednek nevetséges helyzetekbe. Éppen úgy, mint mi…