2012-ben, Lator László 85. születésnapjának ünnepén idézte fel Szabó Ferenc atya megismerkedésüket és emlékezetes találkozásukat a Triznya-kocsmában, Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás legendás római irodalmi szalonjában:
A nálam négy évvel idősebb Lator Lászlóval a Zalalövő V. kerületi Irsapusztához tartozó Bárómajorban ismerkedtem meg, ahova szülőhelyemről, Kálócfáról 1935-ben költöztünk át. Apám itt is cseléd volt, első ember. Báró Perényi Bertalanék Nagyszőlősről költöztek ide, és vették meg a száz katasztrális holdnál nem sokkal nagyobb, gyengén termő földbirtokot. Lator László unokahúga volt Éva (Báb), akinek kiskoromtól játszótársa lettem. 1943-ban Sümegre kerültem gimnáziumba; alighogy elkezdtük a második évet 1944 őszén, hazaküldtek bennünket a náci hatalomátvétel miatt, de otthonról levelezés révén folytattam, tanultam a másodév anyagát. Amikor közeledett a front, Latorék Perényiékkel készültek, hogy Ausztriába meneküljenek. Ekkor ismerkedtem meg Lászlóval, aki már akkor költő hírében állt. Síeltünk is a tanya melletti dombon: bámultam, hogy a Lövőn veszteglő vagonból csent fehér katonai síléceimen milyen ügyesen siklott, fékezett…
Bárómajori cselédgyerekek a kastélykertben 1935 körül. Fotó: a szerző archívumából
Most ugorjunk pár évtizedet. Kanyargós külföldi utunk során (bár László közben már hazatért) összetalálkoztunk a Triznya-kocsmában. (Már Matyi 1991-es halála után.) Mindketten hallottunk újabbakat is egymásról. Lászlónak elküldtem első verseskötetemet. Zsuzsáéknál beszélgetve ezt mondom: „László, hallgass ide: »Én nem akartam semmi mást, / csak rajzolni a hervadást, / de mire ideértem, mind lehullott a lomb.«” Ámulva hallja e versszakot, és megkérdezi: „Hát Te ezt honnan tudod? – Honnan? 1944 telén Bárómajorban bejöttél a cselédszobánkba, és az én rajztáblám szélére írtad e sorokat. – Ifjú szívekben élek!” – volt László boldog válasza.
Perényi Éva, Báb, a bárólány, Lator László unokahúga. Fotó: a szerző archívumából
Aztán 2015-ben újra megjelent Találkozások címmel a Triznya-kocsmáról szóló emlékezésem, benne ott megismert több magyar író, költő „portréjával”. Elküldtem Lászlónak ezt a kötetet új, Angyali üzenet című válogatott és új verseimmel. A két könyv olvasása után kaptam Lászlótól ezt az elismerő, kézírásos baráti levelet.
Kedves Feri, szívből köszönöm frissen megjelent könyvedet. A Találkozások-ban megcsodáltam mindig működő rögzítő képességedet, célszerűen működő felvevőgép-elmédet. S azt is, hogy a megrajzolt barátok pár oldalon is mennyire élnek. Mondanom sem kell, hogy sok köztük barátom, ismerősöm volt nekem is. Köszönöm, hogy engem is közéjük soroltál. És azt is, hogy kamaszkori versemet megőrizted. Örültem, hogy Bábot is megidézted. Azt is, verskötetedet is sokszor le fogom venni a polcról. Új verseid megrendítően gyönyörűek, földi és földöntúli (mondjam metafizikaiak?) egyforma erővel világít benne. Micsoda erő volt Benned, hogy annyifelé, annyi műfajban honos vagy! Régi barátsággal, szeretettel ölellek. László
A diák Szabó Ferenc. Fotó: a szerző archívumából
