Több mint két évtizedes múltra tekint vissza a kortárs magyar költészet sokszínűségét és gazdagságát bemutató Az év versei antológia, mely megszületését a Magyar Napló egykori főszerkesztőjének, Oláh Jánosnak köszönheti. A kulturális eszmecserét is szolgáló kiadvány fontos szerepet vállal abban, hogy közelebb hozza az eltérő szekértáborok alkotóit, és életkor alapján is áttekinthető keresztmetszetet nyújtson napjaink poétai irodalmából. A 2023-as válogatásban, akárcsak a korábbiakban, az idősebb, élő klasszikusoktól kezdve a húszas éveiket éppen elhagyó költőkig szemezgethetünk az idei év terméséből.

Minden érdeklődő olvasó megtalálhatja a maga kedvenceit, és új hangokkal is megismerkedhet, mint általában minden esztendőben. A kellemesen vaskos terjedelmű, éppen kilencven költő műveit tartalmazó gyűjteményt a rangidős, 1931-ben született Czigány György verseivel is kezdhetjük, vagy találomra is belelapozhatunk a számunkra már „bevált” nevekhez. Az idősebb nemzedék lírájában az elmúlás, a visszaemlékezés és a hasonló témák mellett a bölcs játékosság is megfigyelhető. Tőzsér Árpád egy Örkény-motívumra hajazó másfél percest, s többek között egy költő és egy kapu közötti szellemes párbeszédet tálal elénk. Czigány György félálomba hajló szép sorai erős felütéssel indítják az antológiát: „Szobámban lányok járnak-kelnek / – virágos kertként női holmik –, / mezítlen csönd alá hevernek / mind ismerem, és nem tudom, kik.” Gergely Ágnes gyöngéd múltidézései szintén nagyon megkapóak: „Szerelmet elveszteni légszomj. / Barátot fulladás.” A költőnő számos költőtársával együtt – mint például Ágh István, Buda Ferenc, Kiss Anna, Takács Zsuzsa, Péntek Imre, Serfőző Simon, Mezey Katalin, Kovács István vagy a nyolcvanas években még neoavantgard pályakezdő, Zalán Tibor – a rendszerváltás előtti évtizedek Szép verseinek is gyakori szereplője volt. Utóbbi, sajátos tükrözött szonettjeivel napjaink aktualitásait vegyíti éjszakai vízióival. (Ukrajna, A két opció) Ágh Istvántól viszonylag terjedelmesebb, nyolc oldalnyi válogatást kapunk, többnyire emlékező és gyászversekkel, Buda Ferenc egy rövid és velős költeményben mutatja fel az emberiség tragédiáját a Káin–Ábel-mítosz kapcsán. Ladik Katalin letisztultan enigmatikus darabjai, Király László keserű-gunyoros remeklései után Mezey Katalintól olvashatunk néhány szintén játékos, s egyben korszakbíráló verset, Kovács István pedig a hajdani költő barát, Utassy József emlékére írt művel (Léka Géza is hosszú, megrázó erejű verset alkotott a nagy poéta emlékére) és egy nagyszerű, apokaliptikus négy és félsorossal szólítgatja az öröklétet: „a Nap utolsó lélegzetvétele / partra vetve”.

Előre haladva a gyűjteményben, jó érzés tapasztalni a hangok és stílusok sokféleségét, ahogy néhány oldallal távolabb megfér egymással Nádasdy Ádám és Vári Fábián László versvilága, vagy a pályakezdésük óta szinte minden antológiákban szereplő Kemény István és Tóth Krisztina, az Év verseibe először csak az idén bekerülő Novák Valentinnal. A határon túli szerzők jelenléte is felettébb meghatározó, miként a középnemzedék beérkezettjei (Turczi István, Petőcz András, Végh Attila, Vörös István, Payer Imre, Filip Tamás, Miklya Zsolt, Jenei Gyula, Jász Attila), nevükhöz méltón fajsúlyos alkotásokkal, akiket kor szerint követnek a szintén már rég bizonyított szerzők – Lackfi János, Szentmártoni János, az ismét hosszú balladával jelentkező Kiss Judit Ágnes, a finom paradoxonokkal teli Z. Németh István, a régies nyelvezetet használó Rónai Balázs Zoltán és még sokan mások, akikhez hasonlóan, a felnövőfélben, de már az ifjúkort elhagyva, számos újabb nemzedékbeli tehetség is startra kész tüzelőpozícióban élesíti a líra ismétlőfegyvereit. Köztük meglepő számú nő, húszas esztendei elején, többen saját kötet nélkül még, hogy teljes legyen a szerkesztői elvárásoknak megfelelő irodalmi választék. Zárásként, találomra szinte bárkitől idézhetnék a nívós könyvből, legyen tehát egy hölgy, a fiatalabb korosztályból: „csillagokkal kacsáztunk hol jobb hol bal / kézzel céloztuk meg a földet / árnyékaink összenőttek mintha vihart / koszolna a virradó fényszőnyeg” (Murányi Zita: Óriás)

Az év versei 2023. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2023, 408 oldal