A veretes 1984-es esztendőben az Általános Épülettervező Vállalatnál formálgattuk az egyre kornyadozó szocializmus építészeti arculatát. Nem is akármilyen csapatban dolgozhattam az akkori, ma már legendásnak mondott Varga Levente-műteremben.

Ötven évvel ezelőtt indult útjára Bedő István vezetésével a Dunán Regensburgtól a Fekete-tengerig vitorlázó magyar expedíció. Az út résztvevői közül többen már eltávoztak az élők sorából, de Fejéregyházi Andrást, a Srácot, hála Istennek, jó erőben találtam.

Baranya gazdag műemlékekben. A titok nyitja történelmében, vallási-felekezeti gazdagságában és településföldrajzi adottságaiban is rejlik. Utunk most a megye legdélebben fekvő sávjába, az Ormánságba, majd a nyugati szélére, a Szigetvidékre vezet.

Sűrű nádas kísérte partszakaszok, tóparti sétányok, a kertekben a villaépítészet kiemelkedő alkotásai és a népi építészet élő emlékei, a félsziget nyugati oldalának háborítatlan természeti világa, kenderföld meg levendulás… Ilyen is volt a balatoni táj.

Attila hunjairól, portyázó magyarokról, hátrafelé nyilazó lovasokról is szólnak a legendák a Római Birodalom hatalmát idéző itáliai Aquileiában, ahol
a Dolomitokból érkező Natisone eléri a tengert, ahonnan autós híd vezet az „arany szigetre”, Gradóba.

Zöld jelzés a tonnányi akkumulátort cipelő elektromos városi terepjáróknak, sorompó a hagyományos kisautók és hibridek, a bio- és szintetikus üzemanyagok alkalmazása előtt? Az ideológia megint győzni készül a józan ész felett. A végén még az ipari lobbinak kell szorítanunk?

XVI. Benedek pápa 2010-ben a béke világnapjára írt üzenete Isten mindenki számára szánt ajándékának nevezi a természeti környezetet, amelynek használata közös felelősséget kíván az egész emberiség, különösképpen a szegények és a jövő nemzedékek iránt.

Egy hónapja nyílt meg a Szentendrei Skanzen első határon túli tájegysége. A „tájegységbe” az 1920-ban elszakított történelmi Erdély tartozik bele, így helyet kaptak a Partiumból, a Bánságból, valamint Moldvából származó épületek is.

Talán utoljára. Ez villant belém, mikor autóval Pestről jövet, a Maros hídját elhagyva megpillantottam a Makó táblát. A töltés végén az ismert kép, a katolikus templom sötét, jobbra a reformátusok masszív fehér tornya, köztük, körülöttük a város.

Szabályos alakzat, máskor pontos rendjében is játékos homlokzati burkolat: klinker-expresszionizmus. Így nevezik Németországban azt a nálunk sem ismeretlen, ma ritkán emlegetett építészetet, amelynek jellegzetessége a házak klinkertégla borítása.

Sose bonts le egy kerítést addig, amíg nem tudod, hogy miért állították fel – fogalmazta át szabadon naplójában J. F. Kennedy elnök az író, filozófus G. K. Chesterton szavait. Egy település élő organizmus: nem szabad akárhogyan hozzányúlni, beleavatkozni az életébe.

Berlinben az Unter den Lindenen járva a magyar kultúrturisták is rácsodálkoznak a Neue Wache – a volt palotaőrség – eredetileg Karl Friedrich Schinkel tervezte épületének belső terére, s bizonyára nem tudják, hogy Heinrich Tessenow alkotását látják.

Az alsó Sajó-völgy halainak és rákjainak szerencséje, hogy nem arany-, hanem vasbánya szennyezi a forrásvidék vizeit. Cián helyett „csak” arzént sodor a víz, miközben a szlovák hatóságok úgy tesznek, mintha ipari katasztrófa esetén is járna a száznapos türelmi idő.

Különös sorsuk van a műemlékeknek. Koruk, anyaghasználatuk, eredeti funkciójuk szerint talán mind veszélyeztetettek, hisz létezésük a modern városszövetben, településszerkezetben idejétmúlt. Mégis ez adja pótolhatatlan értéküket: a múlt üzenethordozói.

„A XVIII. századi Magyarország legnagyobb építőművésze és mérnöke volt. Barokk szellemű alkotásainak egyéni stílusa harmonikusan forrt egybe a magyar tájjal és lélekkel” – emlékezik Fellner Jakabra a tatai nagytemplom falán 1940-ben elhelyezett kőtábla.

Mi a helyzet?! – ezzel a címmel rendezte meg első, egyben nyitó nemzetközi etnográfiai konferenciáját a Néprajzi Múzeum. Európa néprajzi múzeumainak igazgatóit invitálta találkozóra bemutatva az új házat a Városligetben és az első kiállítást is.

Irodalom és építészet – Granasztói Pál életművének egymással összefüggő, egymást kiegészítő alkotóelemei. Írásaiban gyakran reflektált urbanisztikai kérdésekre. Erről is szól a hagyatékából kiadott kötet, az Egy patrióta élete – Magyarországon, a XX. században.

A Bauhausban felnőtt Breuer Marcell formatervező és építész május 21-én lenne százhúsz éves. Két csővázas karosszéke és kisasztala látható az újjászületett Walter Rózsi-villában, a Magyar Építészeti Múzeum ma nyíló első saját hajlékában.

Éppen százötven éve jelentette be Pauler Tivadar vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy létrejött a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága, megvetve az intézményes magyar műemlékvédelem alapját. Ünnepi pillanat. Vajon ma is van mit ünnepelni?

Ha a házak és a falak mesélni tudnának, mennyi izgalmas, magával ragadó vagy drámai történetet mondanának el tervezőikről, építőikről, lakóikról, a megélt időkről. Mit tudnak mai lakóik az épület múltjáról, jelenéről – erről is szól a Budapest100.

Egy nyolcvan-kilencven éves minőségi kerékpárral ma is bátran útra kelhetsz. A jártában-keltében szenvedélyes gyűjtővé vált szobafestő az eredeti alkatrészekkel felújított gépekkel a történelem egy darabját menti meg, hogy ne pusztán egy eldobható műanyag világban éljünk.

Négy éve a Nemzeti Múzeum könyvesboltjában szokásom szerint érdekességekre „vadászva”, találtam egy kötetet, amelyre azonnal lecsaptam: Fodor István, Magyar régészek a háborús Kijevben – Fettich Nándor kijevi naplója és László Gyula naplótöredéke.

A nap- és szélerőművek Achilles-sarka a kiszámíthatatlan működés, az ingadozó termelés kiegyenlítése viszont drága, különösen mióta a földgázárak az egekbe szöktek. Az Ocean Grazer nevű dán startup egyszerű, de ötletes módszert dolgozott ki a tengeri szélerőművek áramának tárolására.