Szeptember harmadik hétvégéje nálunk három évtizede hagyományosan a műemlékeké. A közismerteké, a bejárhatóké és azoké a zárt, belső életüket élőké, amelyek a hétköznapokon ritkán vagy egyáltalán nem látogathatók, viszont ilyenkor kitárják kapuikat.

Sokan, főleg a gyerekek csak így ismerik a Szilvásváradon élő Regős József helytörténészt, barlangkutatót. Az általa vezetett sétákon, túrákon igazán élményszerűen kaphatunk betekintést a település vagy a Bükk hegység titkaiba.

Élj érdekes időkben – szól a régi kínai átok. Úgy látszik, megkaptuk: egymást érik a hőhullámok, kiég a termés, de a városi embert főleg a kenyér ára foglalkoztatja. Mire számíthatunk, és mit lehetne tenni? Erről kérdeztük Kajner Pétert, a WWF Magyarország Élő Folyók program szakértőjét.

Képzeletbeli sétára indulunk, hogy egy pillantást vessünk Pécs belvárosának kevéssé ismert épített örökségére. A Széchenyi tértől gondolatban haladjunk a város főtengelyének számító Király utcán, és miután jelképesen kilépünk az egykori Budai kapun, álljunk meg az 51-es számú ház előtt.

Magasan fekvő utcáról lenézve gyakran furcsa érzésem támad: a kép szokatlan, valami hiányzik. Belém hasít: nem látok tetőket. Hol vannak a megszokott cseréptetők, színük és formáik, a gerincek közelében kibukkanó kémények, s leginkább a padlások?

Három éve Bérczi L. Bernát főapát úr műemlékes építész férjemmel egy sötét bútorraktárba vezetett. A beszűrődő fényben megláttam a kézzel festett, több mint százéves tapétát, az előbukkanó festett falat, számomra akkor kezdődött a Királyterem felújítása. 

Klasszikus vadászkastély szerte Európában szép számmal akad. Ritkább az erdei házat kiegészítő, magát a vadászatot szolgáló építmény, építményrendszer. Németország viszont a vadászat meghatározta tájtervezésben és területfejlesztésben rendkívül gazdag.

Az egykor gazdag élővilágú alföldi tavak porzó medre intő jel lehet a vészesen fogyatkozó vizű Velencei-tó sorsára nézve is. A vízben gazdagnak vélt Magyarországon szárazság pusztítja a természetes élőhelyeket, s egész régiókban kerül veszélybe a gazdák megélhetése.

Andrásfalvy Bertalan Széchenyi-díjas néprajzkutató, antropológus, a néprajztudomány doktora, a Pécsi Tudományegyetem professor emeritusa Szent István ünnepén a Magyar Érdemrend nagykeresztje (polgári tagozat) kitüntetésben részesült.

Banálisan egyszerű a címben feltett kérdésre a válasz: kerekedjünk fel, menjünk el Selmecbányára. Az egykori Hont vármegye ősi bányavároskájában, mint cseppben a tengert, megláthatjuk Közép-Európa valódi mibenlétét és megérthetjük teljes történelmét.

Szekszárdon a Bartina dűlő dombos tája és a Remete-kápolna felé vezető Bartina utcán vitt utunk a szőlőnk felé. A balra felfelé induló, esővíz mosta szurdikon át értünk el a domboldalon álló présházunkig, s nyaralóvá előléptetett tanyánkig.

A váratlanul hatályba lépett erdészeti rendeletmódosítás várható hatásairól kérdeztük Ódor Péter erdőökológust, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadóját, az Ökológiai és Botanikai Intézet igazgatóját. Az intézmény állásfoglalásban is megfogalmazta szakmai aggályait.

Kastélyok újulnak meg, hajdanvolt várak „épülnek fel” országszerte. Megszépültek, múzeumként látogatókra várnak, valamennyiben van már kávézó is. És azonkívül? Csillagfényes, meleg nyári estéken óhatatlanul felvetődik a hogyan tovább kérdése.

A kormány az energetikai vészhelyzetre hivatkozva rendeletben függesztette fel a fakitermelésnek a természetvédelmi és az erdőtörvényben szereplő korlátait. Ökológusok a természetvédelem végéről beszélnek, erdészeti illetékesek szerint csupán a tűzifaellátás javítása a cél.

A budai Várnegyed polgárvárosában, ott, ahol a Kard utca ráfut a Bécsi kapu térre, két saroképület néz szembe egymással. Két ház, két korszak. Az évszázadok nyomait magán viselő biedermeier csíkos falfestésű palota és a XIII. századi alapokon nyugvó kortárs mű.

Elképesztő magyar innovációs ötlet: ötvenezer éves grönlandi biojég menthetné meg a Balaton hőségben fuldokló halait.

Gál István egész életét Vecsésen töltötte. Legkorábbi emlékei a II. világháború idejéhez kötődnek. Ha foszlányokban is, de emlékszik azokra az épületekre, melyeket akkoriban sodort el a történelem. Többek között ezeknek állít emléket a makettjei készítésével.

Zuhog a víz a kazettás malomkerékre. Ezer esztendőn át a vászolyi Szent Jakab-forrás és Pécselyen, a Zádor-várnál eredő, majd a Klára-majornál egyesült, Balatonba igyekvő víz tartotta életben ezt az ipartörténeti remeket.

A műemléki helyreállítások korát éljük. Ez nemcsak Magyarországra, hanem kis túlzással az egész világra igaz. Ám a megújult épületek látogatói legtöbbször csak az aktuális állapottal, a restaurált vagy rekonstruált végeredménnyel találkoznak.

Építészeti extravagancia és természeti csoda egyesül a velencei Bence-hegyi kilátóban, ahonnan a Dunántúl egyik legszebb panorámája tárul az utazó elé. A látványért különösebben meg sem kell erőltetnie magát, csak tartani egy bő negyedórás pihenőt.

Lakóházak, pajták, górék, füstölők, pincék, aszalók, malmok, csárdák, iskolák, útszéli keresztek: a népi építészet jellemző alkotásai, szerencsére még szép számmal akadnak itthon. Megmentésükre, felújításukra jött létre a Népi Építészeti Program.

Napfény felé nyújtózkodó, szemét a fénytől kezével védő légies női alak – A reggel. Georg Kolbe szobra 1929-ben a barcelonai világkiállítás német pavilonjának külső oldalán kialakított vízmedencében állt. Ma Berlinben a Kolbe Múzeumban látható.

Tündérkastély, az örök szerelem és hűség kastélya – a környékbeliek emlegették így a Nádasdyak romantikus otthonát. Boldogság és tragédiák sora kísérte históriáját, erről is mesél a hazai kastélyépítészetben egyedülálló, romantikus műemlék.