Az ember, aki a földet uralma alá hajtja, gyümölcseit szedi, fokozottan felelős is érte. Miért felelős? Egyrészt a természet megőrzéséért, virágoztatásáért, másrészt a jövő nemzedékek számára való megóvásáért, továbbadásáért. Az Egyház társadalmi tanítását bemutató kompendiumban az egyházi tanítóhivatal ellenzi a környezet ökocentrizmus és biocentrizmus által ihletett szemléletét, mert az „az ember és más élőlények közötti létszerű és értéktartalmú különbségek megszüntetését hirdeti, és a bioszférát egy értéktartalmában differenciálatlan biotikus egységgé teszi”. „Így az ember nagyobb felelőssége minden életforma méltóságának egyenlősítő szemléletmódjában hatályon kívül helyeződik.”
A teremtésvédelem a katolikus egyház szociális tanításából nőtt ki
XIII. Leó pápa 1891-ben megjelent Rerum Novarum kezdetű enciklikája az egyház életében olyan mérföldkő, amely az ipari forradalom kapcsán a szociális kérdésekre kívánt keresztény választ adni. Bár nem foglalkozott kifejezetten a környezetvédelem kérdésével, áttételesen mégis nagy jelentőséggel bír
a fenntarthatóság szempontjából is. Kulcstémái voltak ugyanis a közjó, a javak rendeltetése, a politikai és társadalmi közösségek felelőssége,
kötelessége és jogai, valamint az emberi természet és az ember jogai.
Ezzel a pápai kinyilatkoztatással vindikálta magának az egyház a jogot és felelősséget arra, hogy az emberek és a teremtett világ szempontjából meghatározó kérdésekben nyilvánosan állást foglaljon és irányt mutasson. Úgy fogalmazott: „…bízvást és teljes joggal bocsátkozunk éppen Mi e kérdés tárgyalásába, mivel olyan problémáról van szó, melyből a vallás és az Egyház segítsége nélkül nincs alkalmas kiút. Mivel pedig a vallás és mindazon dolgok feletti őrködés, melyek az Egyház hatalmában vannak, elsősorban a Mi feladatunk, a hallgatással kötelességet mulasztanánk.”
XIII. Leó pápa – fontos tanítást adott a javak rendeltetéséről, a politikai és társadalmi közösségek felelősségéről (Wikipedia, fotó: Library od Congress)
Az első világégés éveit követően, 1931-ben a Quadragesimo anno című enciklikájában XI. Pius pápa a teremtett javak olyan felfogását szorgalmazta, hogy azokat mind tisztán Isten alá rendelt eszköznek tekintsük, amelyeket annyiban használhatunk fel, amennyiben e végső cél (tudniillik Isten) eléréséhez vezetnek.
A nukleáris fenyegetés és egy harmadik világháború árnyékában, 1963 nagycsütörtökén XXIII. János pápa Pacem in terris című enciklikájában az emberi jogokról, a társadalmi igazságosságról és a béke megteremtésének fontosságáról szólt. Az enciklika egyike volt azoknak a dokumentumoknak, amelyek a hidegháború idején a nemzetközi béke és a személyes szabadságjogok fontosságára hívták fel a figyelmet. Ez a szentszéki megnyilatkozás a közjóról úgy ír, mint amiben benne kell lennie mindannak, ami az egyes nemzeteket egyenként megilleti. Megjegyezzük, hogy
a közjó gondolatának egyik nemzetközi értelmezése mára közös örökségként jelenik meg
(korhűen: common heritage vagy common concern of humanity). Az enciklika további jelentőségét adja, hogy a Szentatya, mint a katolikus egyház feje nem pusztán híveihez szólt, ahogy elődei általában, hanem minden jóakaratú emberhez, hívőkhöz és nem hívőkhöz egyaránt.
A Szentszék az ENSZ előtt
Az 1965-ös közgyűlésen VI. Pál rendkívüli diplomáciai érzékkel fogalmazta meg, hogy az egyház világi hatalommal nem rendelkezik, nem verseng ezért, pusztán alázattal kéri a közgyűlés engedélyét arra, hogy munkáját segíthesse. Ennek okát abban jelölte meg, hogy a Szentszék az egész világhoz szóló üzenetet hordoz.
A béke ügyében Bombayben (ma Mumbai) valamennyi államnak címezve 1964 decemberében azzal a felhívással élt, hogy
fordítsák a fejlődő országok javára legalább egy részét azoknak a megtakarításoknak, amelyekre szert lehet tenni a fegyverkezés csökkentése révén.
„Kardjaikat ekevassá kovácsolják, lándzsáikat pedig szőlőmetsző késekké” (Iz 2,4). Az ENSZ közgyűlése előtt 1965-ben ezt a felhívást újította meg VI. Pál. (És ahogy később látni fogjuk, 2023-ban Ferenc pápa is.)
Kiemelkedik a vatikáni megnyilatkozások sorából, hogy VI. Pál pápa az ENSZ első, stockholmi környezetvédelmi konferenciájára (1972) már üzenetet küldött. Korábban a II. vatikáni zsinat Gaudium et spes című lelkipásztori konstitúciója (1965) már markánsan foglalt állást amellett, hogy Isten a Földet minden kincsével együtt minden ember és minden nép használatára rendelte.
Teremtésvédelem II. János Pál pápa munkásságától
II. János Pál pápa munkásságával nagy hangsúlyt kapott a hivatalos egyházi megnyilatkozásokban a teremtés védelme. Redemptor hominis kezdetű enciklikájában (1979) megfogalmazza a teremtésvédelemről szóló keresztény tanítás lényegét:
„A Teremtő úgy akarta, hogy az ember közösségben éljen a természettel, mint értelmes és nemes ura, mint őrzője és nem mint garázda birtokosa.” Béke világnapi üzenetében (1990) felhívta a figyelmet arra, hogy az élet, és mindenekelőtt az emberi méltóság tisztelete az alapvető vezérlő elve mindenfajta egészséges gazdasági, ipari vagy tudományos fejlődésnek. Szót emelt az egészséges környezethez való jog elismerése mellett. Egyúttal rámutatott, hogy
a modern társadalom nem lesz képes megoldást találni az ökológiai válságra, hacsak komolyan át nem gondolja egész életformáját.
Evangelium vitae című enciklikájában (1995) felhívta a figyelmet arra, hogy alapvető félreértést látunk, a Biblia „hajtsátok uralmatok alá” szófordulatának kiforgatásában.
Laudato si’: generációs méltányosság és átfogó terv az emberiség válságára
Ferenc pápa megnyilatkozásai, mint a Laudato si’ enciklika 2015-ben, valamint a Laudate Deum apostoli buzdítás (2023) a fenti tanítások sorába illeszkednek. A környezethez való jog elválaszthatatlan fundamentuma az az erkölcsi alap, amelyet a generációs méltányosság megvalósulása jelent. A Laudato si’ enciklikát a fenntartható fejlődési célok (Sustainable Development Goals; SDGs) erkölcsi-teológiai-filozófiai pilléreként is tekinthetjük. Az enciklika megjelenésével egy időben Ferenc pápa Santa Cruzban (Bolívia) tartott beszédében magyarázatot fűzött az enciklikához, eszerint egy Föld van, egy emberiség és egy válság, ezért egy átfogó tervre van szükség. Az éghajlatról mint közjóról beszélt.
A Ferenc pápa első önálló enciklikájának is tekinthető Laudato si’ kifejezetten teremtésvédelmi tanítást tartalmaz. A Szentatya a földön élő valamennyi embert megszólítja – az enciklika tehát nem kifejezetten a keresztényeknek, még csak nem is az istenhívőknek, hanem minden embernek szól. Az egyes részeken és pontokon belül számos gondolati egység kapcsolódik egymáshoz. Ferenc pápa – felhasználva az úgynevezett Riói nyilatkozat (1992) szakkifejezését, közös és megkülönböztetett felelősségről beszél.
A Föld kiált – mi rommal, sivataggal és szennyel borított tereppé változtatjuk (Vatican News)
A Szentatya bizalommal fordul az emberek felé: bár tudja, hogy az emberiség letért a helyes útról, mégis hiszi, hogy képes ismét rátalálni arra. A Laudato si’-t egy évvel követően Ferenc pápa üzenete a teremtéssel való törődés világnapjára, 2016. szeptember 1-jén az alábbiakat fogalmazta meg: „A föld kiált (…) Ezzel az üzenettel
megújítom a párbeszédet e bolygó minden lakójával a szegényeket kínzó szenvedésről és a környezet tönkretételéről.
Isten egy virágzó kertet ajándékozott nekünk, de mi azt egy „rommal, sivataggal és szennyel” borított tereppé változtatjuk.
(…) Isten azért ajándékozta nekünk a földet, hogy kímélettel és mértéktartóan műveljük és őrizzük. ’Túlművelni’ – azaz rövidlátó és önző módon kizsákmányolni – és nem eléggé őrizni azt: bűn.” Az irányváltoztatás ugyanis azt jelenti, hogy „végletekig tiszteljük az eredeti parancsot: megőrizni a teremtést minden rossztól, mind a saját javunk, mind a többi emberi lény java érdekében”. Egy kérdés, amely segíthet, hogy ne tévesszük szem elől a célt: „Milyen világot szeretnénk hagyni azokra, akik utánunk jönnek, a gyermekekre, akik most nőnek fel?”
Laudate Deum: az élet vagy a halál kultúrájáért dolgozunk?
Ferenc pápa 2023. október 4-én, Assisi Szent Ferenc ünnepén kiadott apostoli levele, a Laudate Deum kifejezetten a november 30. és december 12. között Dubajban rendezett ENSZ klímakonferencia (COP28) döntéshozóinak szólt, s azonnali, hatékony változtatásokat sürgetett. Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének (1992) részes felei évente tartott találkozóikon áttekintik az eddigi eredményeket és új célokat tűznek ki, új vállalásokat tesznek. A 21. konferencia (COP21) eredményeként született meg 2015. december 12-én a Párizsi Megállapodás, amelynek fő célkitűzése az volt, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését biztosan 2°C alatt tartsuk az iparosodás előtti szinthez képest, és törekedjünk arra, hogy a hőmérséklet-emelkedés 1,5°C-ra korlátozódjon.
Pietro Parolin bíboros államtitkár Dubajban a pápa üzenetét tolmácsolja (Vatican News)
Ferenc pápa a találkozó jelentősége miatt személyesen tervezett részt venni a dubaji klímakonferencián, betegsége okán azonban erre nem nyílt lehetőség. Üzenetében rámutatott arra, hogy mindannyiunk jövője attól a jelentől függ, amelyet most választunk. Hiszen
a környezet elpusztítása Isten elleni vétek, nemcsak személyes, hanem strukturális bűn is, amely nagymértékben veszélyeztet minden embert,
különösen a legsebezhetőbbeket, és azzal fenyeget, hogy konfliktust szabadít el a nemzedékek között. Utalt elődei szavaira, amikor megerősítette, hogy az éghajlatváltozás globális társadalmi kérdés, amely szorosan kapcsolódik az emberi élet méltóságához.
Üzenetének lényegeként felvetette a kérdést: az élet kultúrájáért vagy a halál kultúrájáért dolgozunk-e? Mindenkihez szívből jövő felhívással fordult: Válasszuk az életet! Válasszuk a jövőt!
Figyeljünk oda a Föld kiáltására, halljuk meg a szegények könyörgését,
legyünk érzékenyek a fiatalok reményeire és a gyermekek álmaira, amelyek valóra váltásában súlyos felelősségünk van.
A 2024-es évre vonatkozó reményét fejezte ki, párhuzamot vonva az 1224-es évvel, amikor Assisi Szent Ferenc a Teremtmények éneke (Naphimnusz) című művét megírta. Addigra Ferenc teljesen vak volt, és egy fizikai szenvedéssel töltött éjszaka után lelkét misztikus élmény emelte fel. Ezután odafordult, hogy dicsérje a Fenségest mindazon teremtményekért, akiket már nem látott, de tudta, hogy ők az ő öccsei és nővérei, lévén, hogy ugyanattól az Atyától származnak és más testvéreivel osztoznak rajtuk.
Bizakodva tekinthetünk a 2024. esztendő elébe, ha az élet kultúráját választjuk.
A cikk a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Teremtésvédelmi Kutatóintézetével és a Genezis Kiválósági diákműhellyel együttműködésben készült.
Nyitókép: A Szentszék az egész világhoz szóló üzenetet hordoz – VI. Pál pápa az ENSZ közgyűlésén 1965. október 4-én
