Szűk környezetünknél jóval tágasabb panoráma tárul elénk, ha letekintünk egy kiemelkedő helyről. A tájkép. A kilátópont helyzetétől függően ez lehet városi vagy vidéki táj is. Közös bennük, hogy a természeti elemek: a domborzat, a hegyek-völgyek, a folyók, a tavak, s a mesterséges, emberi tevékenység által létrehozott elemek: a települések, az épületek, az utak, a vasutak, a hidak, akár a mezőgazdasági művelés alá vont területek is, együttesen alkotják a tájképet. Magyarországon és bárhol a civilizált világban alig találunk olyan panorámapontot, ahonnan nézve az emberi tevékenység elemei ne jelennének meg a látványban. A természetes és a mesterséges elemek együtteséből álló tájat történeti tájnak vagy kultúrtájnak nevezzük, a fogalom része a magyar jogrendnek, mint önállóan védendő egység, de a világörökségi jegyzékben is számos kultúrtájként védett terület található.
Fű helyett beton
Veszprém megye különösen gazdag festői tájképekben. Különösen a Balaton-felvidéken járva, túrázva, kerékpározva juthatunk el olyan helyekre, ahonnan a tanúhegyek mozgalmas formái és a hegyek között kibukkanó tavak zöld víztükre festői látványt mutat. Természetesen igaz ez akkor is, ha a Balaton déli partjáról, hajóról, vagy éppen a györöki öböl felől szemléljük a vidéket. Csupán a keretet adja a történeti táj megjelenéséhez a domborzat, a természeti környezet, a táj esztétikai minőségét az emberi kéz alkotásai is nagymértékben befolyásolják.
Az első gondolatunk sokszor az, hogy az ember csak rontani tud a természetes tájképen. Ennek ellentéte jól érzékeltethető a következő példával: képzeljük el Petőfi Alföld című verse alapján az alföldi naplementét: végtelenbe nyúló síkság, facsoportok a lemenő nap aranyló fényében. És képzeljük el ugyanezt úgy, hogy egy gémeskút magasodik a rónán. A többség az utóbbit tartja szebbnek, éppen a mesterséges elem jelenlétének köszönhetően.
Szőlőhegy présházakkal és hegyekkel a háttérben. A tájban sétálva vagy kerékpáron ülve minden pillanatban más és más tájkép tárul elénk
Ugyanígy alakult át a Balaton-parti falvak képe, a hagyományos házak helyét újabb formájú nyaralók, a gazdálkodásra használt udvarokat füves kertek, mára pedig lebetonozott parkolók veszik át.
A gazdagodó társadalom az egyre kényelmesebb életmódnak köszönhetően mára nem csupán a Balaton-parti települések képét formálja át, hanem a parttól távolabb eső, második vonalbeli falvakét is. Mondván, ha már úgyis autóval megyünk a strandra, akkor mindegy, hogy egy kilométert utazunk vagy tízet. A hagyományos karakterüket még őrző településeknek különös gonddal kellene figyelniük arculatuk megőrzésére – amíg nem késő!
A fekete bazalttól a homokkőig
Nem csupán az épületek léptéke, hanem azok anyaghasználata is befolyásolja a tájkép megjelenését. Veszprém vármegyében több önálló tájegységet is megkülönböztethetünk aszerint, hogy a történeti építészetben milyen anyagokat használtak. A kérdést csupán a kőfalakra szűkítve emeljük ki: Badacsony környékén a fekete bazalt, Almádi, Alsóörs, Balatonfüred és Révfülöp környékén a vörös homokkő, míg a Bakonyban a fehér mészkő használata volt általános. A különböző kövek különböző település- és tájképet eredményeznek, egyúttal regionálisan el is helyezik a helyszínt az ember mentális térképén. Napjaink építkezéseinek globalizált anyaghasználata megfosztja településeinket ettől a regionális sajátosságtól.
Természetesen nemcsak a balatoni tájkép változik. A veszprémi vidék egyik legfestőibb várromja a cseszneki vár, mely az országút felől egy széles, füves-bokros völgy mögött emelkedik az erdővel borított sziklás domb tetején.
Az utóbbi években a völgy teleépült, teljesen más vizuális környezetbe helyezve a várat. A műemléki környezet jogi értelemben nem terjed ki a területre, ezért a beépítés ellen az építészeti hatóság csak nehezen tud fellépni, a település rövid távú érdeke pedig jobban kívánja a betelepülőket, mint a festői látvány megőrzését.
Köszönhetően a gazdag falusi örökségnek a megye országútjait számos út menti kereszt és kőszobor díszíti, s a temetők és a kálváriák is hosszú, vonalszerű kiterjedésükkel, a stációk ritmusával és a stációkat koronázó kápolnákkal együtt alkotnak festői tájképi elemet. Balatonudvari temetője szív alakú sírköveiről híres, az alsóörsi temetőt festői fekvése teszi izgalmassá, a kálváriák közül pedig Márkó, Magyarpolány, Veszprémfajsz említhető kiváló példaként.
A tájak között is különös helyet foglal el a városi táj, mely Veszprém esetében igazán izgalmas. A dombokkal tagolt, számos kilátó- és feltárulási ponttal rendelkező városban sétálva egymást váltogatják a festői városképek. A kanyargós, lejtős-emelkedős utcák végén, a háztetők fölött gyakorta a vár sziluettje magasodik. A képet sokszor a hatvanas évekbeli, megosztó véleményre sarkalló modern városközpont és annak is legnagyobb épülete, a húszemeletes toronyház uralja.
Mozgó képi elem
S még egy szempont a tájkép feltárulásához. Egyetlen nézőpontból a tájkép statikusan, de időben változó módon jelenik meg: más a kép télen és nyáron, reggel és este, napsütésben, ködben és viharban. A különböző fényviszonyok, a tavaszi, nyári vagy őszi színekben pompázó, vagy éppen lombját vesztett, kopasz növényzet más és más hangulatot ébreszt a szemlélőben.
Kimozdulva az egyetlen nézőpontból, a tájban mozogva ugyanakkor a vidék változó feltárulását élhetjük át.
A táj megértése, a látvány feldolgozása talán kerékpározáskor érvényesül a legjobban, hiszen ellentétben a gyaloglással a bicikli sebessége elegendő ahhoz, hogy belátható időn belül akkora távolságot tegyünk meg, amekkora akár karakteresen eltérő tájképek feltárulását teszi lehetővé.
Míg a gépjármű gyors mozgásával jobbára csak átsuhanunk egy-egy tájon, nincs lehetőség elidőzni egy-egy látkép felbukkanásánál.
Kilátás Balatongyörök felől a tanúhegyekre
A leggyakoribb dinamikus tájképi elem a vasúti szerelvény. A Badacsony tanúhegy tetején, a Ranolder-keresztnél megállva hosszú percekig figyelhetjük a vonatot, amint körbeszalad a hegy körül, majd, ha elég türelmesek vagyunk, megvárhatjuk a badacsonytomaji keresztezést és az ellenkező irányból érkező szerelvény látványában is gyönyörködhetünk.
Különleges feladat a tájképek megőrzése, amelyben elsősorban nem a pillanatnyi állapot, hanem a látványbeli jellegzetességek megtartása a legfontosabb, s ez a szokásostól eltérő műemlékvédelmi megoldásokat, átfogó, komplex módszereket kíván, amihez rengeteg szereplő összefogására van szükség.
Nyitókép: Pillantás a Badacsony tetejéről dél felé. A Balatonparton kanyargó vonat izgalmas, dinamikus hatást kölcsönöz a tájképnek
Fotók: A szerző felvételei
