Klímaváltozás és emberi jogok – aktuális kérdések címmel rendezett konferenciát az EMLA Egyesület, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (PPKE JÁK) Környezetjog és Versenyjog Tanszéke, valamint a jövő nemzedékek szószólójának titkársága. Az előadások témái között szerepeltek az Európai Emberi Jogi Bíróság előtt, valamint az Egyesült Államokban zajló
klímaperek tapasztalatai, a klímavédelem helye és lehetőségei a hazai jogrendszerben,
különös tekintettel a klímatörvényre, az éghajlatvédelmi szempontok mérlegelésére a környezeti hatásvizsgálatokban, a helyi közösségek lehetőségeire az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, valamint az átfogó ökológiára.
Bándi Gyula, a jövő nemzedékek szószólója a klímaváltozással összefüggésben – többek között az Alaptörvény és releváns alkotmánybírósági határozatok elemzésével – az alapjogok érvényesítésének lehetőségeiről beszélt. A klímaváltozás nem vizsgálható önmagában, mert hatásai összefonódnak a víz, a talaj, az erdők állapotával, a biológiai sokféleséggel vagy akár a felszínborítottság, a beépítettség állapotával.
Kiss Csaba, az EMLA Egyesület igazgatója az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt zajló klímaperekről szólva arra emlékeztetett, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye ugyan nem tartalmazza a környezeti érdekek védelmét, a Bíróság azonban azt más jogokból levezetve joggyakorlatában mégis vizsgálja, hogy
az adott állam környezetvédelmi kérdések kapcsán sértett-e emberi jogot, elmulasztotta-e védelmi kötelezettségének teljesítését.
Jelenleg a strasbourgi nagy tanács három klímavédelemmel kapcsolatos üggyel foglalkozik, egyelőre az eljárásjogi kérdések szintjén (megindulhatnak-e a perek).
Huszár András: A 2030-as vállalás alacsony (greenpolicycenter.com)
Huszár András, a Green Policy Center igazgatója a 2020-ban elfogadott hazai klímavédelmi törvényről elmondta: elkészítésének kötelezettsége uniós és nemzetközi szabályozásból ugyan nem vezethető le, az viszont igen, hogy ha létezik, akkor milyen paramétereknek kell megfelelnie. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács közreműködésével 2009–2010-ben készült egy ma is aktuálisnak tekinthető klímakerettörvény-javaslat, melyről azonban nem döntött a Parlament. A végül 2020-ban elfogadott törvény viszont meglehetősen szűkszavú, részletesebb cél- és határidőrendszer nélkül. Bár kimondja a klímasemlegességi célt 2050-re, adós marad azon intézkedésekkel, melyek biztosítanák ennek elérését.
A számos jogász részvételével – az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll-eljárásához – készült Amicus Curiae beadvány a jogszabály két fő hiányosságára fókuszál: a 2030-as kibocsátáscsökkentési vállalás alacsony volta aránytalan terhet ró a jövő nemzedékre, illetve hiányoznak a törvényi garanciák a 2050-es vállalás teljesítésére.
Fülöp Sándor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víz- és Környezetpolitikai Tanszékének docense előadásában a klímajog nemzetközi és hazai rendszerét vizsgálta. A globális tennivalók között említette a környezetvédelmi és rokon jogok egységes rendszerben kezelését,
a végrehajtásért felelős erős intézményrendszer létrehozását,
a klíma- és környezetvédelmi intézkedéseket szorgalmazó aktivisták védelmét, a már megszületett több mint kétezer ítélet végrehajtását, valamint a perek lehetséges témaköreinek bővítését például a klímaváltozással összefüggő migráció kérdésével vagy a fellépő hatások nem megfelelő kezelésével.
Fülöp Sándor: A hatásvizsgálati jog az egyik leghatékonyabb eszköz lehetne (uni.nke.hu)
A klímavédelemmel összefüggő hazai jog- és eszközrendszer kapcsán az Alaptörvény, a klíma- és a környezetvédelmi törvény, a hatásvizsgálati jog (mely az egyik leghatékonyabb eszköz lehetne!), nemzetközi és uniós szabályok – például a társadalmi részvételről rendelkező Aarhusi Egyezmény –, valamint a Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer került szóba; míg a környezetvédelemhez kapcsolódó jogterületek között az energiahatékonysági, a közlekedési, az építési és településrendezési, az egészségügyi, a bányászati, a katasztrófavédelmi és az iparjog került szóba. A jogrendszer lassú változása két irányból gyorsítható: összes elemének együttes kezelése vagy egy elemének húzóerővé tétele felől. Utóbbi eszközei lehetnek a klímaperek.
Szemesi Sándor, az Alkotmánybíróság főtanácsadója az amerikai klímaperek tapasztalatairól szólva rámutatott: egy ideális világban a polgárok és a kormányzat közötti érdekazonosság miatt e perekre nem is volna szükség. Az által említett jogesetek közül az elsőben
fiatalok perelték Montana államot, mivel jelentős szén- és gázkitermelőként felelős az éghajlatváltozásért,
ami hatást gyakorol azon fiatalok életminőségére, akik a döntéshozatalban még nem vehetnek részt.
Egy másik példában Kalifornia állam perelt be számos olajtársaságot, mivel évtizedeken át úgy járultak hozzá a klímaváltozáshoz, hogy tudtak annak következményeiről. Kalifornia a kártérítés mellett a tevékenység csökkentését, a természeti értékek védelmét, a „zöldre festés” befejezését és a fogyasztók megfelelő tájékoztatását kérte.
E perek kapcsán felvetődik a kérdés, van-e időnk évekig várni a perek végét, vagy akkor már késő lesz?
Míg a világban gyorsan emelkedik a klímaperek száma, itthon még nagy a csend,
részben a tisztázásra váró kérdések – például ki fordulhat bírósághoz, a klíma beleérthető-e az Alaptörvény P) cikkébe –, részben pedig a perekhez kapcsolódó kiemelkedően magas illetékköltség miatt.
Klímaperekről szóló EMLA-kiadvány
Gajdics Ágnes ügyvéd (EMLA) a helyi közösségek által létrehozható energiaközösségek lehetőségeit vizsgálta az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Uniós szabály alapján mindenkinek joga van részt venni az energiatermelésben; ennek feltétele, hogy
a projekt helyi szereplők tulajdonában és tényleges irányítása alatt álljon, valamint annak előnyeit is helyben élvezzék.
Némi zavart okoz, hogy kétféle energiaközösség létezik – energiaközösség és megújulóenergia-közösség –, melyeken belül eltérő a jogok és követelmények rendszere. Míg egyikben az energiatermelés, másikban a szerveződési forma fontos.
Itthon, bár a szabályozás már részben támogató, a gyakorlat és a jogrendszer nehezen fogadja be ezeket a közösségeket. Hiányoznak a megfelelő intézmények és a szükséges információk: a lakosság, a jogalkotó és a hatóság nincs felkészülve, nem ismeri a nemzetközi tapasztalatokat. A műszaki feltételek megteremtése különösen nagy terhet ró az energiaellátó rendszerre ott, ahol az centralizált, mint hazánkban.
Bár a Nemzeti Energia és Klímaterv szövegébe beépült a lehetőség,
három év alatt csupán egyetlen energiaközösséget sikerült bejegyeztetni.
A helyi önkormányzatok szerepe és lehetőségei meghatározóak lennének e közösségek létrehozása kapcsán, részben mert ők rendelkeznek a helyi információval, másrészt jogosítványaik révén: alkothatnának helyi energiahatékonysági stratégiát, felléphetnének beruházóként, jogalkotóként, és társulhatnának is egymással.
Berki Zsuzsanna ügyvéd (EMLA) a stratégiai környezeti vizsgálatok (SKV) és környezeti hatásvizsgálatok (KHV) éghajlatvédelem érdekében való alkalmazásának lehetőségeiről beszélt. A tervezett tevékenység kapcsán vizsgálandó, hogy összhangban van-e, befolyásolja-e a hazai, uniós és nemzetközi éghajlat-politikai elveket, célokat; jár-e jelentősebb üvegházhatású gázkibocsátással; lehet-e csökkenteni az éghajlatra gyakorolt hatást;
milyen alternatívák léteznek, milyen alkalmazkodási intézkedések szükségesek.
Az eljárás során azonosítani és értékelni kell a legnagyobb kibocsátással járó tevékenységeket, meg kell fogalmazni a célkitűzéseket, és vizsgálni szükséges ezek viszonyát a tervezett tevékenységgel.
Az eljárás során értékelni kell a legnagyobb kibocsátással járó tevékenységeket (pixabay.com)
Az eljárás alkalmazását hátráltathatja, hogy nem áll rendelkezésre sem jogszabályban rögzített módszertani útmutató, sem arra vonatkozó definíció, hogy mi tekinthető éghajlatvédelmi szempontból jelentős környezeti hatásnak. A bírósági joggyakorlatban már fellelhető általános jogi iránymutatás, a Justice & Environment hálózat pedig készített egy gyakorlati útmutatót az éghajlatvédelmi szempontoknak az SKV és KHV eljárásokba való beépítéséről, melynek magyar változata is elérhető.
Éghajlatvédelmi szempontból fontos lenne megtagadni az engedélyt olyan esetekben, amikor a tevékenység üvegházhatású gázkibocsátással jár és/vagy nem támogatja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, továbbá nincs okszerű magyarázat arra nézve, hogy mindezek ellenére miért ne lenne jelentős környezeti hatása. További engedélyezést kizáró ok lehetne az is, ha a tervezett tevékenység nemzetközi szerződésben szereplő kötelezettség, vagy a Nemzeti Környezetvédelmi Programban meghatározott célállapot teljesítését akadályozza.
Szilvácsku Zsolt (PPKE Teremtésvédelmi Kutatóintézet) az átfogó ökológia éghajlatvédelmi lehetőségeit vizsgálta. A stockholmi alkalmazkodási központ által 2023-ban frissített „Planetáris határok” jelentős romlást mutat, ha összevetjük a 2009-ben és 2015-ben készített ábrákkal.
Kilenc, a természet stabilitása szempontjából alapvető fontosságú folyamat közül 2009-ben háromnál, 2023-ban már hatnál léptünk túl (narancssárga szín) a kritikus ponton (stockholmresilience.org)
A Világgazdasági Fórum évente összeállított kockázati jelentésében a tíz legsúlyosabb gazdasági kockázat fele már környezeti! A természeti tőke hanyatlása és az ökológiai lábnyom növekedése következtében erőforrásaink csökkennek, a társadalmi feszültségek nőnek. A kérdés, mikor válik visszafordíthatatlanná a folyamat, és hol a kiút, ha életfeltételeink elpusztulnak. Ferenc pápa a Laudato si’ enciklikában arra hív, álljunk készen arra, hogy saját elképzeléseink, önzésünk helyett azt keressük, amire a világnak valóban szüksége van.
A természethez fűződő kapcsolatunk gyógyításához minden más kapcsolatunknak – a világgal, egymással és a transzcendenssel – gyógyulnia kell.
Mivel a társadalmi és környezeti válság együtt van jelen, olyan megoldásokat kell keresnünk, melyek figyelembe veszik a természeti és társadalmi rendszerek kapcsolatait, és megőrzik életfeltételeinket. Változó rendszerben a helyzethez folytonosan alkalmazkodó, más intézményekkel, szereplőkkel együttműködő kormányzásra van szükség, s hinnünk kell abban, hogy a dolgokon lehet változtatni.
Bándi Gyula zárszavában arra emlékeztetett, hogy bár az éghajlatváltozás tényét vagy emberi okát sokan még ma is kétségbe vonják, a jövő nemzedék érdekeire figyelemmel
már a megoldásokat kell keresnünk, nem vonhatjuk ki magunkat a felelősség alól.
Ha csak kis lépésekkel haladhatunk, azt is meg kell tennünk, mert minden lépés számít.
