Európai viszonylatban is rendkívüli módon serkentette a több évszázados fokozatos településfejlődés dinamikáját az ipari előretörés a XIX. század második felében Budapesten. Az ipari központok a városiasodásnak új teret engedtek, az agrárnépesség egy része a városokban vélte megtalálni a boldogulását. Ez a folyamat a polgárosodással is együtt járt, ami új kulturális környezet lehetőségét teremtette meg, miközben egyedülálló, világszínvonalú közintézmény- és ellátórendszer épült.
A századforduló előtt kialakult az a jellemző gyűrűs-sugaras településszerkezet, amelynek korabeli historizmusa a szecesszió építészetével közösen hozta létre az egész világon csak itt található, ma is meglévő egységes településképet.
Emellett azonban sikerült megőrizni az ókorig is visszavezethető történeti előzményeket, annak ellenére, hogy a látható emlékek legtöbbje inkább a későbbi korokhoz köthető. De érzékelhetjük, hogy Contra-Aquincum határozta meg a Curia utca, a Duna utca, a Váci utca és a Piarista köz irányát, a római castrum által meghatározott utcavonalakhoz igazodik Pest hajdanvolt központja, amelyhez a középkori település jellegzetes utcahálózata is rendeződött.
Előbb a Városház utca, majd a Semmelweis utca vonalában követhető a kitolódó középkori városfal, de délebbre is megtalálható a vonulata. Később a városkapuk által meghatározott kivezető utak mentén terjeszkedett tovább a város, a sugárutakat keresztirányban a Nagykörút köti össze a régi városfal Kiskörútjához igazodó koncentrikus gyűrűvel. A mai Hungária körúton belüli területen a historizmus építészeti korszaka kimagasló építészeti értéket képviselő, egyedülálló települési együttest hozott létre. De ugyanígy a teljes településtörténet egyetlen épületben is össze tudott sűrűsödni, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom épületén az ókortól napjainkig Pest valamennyi építési korszaka nyomon követhető.
A Duna-partok látképe negyedszázada világörökség
Fotó: Wilfredo R. Rodriguez H.
Budapestnek az egyesítés óta kialakult városszerkezete azt mutatja, hogy mindig volt olyan történelmi előzményeken alapuló, követhető koncepció, amely hosszú távon meghatározta a város jövőjét. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa példaértékű munkájából látható, hogy sok évtizedes, határozott elképzelésen nyugvó fejlesztés hozta meg a városrészek együttesének közös, hierarchikus rendjét, a városrészek fővárosi településszerkezetbe integrálódásának a lehetőségét. A később csatlakozó települések – hajdan önálló történeti falvak, városok – sok helyen az új szerkezetben is meg tudták őrizni saját történelmük építészeti, településtörténeti értékeit.
A főváros építészeti jelentőségét az összhangot kialakító historizmus, valamint a még korábbi településmagok harmonikus egysége testesíti meg, s a természeti környezet és a budai Vár látványával együtt vált kimagasló, egyetemes értékké. A világörökségi védettség nem terjed ki a teljes városépítészeti egységre, hanem annak csak egy kisebb, a városon belül lehatárolt területét érinti.
Ezenkívül is vannak komoly értéket képviselő, a korhoz tartozó területek, ahol a településszerkezet egységessége szempontjából meghatározó, építészetileg is rangos területek találhatók.
Százötven éve a fejlődés egy közbenső pillanatában kellett a jövő érdekében a vállalást meghatározni. Ma viszont a még itt lévő, kulturális alapokon álló múlt és a megfoghatatlan futurista városkép között, az informatika világában keresgéljük jövőnket. Korunkban a város új közegbe, új megítélés alá kerül. Megbomlott a városi közösség, fokozatosan vész el az a kultúra, amelyik a történeti települési környezetet létrehozta. A települést már egyre kevéssé lakják közösségek, inkább egyénekből áll a lakosság. Nem is lakják, hanem népességét különböző ideig ott tartózkodó bérlők alkotják, a tulajdonosok a legkülönfélébb identitást és kultúrát képviselik. Legfőbb szükség a kiszolgálás, a mikrokörnyezettől a komfortot, a szolgáltatást várják el. Háttérbe szorul a kulturális történeti települési érték, minden a bérelt lakás közelségében álljon rendelkezésre. A bérbeadó – lehet, hogy a világ egy távoli sarkából – az épület üzemeltetőjétől csak a biztonságos működtetést várja. A városi szolgáltatás, a kapcsolódási pontok is elveszítették történeti hierarchiájukat, a városi funkció is szegregálódott. Az otthon fogalma is megváltozott.
Kilátás a városra a két évtizede üresen pusztuló Bécsi utcai, Kalina Mór tervezte Fischer-ház tetejére. Ennek és több szomszédos ház tetejáre álmodta a MOL-tornyot (a háttérben) is építő Forster-iroda a Zeppelinként elhíresült monstrumot
Manapság a város építészetének mecénásait befektetőknek nevezzük.
És a fejlesztők – tisztelet a kivételnek – nem várost építenek, nem fejlesztenek, hanem a haszon érdekében házakat emelnek. Nem teret, nem térfalat, nem városrészt, hanem egy-egy épületet minél több értékesíthető területtel.
Azaz minden hely egyenrangú, a helyszíntől függetlenül minden azonos minőséget képvisel.
Szeretett volna városi jelképpé válni, de ahhoz az európai átlagépítészethez képest többletet kellene mutatnia. A tervezett angyalföldi tornyok látványa is a már álló, zavaró toronyhoz hasonlóan az egyedülálló historikus városképet írja át.
A beavatkozás mindenhol lokális, mert azt gondoljuk, hogy a telek helyhez kötött, azonban hatása a teljes városra kivetül. A kivagyi épület látványa idegen elemként jelentkezik a városképben, nincs tekintettel a történeti település hierarchiájára, tereire. Idegen kultúrából érkező építészeti hatás, ami ott van otthon, ahol az új és fejlődő település additív fejlődési lehetőségének megteremtése az érdek. Amerika, Ausztrália új városai nem véletlenül a négyzethálós utcarendet követik. Minden tömb egyenrangú, minden tömb beépítési lehetősége az építtetői szándéktól függ. A történeti szövetbe épült európai felhőkarcolók mindenhol idegen elemként jelennek meg. Nem tud és nem is akar térfalat alkotni, az európai városépítészet térszerkezetétől és települési hierarchikus rendjétől teljesen idegen az európai városi tájban, s itt nem is találhatja a helyét. Talán a párizsi La Défense üdítő kivétel, ahol különálló, a történeti várost nem sértő és nem zavaró új városi érték született.
Az urbanisztikailag valóban sikeres Váci úton tizenöt év alatt elhasználódó épületek sora létesült azokon az ipari területeken, ahol mindent eltüntettek, pedig számos értékes, XIX. századi ipari épület megújulva egyedi értékkel emelhette volna az új funkció rangját, tovább hirdetve a város, a városrész történetiségét. De vannak Dunára néző lakóépületek is, amelyek elé felépíthető másik, ugyanúgy Dunára néző lakóépület, miután eladták a korábbi ház minden lakását.
Lássuk be, az elmúlt évek sikerként jegyzett városfejlesztési programjai új, egyedi építészeti ranggal nem gyarapították a fővárost, inkább üzleti sikereket jelentettek, miközben a történeti város több értékes épületét elbontották. Ezért nem mindegy, hogy a jövőkép keresésekor mit tekintünk olyan értéknek, amely Budapest rangját hosszú távon is emeli. Amit ma megengedünk, ösztönzünk, az válik városképet meghatározó gyakorlattá, az átgondolatlan építés ritkán visszafordítható folyamat.
Ha Budapest XIX. század végi városépítészetének rangját a világörökségi cím is igazolja, akkor mi miért nem építhetjük jövőnket az itt lévő, még szét nem épített, egységességet képviselő meglévő értékeinkre? Budapest jövője számára a legkomolyabb lehetőséget annak az építészeti világnak a megőrzése nyújthatja, ami az egységes városképet megalkotta. Budapest jövőképét egyedi módon saját jelenben élő múltja képes meghatározni!
Budapest-panoráma a MOL-tonyból
Újabb százötven év múlva Budapest megőrzött építészeti értéke még különösebb, még egyedibb városi együttest képviselhet. Addigra alig lesz hely a világban, ahol még őrzik a történeti kultúra építészeti egységét, a történeti terek, lépték és architektúra megőrzése helyett tájidegen anyagok és formák fogják eluralni a városi tájat. Ez a folyamat tovább gyorsul, ha a lakosság is a helytől idegenné válik, amikor a kultúrája is felcserélődik, vagy úgy változik meg az értékrendje, hogy az épített környezet évezredes történeti értékeit felülírják a tizenöt évente megismétlődő bontások, felújítások, új építések.
A budapesti historikus-szecessziós városképet meghatározó építészetnek még ma sincs meg az a megbecsülése, ami lehetővé tenné megőrzését. Most kell felépíteni azt a programot, amely ennek az értéknek a hosszú távú megőrzését szolgálja! Erre építhető az a jövőképet megalapozó program, ami a megőrzést és minden szempontból pontosan értelmezett fejlesztést képes összehangolni. Ha Budapest nem kíván tucatvárossá válni, jövőjét meglévő építészeti értékeinek hosszú távú megőrzésével biztosíthatja. Ehhez kell program, ösztönző rendszer és partnernek tekintett, közösséget alkotó lakosság.
Nyitókép: Pest az Andrássy út felől a Bajcsy-Zsilinszky út, Erzsébet tér vonalában
Fotók: Wikimedia Commons
