Ha az emberiség kultúrájának megbecsülése felől tekintünk a világra, vélhetjük, felkészületlenül ért bennünket az idő felgyorsulása. Minden változik és megváltozik. Ma egy pontatlan, de határozott, gyors reakció jobb, mint a késlekedő, ám alapos, megfontolt válasz.

Nem lehet kérdés, szükséges-e épített értékeink értő megőrzése, szükség van-e ennek szakszerűségét biztosító – megőrző, kutató, segítő, ösztönző, támogató, felügyelő, helyreállító, konzerváló, nevelő – műemlékvédelemre, a feladatokat összefogó intézményre.

Határozott jövőképpel rendelkezett százötven esztendeje az egyesülése előtti Buda, Pest és Óbuda, majd a megszülető Budapest. Három önálló, de egymás mellett élő település közös jövőképét kellett meghatározni az ország egységes fővárosaként.

A világon példátlan módon Magyarországon megszűnt az intézményes műemlékvédelem, ami végső soron tükrözi kulturális viszonyainkat.