Sokrétű szakterület a műemlékvédelem, rengetegen élvezhetik előnyeit, de ugyanannyian ki is használják az általa nyújtott lehetőségeket. Ha kulturális célokat szolgál, a múlt értékeit kezeli, az identitástudatot erősíti, a helyi közösséget, a helyi értéket segíti, gazdagítja, akkor kötelességét teljesíti a jövő érdekében is. A helyiek, ha azonosulni tudnak értékeikkel és büszkék rájuk, szívesen mutatják be másoknak is. Először helyben kell felismerni, tisztelettel közelíteni a kulturális örökséghez, azon belül is az épített értékekhez és nemcsak műemlékeinkhez. Az épületekben azok élnek, akiknek akár családi, akár társadalmi értelemben vett elődei a településeket, értékeket saját, hajdan volt szükségletükre építették, alakították. A lakók kedvező esetben azt ma is saját értéknek tekintik.

Önbecsülésünket is növeli, ha betekintést engedünk kultúránkba, ha történeti értékeinket bemutatjuk.  

Ha ez értő módon valósul meg, azt is láttatjuk, hogy kultúránk hogyan vált a nagyobb környezet, az egyetemes kultúra részévé. S erre a legalkalmasabb az épített örökség, a műemlékek értő megjelenítése. Ám az elmélet, a jószándék sokszor célt téveszthet. Teljes szakterületek válhatnak másodlagossá, fölerősödő ágazatok alárendeltjeivé. Ez sokszor törvényszerű gazdasági vagy fejlődési folyamat, máskor az átalakulás, a szemléletváltás természetes velejárója. Mégis a folyamatok megindulásakor, más példák elemzésével érdemes alaposabban is átgondolni egyes kérdéseket. A XXI. század elejétől ilyen kérdés a műemlékvédelem, a helyi társadalom és a turizmus kapcsolata.

Vonzerő, desztináció, ürügy

Turizmus mindig létezett, de erőteljes gazdasági potenciállá néhány évtizede erősödött. Önálló tudománnyá, iparággá alakult, s közben kellő körültekintés nélkül települ rá a közösségek helyi értékeire. Műemlékeinket a turizmus elegánsan vonzerőnek nevezi, tudományoskodó, hangzatos meghatározással desztinációnak… másként szólva ürügy egy szövevényes szolgáltatás kiépülésére. Fokozatosan, a helytől és a helyi érdektől független, teljesen új gazdasági világ telepszik rá egy-egy műemlék-együttesre, s írja át a hely értékét, hagyományokhoz kötődő gazdaságát.

A helyi adottságok, alkotások, a helyi kultúra vonzóvá tétele, bemutatása külső vagy helyi szakemberek bevonásával sikeres üzletággá fejleszthető, olyannyira, hogy gazdasági érdekké válik. Szerencsés esetben ez kitörési pontot jelent az elszigeteltségből. Azonban, ha kontrollálatlan gazdasági érdekké lép elő, meghatározó szereplői is megváltoznak.

A külső érdekek könnyen kiszorítják a helyi közösség érdekét.

Még arra is lehet példa, hogy tudatosan többséghez jutva látszólag a helyi érdek képviselőjévé válik a külső érdek. Eredeti szándéka szerint a turizmus pozitív jelenség. Túlfeszítve olyan, mint amikor tömegesen érkeznek a nyíló hóvirág csodájára az érdeklődők, miközben a gyönyörködők eltapossák a védett értékeket. Szomorú látni, amikor a turizmus tudós szakemberei (tisztelet a kivételnek) csak látogatószámban, bevételben, vendégéjszakákban gondolkodnak. Eredeti értékekről nincs említés, csak a helyre, a tájra, a városra, az épületre rátelepült beruházások eredményességét bizonygatják.

Egy-két romkocsma még érdekes volt, a romkocsmásodás megvéltoztatta a negyed életét
Fotó: Wikimédia Commons

 

Részleges beavatkozásokról hallunk, nem a teljes környezetről. Karácsony, húsvét, pünkösd nem az ünnepről, a faluról, a családról, a meghittségről szól, hanem alkalom a szállodai telítettség fokozására, a bevételek növelésére. Szinte tudománnyá vált a helyi adottságra emelt új világ felépítése annak érdekében, hogy még több látogató érkezzék, még többen élvezzék a még több szolgáltatást. Pedig a kitörési lehetőségként kezelt, vágyott fellendülést hozó, de kontroll nélküli turizmus a helyszín teljes kulturális megsemmisüléshez vezethet. A sikeresen „fejlődő” településen nincs ünnepnap, nincs család, mert tucatjával érkeznek a turisták, a turistabuszok. Sőt, a turizmus követelményei szerint kell az értékeket is bemutatni. Lehetőleg úgy, ahogy azt a turista látni szeretné.

Megőrzés és használat

Több nagyváros élete már összeomlott, szélsőséges, ellehetetlenült helyzet alakult ki, a lakosok a peremre, a környező kisebb településekre menekültek, a városban szinte csak a turizmust kiszolgálók élnek. Prágából, Rómából egyre többen költöznek ki, Porto tehetetlen a befektetőkkel szemben, az Akropolisz sem tud több turistát fogadni, Budapest egyes részei is érzik a változást, már ott van a hasonló jövő előérzete. Ma még kezelni lehet a helyzetet, bár figyelmeztető jel, hogy a sikeres fejlesztési programnak tekinthető Ráday utca átalakulása is sok ottlakót elűzött, de még nem a külvárosokba, csak a környéken épülő új lakásokba. A Belső-Erzsébetváros bulinegyede is élhetetlennek tetszik. Mi ma még a szerencsésebbek között érezhetjük magunkat, mert a világjelenségektől kissé lemaradva előre láthatjuk azt a világot, amit utol szeretnénk érni. A jövőnket láthatjuk benne, s talán ráébredünk, mit kellene tenni.

A Trevi-kutat muszáj felkeresni...
Fotó: Nagy Gergely archívumából

 

A folyamatos változás (fejlődés), vagyis a történelmi átalakulás érdekes kettősséget jelent a műemlékvédelemben. Ahol megmaradt, ott is átalakult a helyi közösség, mert természetes, hogy megváltozott a kor, a gazdaság, új követelményeket kell a településeknek, az épületeknek szolgálniuk. Ez nem zárja ki, hogy a helyi gyökerekkel rendelkező mai közösség még magáénak érezze a helyi kultúrát – annak ellenére, hogy már sokban különvált a hajdan volt alkotó közösség életétől. Mégis képviseli a folytonosságot, és látja, hogy ez az egyedüli lehetőség a helyi kultúra továbbélésére, vagyis saját jövőjére. A települések szükségszerűen folyamatosan változnak, folyamatosan alkalmazkodnak az új igényekhez, az új követelményekhez.

Az érték is mást jelent, mint a korábbi időkben. Nem lehet mindent megőrizni, nem is kell! A legbiztosabb megőrzés a használat, de minden beavatkozás felelősség, tisztában kell lenni a tényleges értékekkel.

Az egyedit tisztelettel értő módon átalakíthatjuk, de nem ragadhatjuk ki teljesen környezetéből. Értéket képviselő épületeink bemutatása azok környezeti összefüggéseinek minél teljesebb megőrzésével válik lehetővé. Vagyis érvényesülésük környezetükből adódik, ezeknek a helyszíneknek az összessége a település történeti folytonosságát is tükrözi. A település rétegződéseinek az összessége mutatja a múltat. Ezért fontos a hangsúlyok megtartása, az új hangsúlyok érzékeny megjelenítése.

Megóvás vagy korlátozás

A környezet megóvása a településfejlődést tévesen értelmezőknek jelent gátat, a műemlék, vagy a helyi közösség egyedi értékének megőrzését az érzéketlen tulajdonos korlátozásnak érti. A település (jobb esetben) saját belső törvényei szerint él, alakul. A turizmus külső hatásként hat a belső fejlődésre, ami egy idő után elsődleges gazdasági érdekké is válhat. A közvetlen környezet, a települési összefüggés ugyanolyan fontos a történeti település szempontjából, mint maga az egyedi érték. Csakhogy az utóbbi önmagában a messziről érkezett felületes érdeklődők pillanatnyi benyomásait szolgálja, míg a kettő együtt a helyieket erősíti. Azt se hitessük el magunkkal, hogy ismeretlen emberek módfelett érdeklődnek számukra ismeretlen világunk iránt! Nem a kulturális kapcsolatok, a fejlődéstörténet, a helyi megnyilvánulás, hanem maga a szenzáció a vonzerő. Fel kell kelteni az érdeklődést, valami olyanra kell felhívni a figyelmet, ami csak itt és ami csak ezen a helyen létezik egyedül az egész világon.

Településen belül könnyen környezetéből kiragadott hellyé, lokális céllá válik a bemutatandó érték.

Az egyedi érték aránytalan felerősödésével egyedi elemekké esik szét a település, jellemző egyedi pontok tűnnek elő, a településen belül egyre erőteljesebb hangsúlyeltolódás jelentkezik. Lehatárolható burok veszi körül magát az egyedit, amihez még a látogatóközpont, az üzletsor is hozzátartozik. Másik körben, már a település örökölt rendjébe ágyazva még külsőbb gyűrű, az ellátás körzete alakul, ami távolabb is átrendezi a városi struktúrát. Érkeznek a látogatók, a TikTok sorolja be a vendéglátóhelyeket, ahol a jobbak már önálló vonzerőt is jelentenek, erősebbet, mint a helyi székesegyház. Az airbnb külön világot hoz az épületekbe, jó bevétel, újabb lépés egy épület lakóinak az elidegenedése felé. A hely, a helyi adottság, a helyi érték elszürkül, a jövő embere mindenhol a megszokott ellátását várja, amihez az ő otthonában (egy másik értékét vesztett helyen) már korábban hozzászokott a reklámok, az áruláncok, az internet segítségével. A tömeget ki kell szolgálni, a szolgáltatásnak önálló rendje alakul. Csak, ami kívülről látszik: a vízárus, a Hop-On Hop-Off reklámember, a hűtőmágnesárus és a többi. Régen túlnőtt minden a település keretein, a természetes fejlődés, a folyamatos alakulás helyett idegenforgalmi fejlesztés, kiszolgáló központok telepítése a fejlesztés új iránya. Messziről jött emberek tudják csak kiszolgálni az érkezőket. Kínában gyártott emléktárgyat árul a helyi kínai árus, amit a kínai turista emlékként visz haza Kínába.

A világ pedig egyre inkább az egyén boldogulása felé vezérel a közösségi érdek helyett. De milyen lehetőségeik maradnak a helyieknek? Kinek és hogyan mutassuk meg értékeinket? Ismert fogalom a történeti település meg a településfejlesztés is. Nem egymásnak ellentmondó fogalmak, a történeti település hozzáértő fejlesztését lenne érdemes szemléletünk részévé tenni. Nem valami ellen szól ez az írás, hanem valamiért. Ne felejtsük el, hogy történeti településeinket is emberek és közösségek lakják. Őket is meg kell őrizni, ahogy a hely lelkét is. Ez is érték.

Nyitókép: Turistaáradat az athéni Akropoliszon
Fotó: Nagy Gergely archívumából