Ugyanis – hangzik a félelem – elmegy a hajó. Ha a törvényszerűen késleltetve megjelenő következményekre ráébredünk, felkészületlenségükből adódóan gyökértelen környezetben találjuk magunkat, vagyis lépésről lépésre kiszámíthatatlan kiegyenlítődés, globalizált egyetemesség felé haladunk. Ezért fontos, hogy a fejlődésnek/változásnak van-e saját kultúráján kívüli kultúrája, amely alapvetően meghatározza a változást, a jövő kultúráját. Ezzel a kérdéssel el is érkeztünk a műemlékvédelem hétköznapi gyakorlati kérdéséig.

Látjuk, hogy az informatika hogyan rendezte át világunkat, szinte azonossá vált a fejlődés fogalmával. Kétségtelen, hogy az újdonság beláthatatlan lehetőség is. Színre lépett a mesterséges intelligencia (MI), jogosan vetődnek fel a vele kapcsolatos kérdések is. Talán a hozzáértők sem tudják megmondani kifutását, de az biztos, hogy nagy lehetőség, amely átrendezi gondolkodásunkat, környezetünket, világunkat, kinek-kinek a szakterületét, nem elfeledkezve a műemlékvédelemről sem.

Általános vagy egyedi

A mesterséges intelligencia általánosításon alapuló rendszerezési elve természeténél fogva más, mint a műemlékvédelem helyi értékeket, egyedi sajátosságokat kutató logikája. Óriási összegyűjtött adathalmaz valamely elv szerinti rendezésével születnek válaszok, vagy határoznak meg módszereket, irányokat. Egyre növekvő, önmagát is gyarapító adatbázis közös általánosságai alapján keletkeznek javaslatok, amelyek már a nagy adatbázist tovább gyarapítva még általánosabb általánosságok megalkotásában szolgálnak „mikroforrásként”. Ördögi kör, hosszú távon minden az általános, a kiegyenlítődés irányába mutat. Talán még letisztulásnak is lehet nevezni, amikor segítségével tudományos vagy technikai kérdésekre kell megfelelő, gyors válaszokat találni.

A sopronhorpácsi Szent Péter és Pál-templom bélletes kapuzata

 

Más szemlélet vezérli a műemlékvédelmet. Az egyedi az elsődleges, ez a sajátossága, a legfőbb értéke. Pontos megismerésen, kutatáson alapuló tudomány, alapvetése az egyedi, vagyis a helyi sajátosságok feltárása, megismerése. Feladata, hogy feltárja a beágyazódást a tágabb kulturális környezetbe, viszonyát az egyetemeshez. Teljessége a világ valamennyi műemlékének helyi sajátossága.

A műemlékvédelem nem az általánost keresi az egyediben, hanem az egyedi kapcsolatát az általánossal.

Az épített örökség feltárulkozó környezetével együtt – eredeti anyagiságában – hiteles históriai forrás. A történeti épületek pontos helyszínekről és korokról beszélnek, megőrzésük a jövő számára is elsődleges cél.

Egymásra rétegzett korok

Rendkívüli tudományos művészet a régi megismerése és érthetővé tétele, az értő értékőrző újrahasznosítás, annak elfogadtatása, megismertetése a közösség szolgálatában. A kívülálló szemlélődő mindebből a felszínt, a műemlék-helyreállításokat érzékeli. Valóban ez a műemlékvédelem leglátványosabb területe. Pedig a műemlék-helyreállítás csak számos szakterület együttműködésével lehet eredményes. A megismerés – vagyis a kutatás, majd eredményeinek tudományos értékelése lassan elhúzódó folyamat. S fontos tudni, nemcsak azt kell védeni, ami jogilag műemlék, hanem óvni kell minden értéket képviselő eredeti részletet.

Akik nem értik, vagy nem akarják érteni egy régi épület rétegződésének összefüggéseit, az egymásra rétegzett matériák kort meghatározó jelentőségét, kerékkötő konzervativizmusnak vélhetik, hogy egy történeti házon a beavatkozás más eljárást, anyaghasználatot kíván, mint egy új épület megépítése. Hogy

a legújabb módszereket csak óvatosan, felelősen szabad kezelni, s bármily kiválónak látszó anyagot nem lehet történeti épületen próbálgatni. Egy elhamarkodott, megalapozatlan döntés visszafordíthatatlan kárt okozhat, históriai forrásdokumentumok semmisülhetnek meg.

Ugyanakkor kétségtelenül komoly segítség lehet egy új módszertan, egy új technológia, megkönnyíti a műemlékek megismerését, a tudományos munkát, ahogy a műemlékvédelem sok területe már nem élhetne a számítástechnika nyújtotta lehetőségek nélkül. Az adatfeldolgozásban, a megismert és feltárt értékek rendszerezésében, nyilvántartásában vagy új régészeti helyszín megismerésében, gazdasági, kulturális kapcsolatok feltárásában, topográfiai kutatásban, állományainak kezelésében, dokumentálásában nagy lehetőségek előtt nyitott kapukat.

Tarnaszentmária római katolikus temploma

 

A technika fejlődésének köszönhetjük, hogy többet láthatunk ugyanabban az eredeti anyagban, rétegben, mint elődeink. Radarvizsgálattal lehetőségünk van mélyebb talajrétegek rejtett jelenségeinek megismerésére, a falszerkezet vizsgálatára, segít a múltban alkalmazott építőanyagok, a technológia pontosabb meghatározásában is. A 3D-s felmérés a legkisebb elmozdulást, egy réteg elválását is kimutatja, pigmentdarabokból történelmi színvilágot állíthatunk helyre. Szó sincs tehát arról, hogy ma mindent tudunk, a technika fejlődése a jövőben még nagyobb mértékben segíthet a megismerésben. Ezért fontos, hogy minél több eredeti anyagot, szerkezetet őrizzünk meg a jövő kutatói, kutatásai számára.

Bizonyossá tett bizonytalan

Fölértékelődött a vizualitás ereje, a múltat láthatóvá akarjuk tenni. Élethű képeket, filmeket tudunk alkotni régi időkről, helyszínekről. Az oktatóprogramok, a kastélyok kiállításai is élnek a lehetőséggel, a helyszínt élvezetesebben érthetővé teszi az új technológia. Az építészek mindig igyekeztek láttatni a tervezett épület megjelenését, az egyszerűbb vonalas tömegvázlatoktól a metszeten át az akvarellekig érdekes rajzok születtek. A helyreállító-építészek bemutatták a hajdanvolt/lehetett épületkorszakokat. Kiterjedt ismeretekre van szükség, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján egy feltételezést papírra vessenek. Az is természetes, hogy ugyanazokból az adatokból eltérő következtetések születhetnek. Ma már, a 3D modellezés korában a fikciók látványát is élethű élményszerűségként tudjuk láttatni, akár filmszerűen bemutatva, s ha kell, 3D nyomtatóval ki is tudjuk nyomtatni.

Amit szemünkkel látunk, azt meg is éljük, összemosódik a múlt a jelennel.

Eddig a kép alkotta a képzeletet, most a képzelet alkotja a képet. Mint az elvi rekonstrukció esetében, ha föltételezett analógiák alapján építünk fel egy várat, olyan lesz, mintha… Egy történeti épület kritika nélküli visszaépítése esetén bizonyossá válik a bizonytalan, nem kap esélyt az esetleg később megismerhető helyi, egyedi érték, azaz a jellemző sajátosság.

Vagyis az általános, mint elhitetett analógia kiszorítja a még nem ismert egyedit, ahogy a sematikus gondolkodás is irtja az egyedit, a nagy általánosság felülírja a helyi értéket. Hasonlóan ahhoz, mint amikor kizárólag nagy adatbázis alapján működő műveletekkel folyik az elemzés. S az átrajzolt történeti épület már nem a saját históriáját meséli, hanem arról a korról szól, amelyben visszaidézték képzelt világát. Az eredmény kezelése és alkalmazásának módja, hogy mit mire használunk, az már etikai kérdés

Közhelyes képek

Kérdés, hogy a műemlékvédelem módszertana, követelményrendszere hosszú távon együtt tud-e élni az új rendszer „gondolkodásával”, hogyan alakul a késlekedő kapcsolatépítés a mesterséges intelligenciával. Vajon az MI általánosító szemlélete megérti-e, tudja-e majd értelmezni és kezelni a sopronhorpácsi templom szabálytalanra sikeredett bélletes kapuzatát, netán a felsőörsi templom toronyablakának oszlopán vagy Tarnaszentmária
templomának déli falán lévő faragott csomót, amely a néphit szerint a rontás ellen vigyázza a templomot? Márpedig ha nem, és csak egy szabályos kapuzat tiszta rendjét láthatnánk, meg a kőből faragott lánckereszt és csomó nélküli falat, akkor az építő közösség világáról csak közhelyes képünk lenne. Mert sosem az általános az érték, hanem az attól eltérő egyedi, vagyis amikor értékére kerül a helyi, az egyedi, akkor a műemlékvédelem lehet a jövő alapja, az egyén, az egyéniség és a helyi sajátosság egyedüli őrzője.

Kőből faragott lánckereszt és csomó a tarnaszentmáriai templom déli falán

 

Talán még nem késő. Már keresi a helyét az MI, s hamarosan meg is találja, vagy megtalálják neki. Látható, hogy nem lesz olyan terület, ahol tért ne nyerne magának. Ott is számítani lehet majd használatára, ahol a szakterületet felkészületlenül éri érkezése. Vagyis, ha egy tudomány vagy egy művészeti terület nem érzékeli jöttét, akkor a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségek adta válaszok, irányok kiszorítják az okosan töprengő, gondolkodó, útkereső és a helyi sajátságokat kutató elmék döntéseit, irányait.

Mondják – illetve bízunk benne –, hogy az emberi gondolkodást nem helyettesíti az MI, de az bizonyos, hogy az embert helyettesíti egy másik ember. A szakembert a mesterséges intelligenciát okosan használó, más értékrend szerint motivált személy. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy egy szakterület meg tudja-e becsülni az új lehetőségeket, és idejében meg tudja-e találni önmagát az új környezetben. Ezen múlik, hogy áldás vagy átok lesz-e a mesterséges intelligencia a műemlékvédelmünkben, az életünkben. Ehhez stratégia, tudás, hozzáértés szükséges, és sürgősen lépni kell!

 

Nyitókép: Vajon ilyen lehetett hajdan a füzéri vár?