Javaslattétel a „Kispesti munkás-tisztviselőtelep” központi terének kialakítására. E sorok írója, a huszonnyolc éves Kós Károly ekkorra már jelentős szakmai múlttal rendelkezett. 1907-es diplomamunkájára díjat kapott, majd egy év múlva önálló irodát nyitott, és jöttek is a megbízások.

Jánszky Bélával alkotta a zebegényi templomot. Az egyszerűen kezelt aszimmetrikus főhomlokzat mögött a külső tetőformától független, különleges belső teret Körösfői-Kriesch Aladár falfestései teszik teljessé. Az állatkerti pavilonokat sajátos módon tervezte Zrumeczky Dezsővel. Kárpáti Aurél írta le, hogy amikor Zrumeczky este elment közös műteremlakásukból, Kós átdolgozta az addig készült tervet. S akkor ő ment el. Zrumeczky meglepődött az új elképzelés láttán. Most ő állt neki. Ő is átrajzolta. Erre Kóson volt a csodálkozás sora. Alig várta, hogy Zrumeczky kitegye a lábát. S ez így ment egészen addig, míg kikristályosodott a végső megoldás, amelyet most már mindketten magukénak érezhettek.

Kós Károly és Györgyi Dénes iskolaépülete a Városmajor utcában

 

A városmajori iskola a városi környezetre való építészeti reagálás jeles példája. A Györgyi Dénessel tervezett, három elemből álló épületegyüttes legnagyobb eleme a kétemeletes iskola, amely az utca beépítéséhez igazodik, ehhez kapcsolódik az egyemeletes igazgatói lakás, végül a földszintes óvoda szelíd természetességgel igazodik a parkhoz.

Érdekes előtörténete van a Székely Nemzeti Múzeum tervezésének. Hültl Dezső már egy éve foglalkozott vele, majd megkérte Kós Károlyt, vegye át a munkát, mondván, úgy érzi, ez nem neki való feladat, nem tud igazi székely épületet alkotni. Az alaprajz átértékelésével egy héten belül elkészült a vázlat, egy éven belül pedig az épület. Mindezek után úgy tűnhet, teljes szakmai felkészültségben találta meg Kós Károlyt a wekerlei feladat. Vagy mégsem?

A levéllel kapcsolatban sokáig csupán azon töprenkedtem, hogy merészeljek-e javaslatot tenni egy városépítészeti probléma megoldására én, aki eddig ilyen problémával nem foglalkoztam. Végül mégis nekifogtam. Az emlékezetembe idézett, látott, ismerős bel- és külföldi téralakítások közül kiválasztottam a véleményem szerinti legsikerültebbeket (szebeni „Groszer Ring” és a kolozsvári „Mátyás király tér”), ezek pozitív tanulságai alapján fogalmaztam az én javaslatomat, amelynek lényege: Zárt tér alakítása egyrészt a tér homlokzatait zárt sorban beszegő 2 emeletes, egyenlő ereszmagasságú tisztviselőlakásokat és a lakosság elsőrendű életszükségleteit kiszolgáló helyiségeket tartalmazó épületekkel, másrészt a tér hosszoldalának zártságát megbontó nyílt utcatorkolatok áthidalásával… Ezt az elgondolt javaslatomat felvázoltam egy 1:1000 léptékű alaprajzban, és a tér egyik hosszoldalának sematikus nézetében, 1:500-as léptékben.

A Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszentgyörgyön
Fotó: Székely Nemzeti Múzeum

 

Ekkor már javában folyt a Wekerle-telep építése. A programot Fleisch Róbert fogalmazta meg, aki az akkor szokásos függőfolyosós bérkaszárnyák helyett kertvárosi jellegű lakóövezet kialakítását javasolta, abból a megfontolásból, hogy a vidékről érkező emberek ne szakadjanak ki megszokott falusias életmódjukból. Akkor az volt a korszerű. A második világháború utáni időszakban pedig a szocialista direktívák úgy terelték a vidéki munkaerőt a városokba, panelekbe, hogy föltétlen felejtsék el a nem korszerű múltat. Erre jött a nagy kísérlet, tulipános panel, a lényeg nélküli díszlet.

Na, de túl messzire mentünk. Mi volt a zsűrin? Erről így írt: Mind az öt pályázó kollégám már ott volt, mikor én megérkeztem. Nagy léptékű, gondos kivitelezésű tervjavaslataik ott feküdtek a hosszú asztalon, ahová aztán – utolsónak – a magam igen szerény méretű és szegényes kiállítású rajzomat is elhelyeztem, s ugyanakkor végigpillantva kollégáim vázlatain, megállapítottam, hogy azok egyike sem ábrázolt zárt városteret, hanem a teret beszegélyező, szabadon állóan beépített házsorral szegélyezett sétatérszerű változatokat. A zsűri sorban és egyenként számba vette a javaslatterveket, és meghallgatta az illetékes szerzők szóbeli felvilágosításait (az enyémet utolsónak), mire alig néhány percnyi egymás közti purparlé után, az elnök egyszerűen közölte velünk a zsűri indokolt döntését, mely a 6 javaslattétel közül az én várostéri javaslatomat találta megfelelőnek a Wekerle telep számára.

A kispesti Wekerle telep szívében a Kós Károly tér ismert, a névadó tervezte lakóháza

 

Gyönyörű emlékezés ez Kós Károlytól, illendő kimenni az egykori Petőfiről, ma már Kós Károlyról elnevezett térre, ellenőrizni a zsűri döntését. Kiülve a vendéglő teraszára, egyszerre érezzük a védettséget és a tágasságot. A térfalak biztosította védettséget, talán még a lakosok büszkeségét is: ez a mi kis városunk komoly épületekkel megtisztelt főtere. És a tágasság. A tér mérete igazodik a telep kertvárosi jellegének tágasságához. Jólesik itt lenni. Kellemes nyár végi délután, olyan szemlélődő. Mintha kicsit kiszakadnánk az időből, a korból. Ilyenkor jöhet elő a kérdés: mennyire volt Kós Károly korszerű? Ha a korszerűséget abban látjuk, hogyan kapcsolódott a kor trendjeihez, divatjához, akkor kimondhatjuk, nem volt korszerű. Nem az akkor felkapott szecessziót követte, saját útja volt. Munkásságának három alappillérét említem.

Az első a gyökerek megtalálása. Az egyetem utáni féléves erdélyi tanulmányút az alap, a magyar formák, a magyar lélek vizsgálata, elemzése, majd a William Morris és az Arts and Crafts mozgalom, a kézművesség és a középkori hagyományok átfogalmazásának megismerése, meg Eliel Saarinen, akit Kós egyszerűen a legnagyobb finn építésznek nevezett, s a finn nemzeti örökség felé fordulását nagyon rokon iránynak vette. Az 1900. évi párizsi világkiállításra tervezett kis pavilon közepéből induló ravasz hajlású toronyról mondta: mintha a körösfői templom tornya lenne.

Második a tehetsége. A nagy dolgokhoz nagy tehetség kell, és ezt Kós Károlynál soha senki nem kérdőjelezte meg. Nemcsak építész volt, hanem író, grafikus, a transzilván szellem organizátora.

Harmadik az alázatossága. Tervei mindig nagy tiszteletben tartották a helyet, és nagy figyelemmel volt az emberekre. A Főtérre csak két házat tervezett, megadván az építészeti alaphangot és a lehetőséget több építésznek, instruálván őket, hogy a változatosság végül harmóniát eredményezzen.

Így alakult ki ez a máig korszerű, Kós Károly szellemiségét tükröző tér.

Nyitókép: A Kós-kapu Wekerlén