Zuglóban vagy a mai Városliget területén egykor még földikutya is élt, amely mára csak az Alföld néhány háborítatlan zugában, például a Nyírségben vagy a szerb határszélen figyelhető meg.

A Duna fővárosi szakaszának jelentős részén ellenben a mai napig megmaradtak a természetközeli vízpartok, kis hullámtéri erdőfoltokkal.

Ezek a partszakaszok az Európai Unió Natura 2000 európai ökológiai hálózatának részei, amely a közösségi jelentőségű természetes élőhelytípusok és a vadon élő állat- és növényfajok védelmével biztosítja a biológiai sokféleség megóvását. A Háros-sziget országos, a Palotai-sziget és az Óbudai-sziget helyi védettségű terület, ezenkívül Natura 2000 védettségű a Duna dél-budapesti szakasza és árterei, valamint a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág és partszakaszai.

Budapest lakossága a kiegyezést követő rohamos gazdasági fejlődés során gyorsan növekedett, ami együtt járt a természeti értékekben gazdag területek beépítésével, ami több hullámban a mai napig folytatódott.

A XIX. század végén a térségben élő ezerötszáz különféle növényfajból a XX. század végére háromszáznegyven faj kipusztult.

A főváros állatvilágát később kezdték részletesen kutatni, de a felmért rovarok, madarak jelentős része az élőhelyek megszűnésével, feldarabolódásával párhuzamosan szintén eltűnt. A sokszor az utolsó pillanatban létrehozott védett területek nemcsak a ritka vadvirágok és állatok megmaradása szempontjából fontosak.

Erdei sikló a Hárs-hegyen (fotó: Jánossy Balázs)

 

A Budai Tájvédelmi Körzet nélkül a János-hegy vagy a Hárs-hegy nagy része mára minden bizonnyal lakópark lenne, nem a város tüdejét jelentő, mészkedvelő, kocsánytalan tölgyes erdő.

Az építkezések és a kőbányászat számos, addig ismeretlen barlangot nyitott meg a kutatás számára. Ilyen például a Pálvölgyi (teljes hossza a vele összefüggő Mátyáshegyivel együtt tizennyolc kilométer), a Szemlőhegyi (6,5 kilométer), vagy a legismertebb, a barlangüregek egybenyitásával létrehozott Várbarlang-labirintus (3,3 kilométer). E barlangokat többnyire a mészkő vagy dolomit alapkőzeten feláramló termálvizek alakították ki, a bennük keletkezett csodálatos cseppkövek, aragonit- és kalcitkristályok is a termálvízből váltak ki. Több barlang kiépített szakasza belépővel, vezetéssel látogatható.

Budapest az egyetlen főváros, amely alatt több kilométeres hosszúságú barlangrendszerek húzódnak.

Számos termálvizes forrás tör fel a Duna jobb partja mentén, melyek nagy részét már a Római Birodalom idején is hasznosították, fürdőket létesítettek, sőt ezerhétszáz évvel ezelőtt már épületeket is fűtöttek a meleg vagy langyos vízzel. A törökök a XVI. századtól a termálvizes forrásokra további, máig híres fürdőket építettek. A budapesti források védettek, a barlangok is védett vagy fokozottan védett státust kaptak.

 

Bogáncslepke a Sas-hegyen (fotó: Jánossy Balázs)

 

Országosan védett a Gellért-hegy, a Sas-hegy és a Budai Tájvédelmi Körzet, amelyek

kimagasló növénytani és állattani értékeket rejtenek – sajnos mára már csak foltokban, elszigetelt élőhelyekként.

Budapest közepén, a Gellért-hegy Duna felőli, gyalog megközelíthetetlen, meredek oldalán ritka védett virágok, például az országban csak itt előforduló sárgás habszegfű vagy a fővárosban csak itt élő sziklai ternye nyílik.

Méhbangó Adyligeten (fotó: Jánossy László)

 

A vezetéssel látogatható Budai Sas-hegy Természetvédelmi Terület a budai nyúlfarkfűtől a csikófarkon át a magyar gyíkig és haragos siklóig megőrizte az eredeti sziklagyepek és karsztbokorerdők jellegzetes növény- és állatfajait. A helyi védelem alatt álló Balog Ádám szikla, Apáthy-szikla, Rupp-hegy vagy a Kis-Sváb-hegy a Budai-hegység szabadon látogatható, értékes élővilággal rendelkező csúcsai. A legtöbb vadvirág tavasszal nyílik, a madarak is június elejéig énekelnek, de a lepkék késő őszig repülnek, és a színpompás őszi erdő is gyönyörű.

Az országos jelentőségű védett természeti területek közé tartozik még a svábhegyi Jókai-kert, a józsefvárosi Füvészkert, a csepeli Tamariska-domb, a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Tétényi-fennsík egy része, valamint a barlangok nagyobb kiterjedésű felszíni területei. Különleges egyedi érték a Kondor úti libanoni cédrus, Pesthidegkúton a Gazda utcai ötszáz éves kislevelű hárs, a Felhő utcai hegyi mamutfenyő vagy a Bécsi kapu tér 8. számú ház udvarán az a hatalmas szőlőtőke, amelynek vesszői a száz métert is meghaladják.

Foltos szalamandra Máriaremetén (fotó: Jánossy László)

 

A Pesti-síkságon kevesebb, de jelentős természeti kincs maradt fenn, helyi védett terület a száraz gyepfoltokkal tarkított Újpesti Homoktövis Természetvédelmi Terület, a jó állapotú vizes élőhelyek, mint a Felsőrákosi rétek, a Pesti-síkság egykori tájképi világát fűz-nyár ligeterdőkkel, magassásosokkal őrző rákospalotai Turjános, a madarászok két kedvelt megfigyelőhelye, a Merzse-mocsár és a Naplás-tó, valamint a Soroksári Botanikus Kert.

A budapestiek nagy része nem is tudja, milyen sok érdekes látnivaló akad a város közigazgatási határain belül is, amelyeket érdemes felkeresni az év bármely szakaszában. Ezek általában közösségi közlekedéssel is megközelíthető kiváló kirándulócélpontok. Több tanösvényt végigjárva is megismerkedhetünk fővárosunk rejtett értékeivel, többek között a Hármashatár-hegyen, a Merzse-mocsárnál vagy Csillaghegy határában, a Róka-hegyi egykori bánya geológiai és botanikai különlegességeit tanulmányozva.

 

Nyitókép: Díszbogár Adyligeten (fotó: Jánossy László)