Gyermekkori emlékek, kirándulások a Balaton-felvidék romtemplomaihoz, és a mai rohanó, hektikus világunk kritikája, hogy szükség van a kiszakadásra, az elmélyülésre, ezek Tihanyi Dóra diplomamunkájának erős indítékai. A választott helyszín, a kőkúti kolostor egyik legfontosabb pálos emlékünk. Története az 1260-as évekre nyúlik vissza. Az egyhajós templomhoz északi irányban csatlakozik a kolostor, udvarán kerengővel, ahol az addig remeteként élő szerzetesek közösségben folytathatták missziójukat.
Visszafogottság és érzékenység a terv nagy erénye.
Nem foglalkozik a templom magasan megmaradt falaival, csak a térburkolattal és egy fakereszttel teszi teljesebbé a teret. Nem foglalkozik a kolostor helyiségeivel sem, a hálótermekkel, az étkezővel és a raktárakkal. Csak a kolostorudvarral és az azt körülölelő kerengővel. És itt a „kevesebb több” vaskos közhelye igazi megoldássá válik. Arra a területre összpontosít, a rom azon részét érinti, ahol a mai ember számára a múlt leginkább érzékelhetővé válhat.
A kolostor megmaradt falai a fakereszttel Tihanyi Dóra látványtervén
A romos vázát nem egészítette ki, nem építette újjá, hanem beletett egy szál virágot és az élettelen életre kelt.
Kilépve a szakrális fókuszból, a kolostorrom előtti kis tisztáson 2002 óta álló két épület környezethez illeszkedő, színvonalasan megfogalmazott bővítése, újragondolása, nemcsak a látogatók kiszolgálását biztosítja, hanem lehetőséget teremt zarándokok, elvonulni vágyók számára melegedésre, éjszakai nyugalomra is.
Tihanyi Dóra érzékeny, szép terve a Diplomadíj pályázat zsűrijének döntése alapján műemléki különdíjat érdemelt.
Nyitókép: A kőkúti pálos kolostorrom és környezetének revitalizációjának terve. Tihanyi Dóra tervrajza