Különös sorsuk van a műemlékeknek. Koruk, anyaghasználatuk, eredeti funkciójuk szerint talán mind veszélyeztetettek, hisz létezésük a modern városszövetben, településszerkezetben idejétmúlt. Mégis ez adja pótolhatatlan értéküket: a múlt üzenethordozói.

„A XVIII. századi Magyarország legnagyobb építőművésze és mérnöke volt. Barokk szellemű alkotásainak egyéni stílusa harmonikusan forrt egybe a magyar tájjal és lélekkel” – emlékezik Fellner Jakabra a tatai nagytemplom falán 1940-ben elhelyezett kőtábla.

Mi a helyzet?! – ezzel a címmel rendezte meg első, egyben nyitó nemzetközi etnográfiai konferenciáját a Néprajzi Múzeum. Európa néprajzi múzeumainak igazgatóit invitálta találkozóra bemutatva az új házat a Városligetben és az első kiállítást is.

Irodalom és építészet – Granasztói Pál életművének egymással összefüggő, egymást kiegészítő alkotóelemei. Írásaiban gyakran reflektált urbanisztikai kérdésekre. Erről is szól a hagyatékából kiadott kötet, az Egy patrióta élete – Magyarországon, a XX. században.

A Bauhausban felnőtt Breuer Marcell formatervező és építész május 21-én lenne százhúsz éves. Két csővázas karosszéke és kisasztala látható az újjászületett Walter Rózsi-villában, a Magyar Építészeti Múzeum ma nyíló első saját hajlékában.

Éppen százötven éve jelentette be Pauler Tivadar vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy létrejött a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága, megvetve az intézményes magyar műemlékvédelem alapját. Ünnepi pillanat. Vajon ma is van mit ünnepelni?

Ha a házak és a falak mesélni tudnának, mennyi izgalmas, magával ragadó vagy drámai történetet mondanának el tervezőikről, építőikről, lakóikról, a megélt időkről. Mit tudnak mai lakóik az épület múltjáról, jelenéről – erről is szól a Budapest100.

Egy nyolcvan-kilencven éves minőségi kerékpárral ma is bátran útra kelhetsz. A jártában-keltében szenvedélyes gyűjtővé vált szobafestő az eredeti alkatrészekkel felújított gépekkel a történelem egy darabját menti meg, hogy ne pusztán egy eldobható műanyag világban éljünk.

Négy éve a Nemzeti Múzeum könyvesboltjában szokásom szerint érdekességekre „vadászva”, találtam egy kötetet, amelyre azonnal lecsaptam: Fodor István, Magyar régészek a háborús Kijevben – Fettich Nándor kijevi naplója és László Gyula naplótöredéke.

A nap- és szélerőművek Achilles-sarka a kiszámíthatatlan működés, az ingadozó termelés kiegyenlítése viszont drága, különösen mióta a földgázárak az egekbe szöktek. Az Ocean Grazer nevű dán startup egyszerű, de ötletes módszert dolgozott ki a tengeri szélerőművek áramának tárolására.

Kétszáz éve tették le az esztergomi bazilika alapkövét. Négy hercegprímás alatt, jó emberöltőnyi ideig tartott a magyar katolikus főtemplom építése, felszentelésére Liszt Ferenc írt ünnepi misét. Ikonikus épülete menthette meg a várost Rákosi Mátyás elsorvasztó törekvéseitől.

A régmúlt idők históriájáról és társadalmáról hitelesen mesélő épített örökség és a történeti tájak hagyományos világnapja nálunk ebben az esztendőben különleges ünnepel párosul: idén másfél évszázados az intézményes magyar műemlékvédelem.

A kritikai poszthumanizmus a XXI. század elején az ökológiai válság, az antropocén katasztrófája közepette szembesül az emberközpontúság, a humanizmus fenntarthatatlanságával.

Annak, aki utazni kíván, lámpással sem lehetne hasznosabb könyveket találnia, mint a Hazai úti célok könyvsorozatának darabjai. Most megjelent a hatodik.

Okostelefon, okosóra, okostévé, okoserdőrendszer, intelligens háztartás és épület, okoseszközök, okosfólia az ablakokon, okosváros, okosrégió… Nemrég az egyik közszolgálati rádióban valaki okospéksüteményről beszélt – valami hasznos anyag van benne.

Látványos kampányfilmmel mutatja be negyedik Gigafactoryját, első európai gyártóbázisát, a keletnémet Grünheidében beüzemelt Giga Berlint az elektromos autók gigaspecialistája. Drón cikázik a robotizált gyártósorok között, a színes, szélesvásznú látvány valóban lenyűgöző.

Róka Szabolcs Tinódi-lant díjas népzenésszel beszélgettünk az ajtónkon kopogtató ökológiai kihívásokról.

Baráz Csaba évtizedeket töltött a természetvédelem élvonalában, 130 szakmai kiadvány kötődik a nevéhez, ott bábáskodott a Bükk-vidék geopark megszületésénél, és részt vett számtalan tanösvény kialakításában. Nemrégiben néhány társával elindította az obszidián.hu honlapot.

Miként lehet egy repülőtér sokszínű forgalmát, funkcióját az építészet eszközeivel megszervezni? Budapest első, modern közforgalmi légikikötőjének tervezésekor ez komoly kérdés volt. A repülőtér-építészet már világszerte a modern irányzat felé fordult.  

Az ukrajnai háború és a nyugat-európai energiaválság megmutatta, hogy az Európai Unió energiaimport-függősége atomenergia nélkül nem szüntethető meg, különösen, ha klímavédelmi okokból egyúttal a fosszilis energiahordozók használatát is be akarják szüntetni.

Volt idő, amikor villanyórája majdnem olyan ismert volt, mint ama sokszor megénekelt a Nemzeti Színháznál, „ott, ahol a hatos megáll…” A maga idejében a Postapalota Krisztina körútra néző homlokzatára szerelt kerek számlapú óra különlegességnek számított.

Budára, a Helytartótanácsba! Nyittassuk meg Táncsics börtönét! – zúgta a tömeg a krónikák szerint azon a híres március 15-én, s már indultak, hogy a bírósági ítélet nélkül fogva tartott Táncsics Mihályt kiszabadítsák. Hol is volt a nevezetes börtön?

Érdeklődéssel olvastam az Országút 54. számában a Szükségünk van-e atomenergiára? című ikerírást – az Igen/Nem rovatban. Egész társadalmunkat érintő, aktuális problémára ígért válaszokat a cím és a bevezető gondolat, a két írás azonban több kérdést is felvet.