Fontos, elismerésre méltó mű született, pontosabban született meg újra a Budavári Palotában a Szent István-terem rekonstrukciójával. A látványos és elegáns összművészeti alkotás önmagán túlmutató, általánosabb gondolatokat is ébreszt.

Az Operaház művészbejárójánál találkozunk. Korábban Fehérvárcsurgón hallgattam sodró lendületű előadását, amelyet hasonló hangulatú beszélgetés követett az Andrássy úti tervezőirodában, s most Zoboki Gáborral bejárhatjuk a zenepalota tereit.

Salinger nevezetes regényének, a Magasabbra a tetőt, ácsoknak a címe jutott önkéntelenül az eszembe, mikor az Országút 46. számában megláttam Rosdy Pál Egyetem, egyetem, tengertánc című írásának fotóillusztrációját. Elvarázsolt a kép.

Budapesti templomsétái után új kötetében, amelynek kiadója ezúttal is Kedves László Könyvműhelye, a Dunakanyar szakrális épületei között kalandozik a magát építészeti mesemondónak nevező újságíró, Zubreczki Dávid és fotós útitársa Bődey János.

Igazán mondom, Putnokot nem könnyű szeretni! Ez a város a felületes szemlélő szerint mindent megtesz azért, hogy ne szeressük. Én magam is több évet dolgoztam az ügyön, sokat győzködtem magamat, amíg úgy-ahogy, nagy nehezen összebarátkoztunk.

Az ősszel megrendezett vadászati világkiállítás újra reflektorfénybe helyezte ember és állat viszonyának kérdését Magyarországon. Alávaló, kegyetlen szokás a vadászat, vagy az élet szükséges velejárója? A pró és kontra érvek kavalkádjában most is a hagyományos szemlélet adhat támpontot.

Szívesen járok gyalog, nem leszegett fejjel, magam elé meredve: nem megyek el az épületek mellett anélkül, hogy egyetlen pillantást ne vetnék a homlokzatokra. Ha lehetne, benéznék a kapualjakba is, hogy lássam, miként változik a városkép.

Lassan megszokjuk a megszokhatatlant, ahogy napi hírré válik, újabb, a huszadik század utolsó harmadában épült ház került veszélybe. Az ok mindig ugyanaz, üresen áll, elveszítette funkcióját, rossz időkre emlékeztet, csúfítja a városképet. Valóban?

„Addig élj, amíg élni tudsz, addig járj, amíg járni tudsz” – énekelte Kóbor János, az Omega frontembere a hetvenes években, és jóval azon túl. Mecky – így ismertük – tudatos szívóssággal törekedett arra, hogy a neki szánt időből a legtöbbet hozza ki.

Pécs középkori városfallal körülvett történelmi belvárosában, a Szent István tér és környéke alatt ókori nekropolisz nyugszik. Az egykori római város, Sopianae ókeresztény temetője. A halottak IV. századi városa 2000 óta világörökség.

Havasi Norbertet, a Kaptárkő Egyesület elnökét talán túlzás Heinrich Schliemannhoz hasonlítani, de a Nagy-Eged-hegyi Szent Kereszt-kápolna romjainál óhatatlanul az jutott eszembe, hogy Trója létezésében sem hitt senki, míg a német régész ki nem ásta.

A Zöld Európa-koncepcióba beleilleszkedik minden kézműves mesterség, hiszen termékeik alapanyaga természetes és élettartamuk jóval hosszabb, mint az egyszer használatos műanyag eszközöké – osztotta meg velünk Legeza Márta Népművészet Ifjú Mestere-díjas kosárfonó.

Angyalok, manók, csillogó gömbök, fémdíszek, szecessziós szitakötők – advent idején ott vannak mind A mi szecessziónk című kiállítás magával ragadó, otthonos enteriőrjeiben, installációkon és a berendezéshez illő karácsonyfákon a Ráth György-villában.

A több mint négy évtizede vadásztársasági tag szobrászművész számára a vadászat a természetbe merülés ősi teljességélményét jelenti. A vadász feladata - állítja -, hogy a vadfelesleget, ha mód van rá, szelektív módon kiemelje az erdőből és
a megművelt földekről.

Helyben járás, magánrepülővel repkedő üzletemberek és politikusok pótcselekvése, avagy a nemzetközi közösség biztató erőfeszítése – szakértők, politikusok, újságírók értékelését gyűjtöttük csokorba a glasgow-i klímakonferencia eredményeiről (vagy eredménytelenségéről).

A klímacsúcsok rituáléja szerint Glasgow-ban is születtek felajánlások, számonkérhető kötelezettségvállalások már kevésbé. Kína 2060-ra, India 2070-re lenne klímasemleges, addig építik a szénerőműveket. Halvány esély, hogy az olajcégek üzletet szimatolnak a zöldenergiában.

A jégtörőkben használtakhoz hasonló kicsi, egyszerű és olcsó atomreaktorokat kínál egy amerikai cég. Románia, az eminens szövetséges mindjárt rendelt is belőle tizenkettőt. Apró bökkenő, hogy ilyet még sehol nem építettek, s nem mindenkinek tetszik a kísérleti nyúl szerepe.

Vajon a sokasodó műemlék-megújítások időszakában, amikor nagy ívű koncepciók által születik újjá épített örökségünk, van-e érdeklődés a kisebb léptékre, előhozakodhatunk-e cseppnyi történésekkel? Talán úgy, mint ahogy mondani szokás: cseppben a tenger.

Századok tanúja a csíkmenasági Adorján-kúria. Feliratos gerendáján megépítésének időpontja: 1797. Az eredeti épület pincéjét megtartva az újabb födémgerendákon olvasható feliratok szerint a ház 1835-ben épült újjá, s a legújabb dátum: 2021.

Alfred Nobel nem sejthette, hogy a természet védelme mára a „lenni vagy nem lenni” kérdésévé válik. A brit királyi herceg és a természetfilmek lovagja megszervezte, hogy a környezetvédelem hősei is méltó elismerésben részesüljenek. Az Earthshot Prize kiosztására a napokban került sor első ízben.

Hetven esztendeje, 1951-ben kezdődtek el a régészeti kutatások a visegrádi Sibrik-dombon, a legújabb feltárások pedig nyolc éve. Az egykori római erőd, majd középkori ispáni központ még tartogat meglepetéseket, területének csupán kis része ismert.

A vadászati világkiállítás kínálta nyilvánosság híján talán nem is tudnánk, milyen remekül szerepelt a magyar csapat a szarvasbőgő Európa-bajnokságon. Bizonyára e vetélkedő létéről sem értesültünk volna, pedig immár huszonkettedszer mérték össze öblös hangjukat a kontinens vadászai.

A Tolna megyei Kismányok valaha német nemzetiségi falu volt, szép parasztportái közül az egyik, dísztéglaburkolatát ma is büszkén őrző lakóház utcai homlokzatán az építtető személyéről és az építés idejéről beszél a felirat: Riesz Henrik 1911.