Az Isten által teremtett Földet ajándékba kaptuk, s nem mindegy, milyen világot adunk tovább utódainknak – ez áll A levél című, a Laudato si’ Mozgalom és a Vatikán Átfogó Emberi Fejlődés dikasztériumának együttműködéséből 2022 októberében született, a környezeti krízisről szóló, közös otthonunk, a Föld megóvása kapcsán ökológiai megtérést sürgető film.

Az alkotás alapja Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy!) kezdetű, 2015 pünkösdjén megjelentetett, a teremtésvédelemmel foglalkozó enciklikája.

Magyar felirattal Budapesten is bemutatták a filmet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottsága, valamint a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya – Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia szervezésében, a Naphimnusz Teremtés-
védelmi Egyesület közreműködésével.

Komoly visszhangja volt a 2015-ben, a párizsi klímacsúcshoz kapcsolódva megjelenő pápai enciklikának, az azóta eltelt években azonban tovább romlottak a biodiverzitással, a karbonlábnyommal és a klímaváltozással kapcsolatos adatok. Ezért is készült ez a megrázó filmalkotás, hogy – amint azt az este házigazdája, Nevelős Gábor SJ is megfogalmazta – Ferenc pápa enciklikájának üzenetét közvetítse, ami megérint, és az Úrhoz, a Teremtőhöz irányít bennünket. Koronkai Zoltán SJ köszöntőjében Loyolai Szent Ignác, a jezsuita rendalapító lelkigyakorlatát hozta példának, amelynek fontos eleme annak tanulmányozása, hogy Isten hogyan van jelen a természetben.

Székely János szombathelyi megyés püspök fájdalmas, de reményteli kiáltásnak tartja a filmet, s néhány megrázó adattal tudatosította a közönségben a helyzet súlyosságát. Kitért arra is, hogy egyes vizsgálatok szerint hetente akár öt gramm mikroműanyag is a szervezetünkbe kerülhet, s hogy az utóbbi két évtizedben megfeleződött a Kárpát-medence madárállománya.

Bejátszották a filmbemutatón Cecilia Dall’Oglio, a filmet megrendelő Laudato si’ Mozgalom európai programigazgatójának üzenetét is. A mozgalom vagy kilencszáz keresztény természetvédő kezdeményezés ernyőszervezete, ügyvezető igazgatója, a filmben is többször megszólaló Tomás Isua egyben A levél producere is. Cecilia Dall’Oglio elmondta, hogy a premier óta több ezer vetítést tartottak már, és a világhálón is elérhető filmet igyekeznek elvinni minél több közösségbe.

A különleges szépségű jeleneteket tartalmazó filmalkotás a szenegáli tengerparton lévő Saint Louis képeivel, s az onnan származó egyik főszereplő, a gyermekkoldusként induló Arouna Kandé bemutatásával kezdődik. Ezután New York városába repülünk, ahol az ENSZ közgyűlésére érkező Ferenc pápát láthatjuk, mialatt a narrációban a Laudato si’ enciklikájának nemzetközi fogadtatását ismertetik. Majd klipszerűen összevágva láthatjuk, amint a vatikáni adminisztráció négy, viaszpecsétes meghívólevelet küld ki, többek között Arouna Kandé részére a tengerszint-emelkedéstől sújtott Szenegálba, ahonnan előbb a nagyvárosokba, majd pedig Európába indulnak a „klímamenekültek”.

Pecsétes levelet kap Cacique Odair „Dada”, az amazóniai borari törzs főnöke is, aki más őslakosokkal együtt küzd a dzsungelek kiirtása ellen. Pápai invitálást kap Ridhima Pandey is az indiai Hardiwarból, aki tizenhat évesen, Greta Thunberg mellett küzd a maga eszközeivel a klímaváltozás ellen. Végül megérkezik a pápai meghívás Hawaiin, a Big Island sziget körüli korallzátonyokon dolgozó Robin Martin és Greg Asner tudósokhoz is, akik az óceáni hőhullámok itteni pusztítását kutatják.

Láthatjuk a levelek útja és megérkezése mellett az adott térség problémáit is, a víz által ostromlott sze-
negáli tengerpartot, a szója- és rizsültetvények miatt kipusztított őserdőt, a megállíthatatlanul terjedő bozóttüzek iszonyatát, a pusztuló korallzátonyokról készült képeket.

A film alkotói megtalálják az egyensúlyt a különleges szépségű és a drámai képsorok között; az összképpel nem andalítanak el, de nem is sokkolnak.

A Rómába megérkező, a városra rácsodálkozó, lassan egymást is megismerő meghívottakat fogadja Ferenc pápa is. Aki nem beszél sokat a filmben, de amit kimond, arra érdemes odafigyelni. Az audiencián a mai korra vonatkoztatva Bábel tornyának építését elevenítette fel, ahol nagyobb probléma volt az, ha egy-egy tégla hullott alá figyelmetlenségből a mélybe, mint amikor egy építő szenvedett ilyen balesetet.

A négy meghívott Róma után elutazhatott a völgyben gomolygó ködből éppen csak kiemelkedő Assisi városába is. Ekkor láthatjuk Raniero Cantalamessa ferences szerzetest, a pápai prédikátort is, amint a rend alapítójának Naphimnuszát nagy átéléssel felolvassa egy régi könyvből. Szent Ferenc a Teremtőt dicsőítette a teremtett világ szépségéről énekelve, azt a világot, amelyet a film üzenete szerint is éppen most teszünk végképp tönkre. Nem véletlen a négy szereplő kiválasztása, akik között vélhetően nincs is hívő katolikus.

Nem véletlen, mert az enciklika, de a film is az egész emberiségnek szól, amint az el is hangzott a vetítés utáni kerekasztal-beszélgetésen. Ennek résztvevői részben a nézők által írásban feltett kérdésekre is válaszolva kitértek arra, hogy a válságot nem Isten, hanem mi, emberek okoztuk, tehát nekünk is kell azt megállítanunk. Például úgy, hogy kilépünk az állandó gazdasági növekedés kényszeréből.

Vagy úgy, hogy mindenki a saját helyén tesz valamit; leginkább állítsuk le a túlfogyasztásunkat. A döntéshozókat (többször elhangzott az est során, hogy egy-egy ország GDP-jének hétszázalékos csökkenése árán meg lehetne szabadulni a problémáktól) pedig a tömeg erejével kellene ráterelni a helyes útra.◼

A szerző újságíró