Az európai szinten kiemelt védelem alatt álló kékvércséhez kapcsolódik a magyar természetvédelem egyik sikertörténete. E világszerte megritkult sólyomfaj állománya húsz évvel ezelőtt hazánkban is mélypontra került. Ekkor hozta létre a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kékvércse-védelmi Munkacsoportját, amely két évtizedes munkájával elérte az állomány megkétszereződését, így ma már közel 1300 pár költ Magyarországon.
Him (balra) és tojó kékvércse (jobbra) (Fotó: Dr. Palatitz Péter)
A korábbi fogyatkozás egyik fő oka a fészektelepeket építő vetésivarjú-állomány összeomlása volt. A sólyomfélék ugyanis nem építenek saját fészket, hanem más fajokét foglalják el; a kék vércse például előszeretettel költ már elhagyott varjúfészkekben. Ezek megritkulását ellensúlyozandó
a védelmi program egyik fő intézkedése mesterséges fészkelőhelyek biztosítása volt.
Ezzel összefügg a pusztai facsoportok megőrzése is, hogy a ládák a természetes környezetben legyenek kihelyezhetők. Mára a költőládák száma eléri a négyezret, s a hazai kékvércse-populáció nagy része ezekben költ.
Költőládánál (fotók a facebook.com/falcoproject oldalról Dr. Palatitz Péter programvezető hozzájárulásával)
A faj fennmaradása szempontjából kulcsfontosságú a legeltetett gyepek fennmaradása is, amelyek rovar- és rágcsálótáplálékkal látják el a madarakat. A védelmi program keretében ezért állatállományt vásároltak, és legeltetéses élőhelykezelést végeztek. Fontos előrelépést jelent, hogy a kék vércsék számára kedvező élőhelykezelésű gazdálkodási csomag az Agrár-környezetgazdálkodási Program részévé vált. Végül fontos feladat volta vércse-élőhelyeken áthaladó elektromos távvezetékek madárbaráttá alakítása is az oszlopfejek speciális szigetelésével, elkerülendő az áramütés okozta madárpusztulást.
Jeladó
A ragadozó madarak döntő többségétől eltérően a kékvércse egész évben társas életmódot folytat; akár száz fészekből álló telepeken költ, és telelni is csapatokban vonul Afrika délnyugati részére. Költöző madár lévén, a védelmére indított programnak ki kell terjednie telelőterületeinek és vándorlási útvonalának vizsgálatára is. A projektek részeként ezért miniatűr, 5 grammos műholdas jeladót helyeztek összesen huszonnyolc madárra.
Vonulási útvonalak
A nyomkövetővel felszerelt madarak útját figyelve kiderült, hogy Afrika nagy részét átrepülik, s telelőterületük az Angolából Namíbiába tartó, s ott a sivatagban egy szárazföldi deltában eltűnő Okavango folyó vízgyűjtőjén található. A magyar ornitológusok a hazai kék vércsék útját követve a világ legnépesebb ragadozómadár-éjszakázóhelyét fedezték fel Angolában, ahol önmagában több madarat találtak, mint amekkorára addig a teljes világállományt becsülték. Októbertől áprilisig tartózkodnak itt, termeszekre és más rovarokra vadászva.
Kékvércsék tömegei Angolában (Fotó: Novák László)
Európai költőhelyeikre visszaindulva a kékvércsék megállás nélkül repülik át a trópusi esőerdőt, majd kisebb pihenő utána a Szaharát és végül a Földközi-tengert Gibraltárnál, Tunéziánál vagy a görög szigetvilágnál. Az angolai gyülekezőhelyeken ezért e hosszú út előtt kellő zsírtartalékot kell felhalmozniuk. Palatitz Péter, az MMA projektvezetője elmondta, hogy
a tavaszi vonulásra harminc százalék extra energiatartalékkal készülnek a madarak,
amit a rajzó termeszekből merítenek.
Termeszvár
Az állományt sebezhetővé teszi, hogy a tavaszi hazatérés előtt a világ szinte összes kék vércséje, több százezer madár egyetlen gyülekezőhelyen összpontosul. A bennszülöttek vadásszák, s az erdőirtás is veszélyezteti őket. Ezért az angolai és magyar természetvédelmi szakemberek kezdeményezték, hogy a faj világállományának megőrzése érdekében a madarak vándorlása által érintett országokban nemzetközi kékvércsevédelmi program induljon.
Digitoszkóppal (távcsővel összekapcsolt fényképezőgéppel) készített felvétel
Ennek keretében az MMA munkatársai Angolában negyven kék vércsét jelöltek meg GPS jeladóval, hogy nyomon követhessék vándorlásukat hazafelé, fészkelőhelyükig.
A program egyik célja a vércsék tömeges angolai vadászatának visszaszorítása.
A kutatók reményei szerint ez elérhető akkor, ha a helyi lakosság turistalátványosságként tekint a madarakra.
