Hihetetlen, de már negyven éve ismerem a Vidák házaspárt. Még a múlt században, 1982-ben költöztek Gödöllőről Kecskemétre, akkor nyílt meg a hírös városban a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely, ahol főleg kézműves foglalkozásokat vezettek, közösségi élménnyé tették a kosárkötést, a gyékényezést, a szövés-fonást, a nemezelést és a játékkészítést. Kezdettől fogva hatalmas elszántsággal, bámulatos ambícióval végezték missziójukat, amit még az 1970-es évek elején szerveződő „nomád nemzedék” jeleseiként kezdtek el, és az akkor faluról falura járva magukba szívott tudást, emberséget mindig szem előtt tartva ápolták a hagyományokat vagy éppenséggel a játékkultúra átörökítését.
Vidák István és Nagy Mari 1979 óta folyamatosan kutatja, műveli és tanítja honfoglaló őseink hagyatékát, a nemezkészítést. Aki járt már az otthonukban, láthatta, milyen inspiráló közegben alkotnak, s életterük minden szegletében felfedezhető valami kincs, legyen az eredeti türkmén nemezszőnyeg vagy saját műveiknek becses darabja. Ritkán találkozni ilyen szenvedélyes emberekkel, akik egyidejűleg néprajzkutatók, alkotóművészek és szakoktatók. Nevük összeforr a nemezkészítés minden mozzanatával, illetve e kézműves technika művészi rangra emelésével. Két alkalommal, 1984-ben, majd 2004-ben rendeztek Nemezművészeti Világtalálkozót, 1985 és 1988 között pedig nemzetközi alkotótáborokat szerveztek. Ezek jelentős kilométerköveknek számítanak a nemezelés újrafelfedezésében és elterjesztésében. Az ekkor készült művekből számos hazai és külföldi kiállítást kezdeményeztek, így sikerült elérniük, hogy az archaikus kultúra messze túllépje Magyarország, de Európa határait is. Maguk is felkerekedtek, Közép-Ázsiában, Törökországban, Indiában fedezték fel a nemezelés titkait, motívumkincseit, illetve a mesterség szellemiségét és jelentőségét. Tanulmányútjaikról hazatérve hatalmas ismeretanyaggal és gyakorlati tapasztalattal felfegyverkezve folytatták alkotómunkájukat, és így váltak a nemezeik – legyenek azok szőnyegek, takarók vagy viseletek – a magyar textilművészet kiemelkedő darabjaivá. Vidákék mindeközben az utóbbi években több új nemezelési eljárást kísérleteztek ki, ilyen például a nemez bőrrel való díszítése, a gyapjú indiai selyemmel és pamutanyagokkal való vegyítése, a nemez batikolása, kékfestése, hímzése.
Mindez csak töredéke annak, amit róluk lehetne mesélni. Nem kérdés, hogy minden gondolatuk a nemezkészítés körül forog. Három gyermekük, István, Anna, Rózsa is ebben nőtt fel, egészen korán elkezdték gyúrni a gyapjút. Közülük ketten ma már magas színvonalon művelik a nemezelést, sőt a hét unoka között is akad egy ígéretes tehetség. Tehát ma már három nemzedék jeleskedik az alkotás terén, illetve zenei fronton is képviseltetik magukat, ugyanis a Vidák zenekarban Rózsa és férje, valamint a legnagyobb unoka, Brigitta húzza a talp alá valót. Így hát szinte magától adódott a közös szereplés ötlete. Mivel a nemez az emberiség első kelméje, a családban pedig három generáció tevékenykedik, valóságos időutazás szemtanúi lehetünk a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál azon tárlatán, melyet a Hírös Agóra Kulturális Központban nyitottak meg „Tavasz kerekedik” – Nemzedékek nemezei címmel.
A tágas és világos kiállítóteremben először a légiesen könnyed, selyemből és nemezből készült, mennyezetre felfüggesztett fehér zászlók vonzzák a tekintetet. Ez tíz darab abból a szériából, amit a Kárpát-medencében élő száz nemezkészítő, hímző, szövő, csipkeverő készített a trianoni békeszerződés századik évfordulójára, a Hagyományok Házában rendeztek belőle látványos bemutatót 2020-ban. Ami pedig a Vidák família munkáit illeti: a terem bejáratával szemközti falon helyezték el azokat a nemezeiket, melyeken a Nap évszakok szerinti változását mutatják meg. A négy családtag mindegyike más-más módon fogalmazta meg a témát, de itt csak három látható belőlük, mert az egyik éppen máshol szerepel. A jobb és bal oldali installációkat úgy osztották fel, hogy mindenkinek jutott egy-egy saját „szentély”.
Kezdjük Vidák Istvánnal, a Magyar Művészeti Akadémia állandó tagjával. Pályája során számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt határainkon innen és túl. Több tucat könyvet írt a magyar kézművességről és a nemezkészítésről. Kitüntetésekben is bővelkedik, hogy csak a Népművészet Mestere címet, a Király Zsiga-díjat, a kétszer is elnyert Gránátalma-díjat vagy a finn Master of Feltmaking (A nemez mestere) elismerést említsük. Erről a tárlatról sem hiányozhat az 1985-ből származó Nagy Öreg című kerek, rojtos nemeztakarója. A táltosdobok mintái elvezetnek a kereszténység előtti magyar ősvalláshoz, mindazonáltal kirajzolódik rajta egy stilizált életfa is. Ezen kívül látható még négy növényi festett nemez, melyeket alkotója a nemrég megismert, 250 éves bolgár daraboknál alkalmazott technika alapján készített.
Nagy Mariról, a Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagjáról hasonló életrajzi adatokat sorolhatnánk fel, mint a férjéről, ami nem véletlen, hiszen érdeklődésük, mesterségük, pályájuk összefonódik. Kitüntetéseikről, könyveikről, kiállításaikról ugyanez mondható el. A textilművész indiai élményei alapján csodálatos falinemezek formálódtak, melyeket később viseleti darabok és kiegészítők követtek. A kiállításon bemutatott színpompás, finom indiai selymekkel mintázott nemezből készült ruhák, kendők, vállkendők mindegyike mestermunka, bizonyára nem csak a nemezművészet hívei kapkodnak értük, hanem a divatot szerető lányok-asszonyok is.
Ifj. Vidák István elmondhatja magáról, hogy génjeiben ott a kreativitás. Gyerekkora nagy részét a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhelyben töltötte szüleivel, vagyis már korán elsajátította a különböző kézműves technikákat. Jelen volt a nemez-világtalálkozókon, ahol megismerhette a külföldi nemezkészítőket, akiket felnőttként személyesen is meglátogatott. Cukrász szakvizsgát tett, később népijátszóház-vezető képzésen vett részt és alapfokú német nyelvvizsgát is szerzett, de a nemezeléssel sosem szakított, sőt egyre inkább előtérbe került az életében. Német nyelvterületeken vásározott, neves hazai rendezvényeken és kiállításokon vett részt. 2003-ban lett a Népművészet Ifjú Mestere. A családi bemutatkozásra nagy méretű hagyományos nemeztakarója mellett modern mintákkal díszített alkotásait hozta el, valamennyit a természetes, lágy színek jellemzik.
Vidák Anna is az anyatejjel szívta magába a nemezelés fortélyait. Négyévesen, 1984-ben ott volt az I. Nemzetközi Nemeztalálkozón, húsz esztendővel később pedig a VIII. Nemezművészeti Világtalálkozó egyik főszervezője volt. Tanulmányúton járt Közép-Ázsiában, Törökországban, Norvégiában, Finnországban, Németországban és Kanadában. Az ELTE kulturális antropológia és művelődésszervező szakjain végzett. Önálló műhelyét Igen ez Műhely néven 2002-ben alapította, s az alkotás mellett hagyományos és modern nemezkészítést tanít. A Népművészet Ifjú Mestere az öltözködés művészetét magas színvonalra fejlesztette, nemrég a Pesti Vigadóban megrendezett Essentia Artis programsorozaton is szerepelt legszebb modelljeivel. A Magyar Művészeti Akadémia hároméves ösztöndíja lehetővé tette számára, hogy a ruháit natúr és kézzel festett hernyóselyemből, nyers selyemrostokból és puha merinó gyapjúból hozza létre. Az így keletkezett vékony nemezanyagból (ún. nano nemez) egyszerre születik meg az anyag és a forma, vagyis nincs szabás-varrás. Ezek közül néhányat a kecskeméti közönség is megcsodálhat. Tényleg varázslat, amit az alkotó művel.
A harmadik generációt Vidák Anna 13 éves lánya, Pereczes Hanna Virág képviseli. Könnyű neki, hiszen fantasztikus mesterei vannak: nagyszülei, nagybátyja és édesanyja. Kiskora óta tudja, mi az a gyapjúfestés, előnemez-készítés, mintakirakás és gyúrás. Odahaza is van mit ellesnie: a selyemnemezelés neki is tetszik, kezdi bontogatni a szárnyait. Persze más mesterekkel is imád együtt lenni, hiszen rengeteg újat, érdekeset tanulhat tőlük. Születése óta minden Mesterségek Ünnepe rendezvényen ott van. Első nagyobb sikerét a XIV. Vándorlegény Országos Ifjúsági Népi Kézműves Pályázaton aratta, munkáját különdíjjal jutalmazták. Legtöbbször egyedi nemeztakarókat készít, a mondanivalón túl megjelenik rajtuk a farkasfog és a napszimbólum. Hanna alig várja, hogy megformázza élete első selyemnemez ruháját.
„Kivételes élmény az értékvesztésre ítélt korunkban egy olyan tárlat anyagát szemlélni, amelynek darabjai nem a követő kultúra divattermékei, hanem saját történetünk és több ezer éves kultúránk, örökségünk letéteményesei és újraálmodói. Élővé varázsolva a hagyományt, megőrizve a tárgyak funkcióját, mindennapjaink részévé téve az ősi magaskultúrát, a benne megfogalmazott hitvilágot és szerves világképet. Mert a hagyomány nemcsak a múlt, hanem a jelen és a jövő” – fogalmazott Balanyi Károly Ferenczy Noémi-díjas grafikus- és zománcművész a Vidák család kecskeméti megnyitóján. Minden szavával egyetértünk.
(A „Tavasz kerekedik” – Nemzedékek nemezei című kiállítás a kecskeméti Hírös Agóra Kulturális Központban 2023. április 8-ig látogatható az intézmény nyitvatartási idejében.)
A szerző felvételei
