Elsősorban a magyar szecesszió építőművészének, Lechner Ödönnek a hatására fordult a díszes stílus felé Kőrössy Albert Kálmán építész, akinek két év alatt, 1904-re készült el a kétemeletes lakópalota a Svájcból idetelepült kereskedő és szállítmányozó Sonnenberg Imre megrendelésére. A rusztikus kőlábazatú, virágos vakolatdíszes, homokkő angyalokkal ékesített, hullámzó oromzatú villa Maróti Géza szobraival díszített, homokkőből faragott oszlopos, keretes fakapujához három lépcső vezetett.
Az ajtónyílás fölötti színes ólomüveg ablakok, akárcsak a lépcsőháziak, Róth Miksa alkotásai, a tengeri kikötőt mutató mozaik Sonnenberg hivatására utalt.
Az utcára és az oldalkertekre tekintő, nagy belmagasságú, hatszáz négyzetméteres, erkélyes, magasföldszinti lakásban élt a Sonnenberg család. Tágas, világos, kovácsoltvas korlátos lépcső vitt az emeletekre, ahol két-két nagy méretű bérlakás volt, az oldalszárnyba nagy teraszos lakás, az alagsorba műhelyek kerültek.
A lépcsőház a rekonstruált ablakokkal
Fotó: Zsoldos Mária/Sonnenberg Házért Alapítvány
A nagy lakásokat szétdarabolták, hogy aztán a korabeli ingatlankezelő felújításba fogjon, ennek égisze alatt az ornamentikus díszeket, szobrokat leverték, akárcsak a hullámos pártázatot, kiverték, összetörték a Róth Miksa-üvegablakokat, tetőjavítás ürügyén harmadik emelet került a házra, ezzel megbontva építészeti egységét.
Ez a ház az építése idején is kiemelkedett a többi közül – meséli Szinger Margit iparművész, aki Belgiumból hazatérve férjével 2016-ban költözött az akkor erősen leromlott állapotú Munkácsy Mihály utcai épületbe, s megérezte a házban a szunnyadó csodát –, már 1906-ban fotók készültek róla, ez akkor nem számított mindennapinak. Így pontosan láthattuk, mit vesztettünk. Az épület értékeiből alig maradt valami, és minden tovább romlott. Én ugyan csak egy lakó vagyok, aki szerelmes ebbe a házba, és úgy gondoltam: vissza akarom kapni az eredeti értékeket. Azt is tudtam, ehhez az egész lakóközösséget kell megnyerni – manapság harmincnégy lakás van a házban –, a rossz hangulatú lakógyűléseken megértettem, azzal kell megküzdeni, hogy a lakók nem hisznek az egészben, nem érdekli őket, kik laktak itt, mi miért épült. De úgy éreztem, nem adom fel. Kezdetben nem lakóközösség volt, csupán lakók, akik egymás mellett élnek. Aztán megkérdeztük, mitől éreznék jobban itt magukat. Úgy gondoltuk, először az embereket kell egy irányba fordítani, hogy megérezzék: a lépcső is, a korlátok is, a kerítés is egy kicsit az övék. Azóta már az egyik lakó büszkén tett fel képeket a Facebookra. Mintha azt akarná velük mondani: Nézzétek, ilyen szép házban lakom!
Füri Judit üvegművész, restaurátor alkotása
Fotó: Zsoldos Mária/Sonnenberg Házért Alapítvány
Meghívtam Baldavári Eszter művészettörténészt, Kőrössy Albert Kálmán munkásságának kutatóját egy lakógyűlésre, aki elmondta a ház történetét, beszélt az értékeiről. A lakók, akiket kezdetben egyáltalán nem foglalkoztatott, hogy mi van a lakásukon túl, legföljebb a lépcsőházi lengőajtó zavaró nyikorgását kifogásolták, kezdték becsülni azt, amiben élünk: észrevették és már fontosnak tartották a kapudíszeket, a lépcsőházi korlátokat, a színes üvegablakokat. Nem kis munkával és erőfeszítéssel létrehoztuk a Sonnenberg Házért Alapítványt, és minden pályázati lehetőséget megragadunk, az önkormányzattól is kaptunk pályázati támogatást.
Aztán csodával határos módon – folytatja Szinger Margit a történetet – megtaláltuk az üvegablakok alkotójának, Róth Miksának az eredeti terveit, és a kapcsolatot Füri Judit üvegművésszel, aki a felújításban nagy segítségünkre van. Egy tízmilliós projekt már megvalósult, most a nagy lépcsőházi ablak felújítása van soron, ez tizenötmillió forint értékű munka.
Róth Miksa-üvegekről írtam – veszi át a szót Füri Judit üvegművész, restaurátor –, Ráday Mihály segítségét kértem, így kerültem kapcsolatba templomi üvegeket felújító művészekkel. Mivel már valamelyest képben voltam, örömmel fogadtam Szinger Margiték megkeresését.
Mi ma is úgy dolgozunk, mint a középkori üvegfestők, a technika nem változott.
Az üveggyárak megszűntek Magyarországon, így azután, aki ilyen munkát végez, vesz magának egy kis kemencét. Ismerjük, és amiben tudjuk, segítjük egymást. Eleinte fekete-fehér fotó került a kezünkbe, egy szecessziókiállítás prospektusa, így kezdetben Róth Miksa színvilágát illetően nem sok kapaszkodónk akadt. Majd fokozatosan egyre többen kerültek a projektbe, mindenki hozzátette, amit tudott, így jöttek elő a színtervek is. Nekem már van tapasztalatom: melyik szín melyik mellé illik. Volt, hogy a kész üvegen is cseréltem elemeket.
A homlokzat üvegművészeti alkotása
Fotó: Zsoldos Mária/Sonnenberg Házért Alapítvány
A rózsák gyöngyök közül nyílnak, bontakoznak ki. A gyöngy a tisztaság, a remény jelképe.
Az épület történetéhez tartozik, hogy a második világháború alatt csillagos ház volt – fűzi tovább a szót Szinger Margit. – Itt élt Egri István gépészmérnök, az épületgépészet jeles alakja, fiát, Egri Jánost, aki felnőttként ismert televíziós műsorvezető lett, a nyilas uralom alatt nevelőnője, Szabó Mária hazavitte a falujába, saját kisfiaként megmentve. Ő is és a házfelügyelő Kocsis házaspár is megkapta a Világ Igaza kitüntetést. Szeretnénk nekik emléktáblát állítani, hiszen ez a történet is a ház históriájához tartozik. Azt tervezzük, hogy amikor elkészül, belülről megvilágítjuk majd a lépcsőházi nagy üvegablakot. Hadd gyönyörködjenek benne a járókelők is, akik elmennek a ház előtt.
És most már sorra jönnek a támogatások – említi még. – Marika néni például küldött az alapítványnak kétezer forintot. Nem tudjuk, ki ő, de ezúton is köszönjük a szívből jövő segítséget. Lépten-nyomon úgy érezzük, hogy sok ember közös kívánságát képviseljük azzal, hogy megóvjuk, megújítjuk a múlt nagyszerű épített örökségét, megőrizzük építészeti és emberi történetét.
Nyitókép: A Sonnenberg-ház homlokzata
Fotó: Heltai Ákos
