Hatalmas vulkánkitörések után a sztratoszféráig, akár negyven-ötven kilométer magasságig fellövellő por és kéntartalmú gázok, illetve a belőlük képződő aeroszolok (a levegőben eloszló nagyon finom porrészecskék vagy apró cseppek) visszaverik a napsugárzást, akár számottevően hűtve a Föld légkörét.
Az indonéziai Tambora vulkán kitörése után, 1816-ban „nyár nélküli év” köszöntött be az északi féltekén, júniusban is havazott,
ami végül éhínséghez vezetett.
Egyes kutatók e hűtőhatás utánzására törekednek, geomérnökinek nevezett módszerekkel megfékezendő a globális felmelegedést. Időközben azután kiderült, hogy nem ebből a célból ugyan, de megtette már ezt az emberiség egyszerűen az ipari környezetszennyezéssel.
Ipari légszennyezés (forrás: (Uxud), CC BY-SA 3.0, Wikimedia Commons)
Bár sokáig nem nagyon tudatosult,
a magas kéntartalmú kőszén vagy a nehézolajok égetésekor a füstgázokból képződő kéntartalmú aeroszolok évtizedeken át árnyékolták a napot,
emellett az apró részecskék elősegítették kisebb vízcseppekből álló, világosabb, nagyobb fényvisszaverő képességű felhők kialakulását, ezzel részben ellensúlyozva az üvegházhatású gázok melegítő hatását.
Ez a hűtőhatás 0,5 °C-nyi felmelegedést is elfedett, ám az utóbbi években már eltűnőben van. A légszennyező ipari folyamatok háttérbe szorulása, a tengerhajózásban tisztább hajtóanyagok használata
jelentősen mérsékelte a kénterhelést, s így lassan megszűnik az árnyékoló hatás is.
Igaz, cserébe csökkent a légszennyezés okozta megbetegedések és halálozások száma. Érdemes mindebből tanulva elgondolkodni: nem lehetnek-e a geomérnökösködésnek nem szándékolt egészségügyi mellékhatásai?
Nyitókép: Téglagyári légszennyezés (forrás: Janak Bhatta Mahalaxmi Municipality, CC BY-SA 4.0, Wikimedia Commons)
