Granasztói Olga irodalomtörténész, az építész unokája, aki néhány éve sajtó alá rendezte Granasztói Pál hagyatékban maradt visszaemlékezését, amely Egy patrióta élete – Magyarországon, a XX. században címmel a Tények és tanúk sorozatában jelent meg, moderálta a beszélgetést. Életrajzi áttekintéssel indította el a beszélgetést, amelynek résztvevője volt Ujvárosi Emese esszéista, Erő Zoltán, Budapest főépítésze, Ferkai András építészettörténész és várostervezőként Berlinből online bekapcsolódtam magam is.
Ujvárosi Emese esszéjéből idézve mutatta be Granasztói Pál munkásságának irodalmi hangsúlyait, atmoszférateremtő írói képességét, amely feltehetően gyermekkori élményeiből eredt, ahogy az előadó említette,
az építész-író gyermekként még megélte, ahogy a vasút behálózta a korabeli Nagy-Magyarországot, s ugyanúgy Budapestet is villamoshálózatán utazva ismerte meg.
Ferkai András beszélt arról, hogy az est hívószavát adó Budapest holnap című kötet (Polónyi Károly illusztrációival, 1959) nagyszerű lehetőséget ad arra, hogy felmérjük, milyen neuralgikus pontokat találtak a szerzők, Granasztói és Polónyi Károly építész a főváros térképén, milyen beavatkozásokat láttak lehetségesnek, és ezekből mi valósult meg. A kötet illusztrációit Erő Zoltán kommentálta olyan budapesti helyszínek példáin érzékeltetve, mint a pesti Duna-part, a kötet születésekor még csak tervezett szállodasorral és korzóval, a Szervita-templomhoz csatlakozó, mai új függönyfalas épület vagy a későbbi Budapest szíve projektre előremutató belvárosi főutca. Erő Zoltán lényegében az ítéletet a résztvevőkre bízva, hangsúlyozta, hogy Granasztói rengeteget tett a modern építészet elterjesztéséért, befogadásáért, de annak „kockázatait és mellékhatásait” is felismerte, s komoly része volt a városképelemzés magyar fogalomtárának kialakításában – mindezt szépirodalmi munkásságában is felhasználta.
Granasztói Pál (jobbra) író-építész, Nagy Tibor és Rapcsányi László riporterrel a Magyar Rádió Stúdiójában (1968).
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
Ferkai András felhívta a figyelmet arra, hogy Granasztói Pál, aki 1930-as Budapest-víziójában, majd 1945 után a Fővárosi Közmunkák Tanácsában, utóbb 1959-ben is a modern építészet eszközeivel képzelte el a város rekonstrukcióját,
a múlt század hatvanas éveiben elsőként mutatott rá a historizmus építészetének értékeire, városszerkezet- és téralkotó hatására.
Arra az építészeti megjelenésre, amelynek a budapesti világörökség Andrássy úti szakasza köszönhető. S tette ezt Granasztói annak ellenére, hogy ezzel magára haragította mesterét, Fülep Lajost is.
Jómagam megkíséreltem méltatni Granasztói Pál szerepét az 1945 és 1948 között kidolgozott budapesti általános rendezési tervben, amelynek a szociáldemokrata Fischer József építésznek, 1945 után a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnökének, a háború utáni újjáépítés megszervezőjének politikai támogatásával egyik szakmai irányítója volt. A terv – amely megmutatta, hogy Budapest létező városszerkezete ellenáll az utópisztikus elképzeléseknek –a Közmunkák Tanácsának feloszlatása és a kommunista fordulat miatt nem léphetett életbe, de több eleme később megvalósult és nem utolsósorban számos tervező gondolkodását befolyásolta.
Az est befejezéséül Ferkai András felolvasott néhány bekezdést Granasztói (akkor még Rihmer) Pál A vár öreg házai között című 1941-es írásából, amely tisztán és meggyőzően mutatja, miben látta a Várnegyed akkori varázsának építészeti és városépítészeti magyarázatát, és érezteti a szerző töprengését az értékek megőrzéséről.
Nyitókép: Granasztói Pál a várostervezés szempontjából fontosnak tartotta a historikus városkép megőrzését. A képen: az Andrássy (akkoriban Sugár) út az Oktogonnál, a Városliget felé nézve, 1880 körül
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára
