Számos nagyszabású művészeti album kiadása után a Kálmán Makláry Fine Arts galéria közvetlen hangvételű, játékos, edukatív családi könyvet jelentett meg. Ebben az évben a galéria vezető művésze, Reigl Judit születésének 100. évfordulóját számos kiállítás és művészeti esemény ünnepli. Róla szóló legújabb kiadványukat a gyermekeknek ajánlják.

Dóró Sándor különleges térélményt nyújtó festményei kiállításához való jogát a 2021-es Festészet-napi Agora-díj elnyerésével szerezte meg. A Ládaköztársaság képei egy ősi, szimbólumokkal teli, mégis mai világba repítenek.

Csurka Eszter „összművész”, fest, fotókat és videókat készít, sokféle médiumban és műfajban alkot, mégis mindig ugyanaz mozgatja: a változást szeretné tetten érni. Ő is benne van az Országútnak abban a csapatában, amelyik Madách nagy drámájához, Az ember tragédiájához készít illusztrációkat – ennek kapcsán kérdeztük.

Évtizedek óta tudományos és spirituális tekintettel fürkészi az eget, miközben az alapvető összefüggéseket kutatja a makrokozmosz jelenségei és mikrovilágunk között. Lengyel András gazdag munkásságának különféle témaköreit járja végig életmű-áttekintő kiállítása, a Ludwig Múzeumban.

A fiatalon elhunyt Vajda Lajos (1908–1941) vállaltan a hagyományokból merítő, ám azt progresszív szemlélettel megújító művészete kétségtelenül a XX. század egyik legfontosabb, legnagyobb hatású alkotójává emeli őt.

A magyar piktúra történetében egyedülálló az a portrégyűjtemény, amelynek tárlatát a Gerzson Pál Művészeti Alapítvánnyal együttműködve három kurátor jegyzi: Füzes Gergely és Kecskés András festőművészek, Gerzson mester kiváló tanítványai; valamint Dergez-Rippl Dóra filozófus, az MMA ösztöndíjas kutatója.

Önportrékat már a fotográfia hőskorában is készítettek. Igaz, nem olyan mértékben, mint a digitális technológia korában, amikor tömegeket „fertőzött” meg a szelfizés. Neogrády-Kiss Barnabás fotóművész művészi igénnyel „lő” magáról felvételeket, megfigyeli és próbálja megfejteni önmagát és helyét a világban.

A Deák Erika Galéria terébe lépve Baranyai Levente friss festményei fogadnak bennünket. Az impulzív színekben tobzódó hatalmas vásznak felülről láttatott tájképei vibráló szőnyegekként tűnnek fel a falakon. A festmények sajátos atmoszférája magukba szippant, annak látványa nem ereszt

Az idegenséget és a gondolkodási folyamat megszakítását egyszerre tematizáló műveket nevezhetjük genuin antropocén esztétikai alkotásoknak, amelyek képesek megragadni a megváltozott, átformálódott ökológiai állapotot, és képesek leírni megváltozott természetkulturális viszonyainkat.

Mindegy számára a technikai megközelítés, nem jelent gondot többféle médiumban megjeleníteni a mondanivalóját, a műfaji változatosság alkalmazásában a formai és kifejezésbeli lehetőségek változatosságát is látja. Ferencz S. Apor a Magyar Művészeti Akadémia csíkszeredai ösztöndíjasa, képzőművész és tanár, a Székelyföldi Grafikai Biennálé megbízott kurátora.

Minduntalan arra gondolok Benkő Barnabás képeit nézve, mikor működik igazán az élet: ha hagyjuk, hogy sodródjunk az árral, és engedjük, hogy megtörténjenek velünk a dolgok, vagy ha tudatosan úgy döntünk, hogy keretbe foglaljuk a mindennapjainkat.

A szentendrei MűvészetMalomban Pacsika Rudolf Képtelenség című kiállítása a művész munkamódszerébe, gondolkodásába nyújtott betekintést. Bár a retrospektív tárlat a fűtési szezon miatt bezárt, a kiállításhoz kapcsolódó album megjelent, mi pedig leültünk a művésszel egy beszélgetésre.

Áprilistól átalakított formában, újabb művekkel kiegészülve látható a Light Art Museum Budapest bemutatkozó tárlata, amelyen Moholy-Nagy László és Victor Vasarely munkái mellett kortárs alkotók művei is helyet kaptak.

A Műcsarnok 2023 tavaszán immár hatodik alkalommal rendezte meg Frissen típusú kiállítását, ahol egy művész egy kurátor irányításával egy teremben hozta létre tárlatát. Idén elsőként műfaj szerint azonos alkotókat hívtak meg: szobrászok mutatkoznak be legújabb munkáikkal.

A tatai vár boltozatos termei mintha Muzsnay Ákos rajzainak befogadására termettek volna. Oltárkép méretű, teljes felületüket finoman modellált, kétméteres rajzok foglalják el a kiállítóteret.

Sokak számára nyújt meleg otthont a panel. Tereik kissé szűkösek, falaik vékonyak, beosztásuk találékonyságra készteti lakóit. Ám még mindig kedvezőbb áron vehetők birtokba. Az általános vélekedés szerint egyhangú személyek lakják, a bennük töltött hétköznapok is egysíkúak.

A Várfok Galéria Hosszú úton kiállítása Korniss Péter állandóan gyarapodó pályájának központi helyszínére, az erdélyi falura, Székre összpontosít, ahová a művész újra meg újra visszatér, hogy megörökítse a hamarosan eltűnő világ utolsó nyomait.

A Munkácsy Mihály-díjas képzőművész Szemadám György kiállításának már a címe is arra utal, hogy a tárlat válogatás, „vidám egyveleg”, az elmúlt évek munkáinak összegző foglalata, amelyből sugárzik az életszeretet.

Láttam egyszer egy második világháborús dokumentumfilmet egy város lebombázásáról – visszafelé levetítve. A mindent elborító füst és por villámgyorsan egyetlen pontba ugrott össze. A tüzek összezsugorodtak és elhamvadtak. A törmelék az utcákról fölpattant és pillanatok alatt rendezett házfalakká állt össze.

Halálának negyvenedik évfordulója alkalmából az MMA és a NÖRI teljeskörűen felújíttatta Illyés Gyula és felesége Farkasréti temetőben található, Farkas Ádám szobrászművész által készített, 2022 óta a Nemzeti Sírkert részeként védett síremlékét.

It’s fine címmel nyílt kiállítás a Palotanegyedben nemrég debütált, Mária utcai underground, pincegalériában, a Bunkerben. Az It’s fine művészeti csoport és mozgalom első kiállítása statementként mutatja be nyolc művész és a kurátor ironikus világnézetét és mintegy „közérzeti kiállításként” kontextusba helyezi a mindennapi nihilt a kortárs reflexiókkal.

Sam Havadtoy legújabb alkotásaiból látható kiállítás a Kálmán Makláry Fine Arts Galériában, Shibui… A folytatás címmel. A vegyes technikával készült munkák és a kisszériás szitanyomatok bensőséges és kifinomult hangvételű alkotásai az intimitásról és a szexualitásról beszélnek, a mi kelet-európai lelkivilágunk számára egzotikus módon.

Konrad Witz (1400 körül–1446) gótikus festészetének jelentőségét a XX. században ismerték fel, azóta úgy emlegetik, mint az egyik legelső tájképfestőt és az egyik legjelentősebb svájci művészt, akinek számos alkotása a protestáns képégetések áldozatául esett, ám fennmaradt munkái a modern festészettel mutatnak rokonságot.