Miért döntött úgy, hogy a Pozsonyi úti Amikor Galéria február közepétől kiállítótérré is avanzsálódjon?
Molnár Viktor: Ez a körülbelül 100 négyzetméteres helyiség eddig bútorraktár-áruházként funkcionált, de kivontuk az üzlettérből és külön utcai bejáratú, kifejezetten képzőművészeti galériává alakítottuk át.
Több évtizedes gyűjtői tevékenységemnek köszönhetően kollekciók sokaságát gyűjtöttem össze, olyan művészekét, akik egyikének-másikának teljes életműve a birtokomban van. Őket szeretném bemutatni, és mivel az első ilyen „nagy szerelem” számomra Percz János volt, ezért vele nyitjuk meg a kiállítóteret. Az a célunk, hogy nagy anyagokat mutassunk be olyan művészektől, akik különböző okok miatt eddig nagyon keveset szerepeltek, időkapszulában rejtőzködtek, amelyet mi kinyitunk.
Molnár Viktor: Sokakhoz hasonlóan én is gyűjtőből lettem műkereskedő. Az ember elkezd gyűjtögetni, sok dolgot összeállít, közben telik az idő, módosul az érdeklődése, megváltoznak a lehetőségei. Folyamatos minőségi frissítést próbál megvalósítani, és abban a pillanatban válik kereskedővé.
A gyűjtés nem feltétlenül gazdag emberek privilégiuma. Van, aki bélyeget gyűjt vagy plakátot, ez pusztán érdeklődés kérdése. Én például antikvitást kezdtem gyűjteni, az antik óráktól végül eljutottam az underground koncertek plakátjaiig, amelyekből szintén jelentős gyűjteményem van, pedig távol áll egymástól a két téma. Nem gondolom magam különösebben tudatos, nagy gyűjtőnek, egyszerűen csak összegyűjtök csodálatos tárgyakat, és elhivatottságot érzek arra, hogy ezeket másoknak is megmutassam.
Kiknek az életművét gyűjtötte össze és miért rájuk esett a választása?
Molnár Viktor: Ahogy mondtam, eredetileg kifejezetten antik tárgyakkal kereskedtem, de megváltozott az érdeklődésem, és azóta kifejezetten a háború utáni magyar képző- és iparművészetre fókuszálok. Az általam gyűjtött művészek nagyjából egy-két évtized különbséggel, ugyanabban a korszakban alkottak. Általában teljes életművekhez vagy hagyatékokhoz jutottam hozzá. Sokkal könnyebb úgy dolgozni, kontextusba helyezni és kutatni egy művészt, ha az alkotásai nagy számban állnak rendelkezésre.
Önt a műkereskedő szakma legjobbjai között tartják számon. Honnan származik ez a nagy tudás? Pályatársaktól, könyvekből vagy egyszerűen az évek alatt felhalmozott tapasztalatból?
Molnár Viktor: Könyvekből egy bizonyos szintig el lehet jutni, elméleti és objektív tudást onnan lehet szerezni. Emellé még elengedhetetlen a tapasztalati tudás, amire kizárólag úgy lehet szert tenni, ha elképesztően sok tárgyat ad és vesz az ember, minden tárgynak utánanéz, memorizálja, majd kialakul egy tudáshalmaz. Senki sem válhat műkereskedővé vagy igazán jó gyűjtővé pusztán csak elméleti tudás birtokában.
A március 28-ig látható Határátlépés – Kiállítás Percz János (1920–2000), a magyar Giacometti életművéből című tárlat után mely alkotókkal tervezi megismertetni a látogatókat?
Molnár Viktor: Lesz kiállítása a magát kinetikus fényfestőnek nevező Balogh Lászlónak, a méltatlanul elfeledett Szász Károly István festőművésznek és Z. Gács Györgynek, akinek a betonképeit, festészetét és üvegművészeti tevékenységét mutatjuk be. De a mai művészet kedvelői sem fognak csalódni, hiszen számos kortárs kiállítás terve körvonalazódik.
Közel száz szobor, használati tárgy, dísztárgy, ékszer, kisplasztika lesz látható a tárlaton. Milyen szempontok alapján válogatta ki ezeket a tárgyakat?
Váraljai Anna: Nagyon örültem a felkérésnek, mert közel áll hozzám a téma és a korszak, ugyanis van egy kurzusom a Szegedi Tudományegyetemen A szocializmus időszakának magyarországi művészete címmel. A Percz-gyűjtemény csodálatos, hiszen igen ritkán lehet ilyen egységes életművet egyben látni.
Két irányban válogattunk a tárlathoz. Egyrészt készül hozzá egy kismonográfia, amelyben biografikusan dolgoztam fel az életművet, és szintén biografikusan rendeztük az egyes korszakhoz kapcsolódó munkákat. Viszont a kiállítások esetében nem nagyon szeretem a didaktikus megoldásokat, úgyhogy nem korszakok, hanem motívumok szerint rendeztem. Láthatók olyan műtárgycsoportok, amelyek Percz János élete során állandóan visszatérő témái voltak, ilyenek például a primitivista vagy archaizáló munkák és a hatvanas–hetvenes évek Magyarországában unikális szakrális témájú vagy a természeti formákat bemutató művek.
Meg akartuk idézni a korszakot is, ezért a műtárgyak mellett a látogatók korabeli filmeket, riportokat és a művész számára kedves könyveket, katalógusokat is láthatnak. Ahogy Molnár Viktor már említette, Percz János esetében olyan időkapszulát nyitunk ki, amelyben egy érintetlen hagyaték rejlett. Percz igazi reneszánsz ember volt, aki mindent maga csinált és nagyon sok mindenhez értett. Izgalmas az a sarok, amelynek eredeti, műtermi enteriőrjét az általa készített bútorokból rendeztük be, valamint a könyvtára, ahol az igazán unikális könyveit és külföldi művészeti katalógusait állítottuk ki. A kiállítás rendezése során arra törekedtünk, hogy rámutassunk a művész sokféleségére és azokból szép példákat mutassunk föl.
Mik a legkülönlegesebb tárgyak, amelyeket láthatnak a látogatók?
Váraljai Anna: Egyrészt azok a művek, amelyek a művész számára is különlegesek voltak, amiket megtartott saját magának és együtt élt velük. Érdekesek azok az egzisztenciális mélységű munkái, amelyek a magányra, szorongásra utalnak, nagyon sokszor háborús helyzeteket vizionáló, az atomkorszakhoz kapcsolódó művei. A művészettörténész szakma szempontjából szerintem azért nagyon izgalmas, mert olyan vonalat tesz láthatóvá, amely talán most sincs igazán szem előtt, vagy nincs megfelelően kutatva. Ugyan is Percz János a festészetben nagyon sokat emlegetett Iparterv-generációval és a magyar neoavantgárd művészettel párhuzamosan dolgozott, ráadásul vasból.
A kiállításon Percz János életművét ismert kortárs alkotók művei – Vilt Tibor, Borsos Miklós, Ország Lili, Korniss Dezső – helyezik kontextusba, rámutatva a korszakban megfigyelhető motívumvándorlásokra, tematikus hasonlóságokra.
Nyitókép: Percz János 1969, Fortepan, adományozó: Bojár Sándor
A Határátlépés – Kiállítás Percz János (1920–2000), a magyar Giacometti életművéből című kiállítás 2024. február 22-től 2024. március 28-ig látható az Amikor Galériában (1137 Budapest, Pozsonyi út 6.).
