A retró iránti láz az elmúlt években felerősödött. Egyre többször emlegetjük és idézzük fel a múlt történéseit, különös tekintettel a nyolcvanas évekre. Pedig ez utóbbinál nem kevésbé izgalmasak a kilencvenes évek. Aki átélte, tudja, aki nem, most átfogó képet kaphat róla, legalábbis a művészeti törekvésekről. A TechnoCool ugyanis alaposan körbejárja ezt az alkotókat nagyban formáló, meghatározó periódust. A gazdag anyagnak köszönhetően számos ismeretet szerezhetünk, a festmények, fotók, nyomatok, objektek és videómunkák mellett edukációs és zenehallgatási pontok segítik a tájékozódást.
A sok termen átívelő, nagyszabású tárlat mindamellett leginkább azoknak lesz érdekes, akik már felnőttként élték ekkor az életüket, alaposabban átlátták a körülöttük zajló eseményeket, melyekből bőven kijutott a kilencvenes években.
„Amikor én még kissrác voltam”
A TechnoCool első terének Előzmények részlegének fotóin a kilencvenes éveket formáló főbb események láthatók. A sort Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése nyitja, és a 2001-es World Trade Center elleni merénylet zárja. Láthatjuk a magyar–osztrák határzár felszámolását, a berlini fal lebontását és a Magyarországot elhagyó utolsó szovjet katonákat. A Kilencvenizmus – mely Békés Márton, Böszörményi Nagy Gergely, Dobos Csaba, Kollár Dániel, Sápi Zsófi korszakot taglaló könyvének címe – technológiai újításokat hozott, s azok új lehetőségeket jelentettek az alkotóknak. 1990. október 15-én Magyarország első mobiltelefon-szolgáltatója, a Westel megkezdhette működését, 1994-ben Japánban piacra dobják a Playstation első generációját. 1993. augusztus 19. és 25. között megrendezik a Sziget Fesztivál elődjét, a Diákszigetet, 1993-tól Magyarországon is tartanak elektronikus zenei partikat. A kilencvenes években olyan, mára kultikusnak mondható filmeket adnak a mozik, mint a Terminátor 2 – Az ítélet napja (1991), a Toy Story – Játékháború (1995) vagy a Mátrix (1999). A játékos lelkületűek a Doom című lövöldözős játék első és második részét nyüstölhették, vagy etethették a Tamagocsit. A hordozható kisállat-szimulátort egykoron boldog-boldogtalan nyomta.
Véget ért, de kiállításként tovább él
A látogatók számára talán nemcsak az említett Tamagocsi marad emlékezetes, de nem is a fekete bőrkabátot, fekete napszemüveget viselő Neo (a Mátrix főszereplője) komoly tekintetű képe. A TechnoCool a kor szellemiségének visszaadása miatt olyan érdekes. A kiállítás 2001-ben vágja el a fonalat, nem véletlenül. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás megváltoztatta világunkat. Az amerikai gazdaság szinte belerokkant az erőszakos támadásba, hitünk megingott, borúlátóbb korszak köszöntött ránk. Más lett a világ, az a fajta frenetikus szabadság, pozitív szemlélet, amely a kilencvenes éveket jellemezte, már nem tért vissza.
Maradt a nosztalgiázás, amiből a TechnoCool jelesre vizsgázik. A Nemzeti Galéria földszinti részlegén helyet kapott tárlat annak az „1990-es években indult művészgenerációnak a gondolkodásmódját járja körül, amely a rendszerváltozás utáni évtized gazdasági és kulturális nyitottságát felszabadító élményként élte meg” – olvashatjuk a hivatalos sajtószövegben. Az 1989-es rendszerváltással új fejezet nyílt az életünkben. Az egypártrendszer leváltása a változás szelét hozta el. Megszűnt a központilag irányított cenzúra, s szabad, demokratikus politikai rendszer jött létre – legalábbis úgy hittük. Újszerű, sokoldalú hatások érték, formálták a művészeket. Az informatika térhódítást nyert. Tim Berners-Lee kifejlesztette az internetet, új képi eszközök, képszerkesztő szoftverek jelentek meg, a háztartásokban használt komputerek száma is megnövekedett.
A technológia mellett a reklámkultúra, a modern divat, de főképp az elektronikus zene és a DJ-kultúra volt az, ami leginkább hatott az alkotókra. „Az elektronikus zenék forradalmasító szemlélete, a DJ-kultúra és a partik új látványvilága meghatározó inspirációt jelentett, ami a művek vizualitásában, az általuk felvetett kérdésekben is megjelent.” Petrányi Zsolt művészettörténész, kurátor szerint az újrakeverés, a mix, a különböző zenei minták alkalmazása szabadságot hozott a zenében. „A művészek is úgy gondolták, hogy ez számukra annyit jelent, hogy különböző helyekről vehetnek képi elemeket, ezeket rakhatják össze és ezekből születhetnek új művek” – véli Petrányi, aki szerint a „populáris kultúra ez a fajta eklekticizmusa a divatban is megjelent”: elkezdtük egymással elegyíteni a komponenseket. A kiállítás termeiben lemezborítókat láthatunk, zenei műfajokról olvashatunk, sőt, bele is hallgathatunk a szerzeményekbe. Ilyenformán a zene kiemelt szerepet játszik a kiállítási koncepció egészében.
Lássuk is a kilencvenes éveket!
A tematikus elgondolás jegyében „tető alá hozott” TechnoCool öt fő szekcióra bomlik. A blokkok alkotásokkal telítettek, olyannyira, hogy szinte elveszünk sűrűségükben. A diverzitás üdítő, panasz legfeljebb a mennyiséget érheti – a „kevesebb néha több”. Pezsgő, sokszínű volt a kilencvenes évek művészete, változatosan izgalmas a mostani tárlat is, mivel a rendkívül gazdag anyag mellett a korról, annak nagyfokú szabadságáról is szól, az alkotóművészeket ért rengeteg impulzusról. Az információáradatnak hála volt mihez nyúlni, miből ihletet meríteni. Mostanra természetessé váltak a minket érő ingerek, így közömbösebbek lettünk irántuk, sőt, áradatuk ellen már védekezünk.
Olyan alkotásokat mutat be a TechnoCool bevezetője, amelyek előhírnökei voltak a kilencvenes éveknek. A korszak látásmódjában előzményt jelentett a nyolcvanas évek hazai és nemzetközi filmművészete. Bódy Gábor filmrendező, videóművész a hetvenes évek végétől dolgozta ki a posztmodern filmnyelvet. A kiállítótérben két rövid kísérleti filmje tekinthető meg.
A Szöveg/Jel/Jelentés szekciója már kép és szöveg viszonyával, a textualitással foglalkozik. Addigra sok olyan hiánypótló szövegfordítás jelent meg, melyek inspirálták az alkotókat: Ludwig Wittgenstein, Paul Virilio, Vilém Flusser írásai váltak elérhetővé. Megszaporodtak a köztereken a feliratok, a vásárlásra buzdító reklámszlogenek. A szöveghasználat nemcsak szimbólumokhoz, hanem történetmeséléshez, üzenetek átadásához is vezetett. Csontó Lajos Mindent értek, Apa (1999) című kompozíciója például a gyermekkori családi nyaralások emlékét idézi fel.
Az Ökofuturizmus című rész ökológiai kérdések felmutatásával reagál az általunk átformált környezet problémáira. Az alkotók akkoriban még inkább érzelmi alapon fejezték ki aggódásukat a természetért, nem úgy, mint most, amikor elméletek, adatok sokasága tudatosítja az ökológiai veszélyt. Például iski Kocsis Tibor olajvászna, a Cím nélkül, Pálmaház (1999) fotórealista növényei nem látták még kárát az emberi tevékenységnek. Élettel teliek, a természet megannyi szépségére hívják fel a figyelmet.
Ezekhez való viszonyulásunkat boncolgatja a következő, Test/Identitás című egység. Az annak idején nagy vihart kavart egyik képen a fehérneműre vetkőzött Nagy Kriszta (Tereskova) provokálja a nézőket. Vonzó testtel „árulja” önmagát, művészetét (Kortárs festőművész vagyok, 1998). A záróakkordok, a Pop/Remix és a Valóság/Illúzió már a divat, film, zene, videójáték, digitalizáció témakörök körül forognak és mutatják be azok térnyerését. A virtuális világ és a valóság viszonya mindig is témája volt a művészettörténetnek, ám most számos új kérdést vetett fel.
Jó volt, „szép” volt.
A TechnoCool többszöri megtekintésre is erősen javallott. A nosztalgiára is építő kiállítás célja, hogy ne feledjük el ezt a lendületes időszakot, amikor sok minden indult el új irányba, és vetett véget a korábbiaknak.
A TechnoCool. Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében (1989-2001) című kiállítás február 11-ig látogatható a Magyar Nemzeti Galériában (1014 Budapest, Szent György tér 2.).
