A szerző a sárga szín eredetét abban látja, hogy Paul Ferdinand Gachet − Renoir, Pissarro, Cezanne, Monet és Manet orvosa és barátja − gyűszűvirágból készített orvossággal kezelte Vincent van Goghot, aminek mellékhatása egyfajta sárga színlátás volt, s úgy véli, ezt a teóriát támasztja alá a művész Gachet doktor egy szál gyűszűvirággal című festménye.
A napraforgók
Courtney és mások is elsősorban Vincent van Gogh leghíresebb „sárga képeit”, A napraforgók sorozatot hozzák fel példaként a festő „megbomlott színlátásának” igazolására. A napraforgókat van Gogh 1888 és 1889 között festette, nem sokkal 1890. július 29-én bekövetkezett halála előtt. Azok a művészettörténészek, akik nem sorakoznak fel a gyűszűvirág-elmélet mögé, azt hangsúlyozzák, hogy A napraforgók a mentális zavarokkal küzdő zseni érzelmi megnyilvánulásait tükrözik, és az élénk sárgától a barna árnyalatáig terjedő színek az élet valamennyi stádiumát szuggerálják, a születéstől a halálig.
A sárga ház
Van Gogh A sárga ház című festményét is példaként említi Courtney gyűszűvirág-elméletének igazolására. A sárga ház, amelyben van Gogh 1888. május elsején négy helyiséget bérelt ki, a dél-franciaországi Arles-ban volt, a Lamartine téren. A két nagyobbik szobát műteremként és konyhaként használta a festő, a két emeleti szoba hálószoba és vendégszoba volt. Húgának, Wilhelminének írja 1888. június 20-án: „Egy kis, sárga házban lakom, zöld ajtóval és zsalugáterekkel, a belső fehérre meszelt, a falakon nagyon színes japán rajzok; a padló vörös kőből van. A házat mindig süti a nap, fent az ég mélykék és a nap folyamán az árnyék sokkal rövidebb, mint otthon.”
Vincent alig várja, hogy egy évvel korábban megismert barátját, Paul Gauguint vendégül láthassa. Fogadására előkészíti a vendégszobát. Vásárol két ágyat, egy asztalt és székeket. „Csinálok neki mindkét oldalra egy-egy napraforgót, amiket a falra akasztok. Sárgák lesznek, mert ez a békességet és a nyugalmat fejezi ki” – írta. Paul Gauguint annyira megragadták ezek a festmények, hogy Tahitiban, majd később a Marquises-szigeteken lévő kertjeibe napraforgókat ültetett. Gauguin egyik festményén meg is örökítette van Goghot, amint a napraforgóit festi.
A két napraforgós kép mellé van Gogh A költő kertje című festményét is elhelyezi. Ennek a képnek nagy jelentőséget tulajdonít, mert ahogyan azt testvérének, Theónak írja, azt akarja, hogy emlékeztessen a költő Petrarcára és „az új költőre, Paul Gauguinre”. Festő barátját idealizálta így van Gogh.
1888 októbere és decembere között Vincent van Gogh és Paul Gauguin hat hetet töltött együtt a sárga házban. Festettek, ittak, kávéházakba és bordélyba jártak, mígnem az ismert tragédia bekövetkezett: vitába keveredtek, van Gogh egy borotvával kergette barátját, aki elmenekült a házból. Az elkeseredett Vincent dührohamában levágta bal fülét.
A gyűszűvirág-elmélet cáfolata
A gyűszűvirág hatásáról szóló feltevések érdekesek, ám semmiféle írásos bizonyíték nincs arra, hogy Gachet doktor gyűszűvirággal kezelte volna van Gogh betegségeit. Sőt, úgy tűnik, semmiféle gyógyszerrel nem kezelte. Legalábbis erre utal első találkozásuk után felállított diagnózisa, miszerint a festő rosszulléteit „a terpentin és az északi koponya számára túl erős dél-franciaországi nap okozza”. Azt tanácsolta a festőnek, minél többet dolgozzon, hogy „örökre elűzze gondolataiból kínzó baját”. Úgy tűnik, a művész lelkületű doktort inkább az érdekelte, hogyan hat a betegség általában a festőkre, mint van Gogh betegsége. A festő hamar barátságot kötött a rokon lelkű doktorral, amint ez egyik leveléből is kitűnik: „Gachet doktorban egy igazi barátra leltem, olyan volt, mint egy újabb testvér, annyira hasonlítottunk egymásra fizikailag és jellemünkben is. Nagyon érzékeny és furcsa.” Gachet doktor valóban különös egyéniség volt. Az orvostudomány mellett a festészet és a rézmetszés is érdekelte. Paul van Ryssel néven számos festményt és rézmetszetet alkotott. A halott van Goghról is készített egy rajzot.
A gyűszűvirág-elmélet igazi cáfolatát maguk a van Gogh-festmények szolgáltatják. Vincent 1890. május 31-én találkozott először Gachet doktorral, a sárga domináns színként viszont már 1886 és 1888 közötti párizsi tartózkodása idején megjelent a vásznain. (Erről egy korábbi tanulmányomban már írtam: https://tiszatajonline.hu/.../vincent-van-gogh-a.../) Van Gogh 1887-ben festette a Konyhakert a Montmartre-on című képét.
Ugyancsak ebből az időből származik a Montmartre meredek utcája című festmény is.
Ugyanakkor élete utolsó évében több festményén nyoma sincs a sárga színnek.
A tanulmány címében feltett kérdésre, hogy mi köze a gyűszűvirágnak Vincent van Gogh sárga színeihez, a válasz: semmi. A napfény szerelmese a sárgát ugyanúgy szabad akaratából választotta, mint a kéket, amelyet egyik leghíresebb festményén, az 1888-ban készült Csillagos égen is megcsodálhatunk.
