A Képzőművészeti Egyetem elvégzése után miért váltott teljesen más irányba, és iratkozott be a Kaesz Gyula Faipari Szakiskolába, hogy asztalos végzettséget szerezzen?
Az egyetem elvégzése után ott álltam a zsebemben egy festődiplomával. Egészen prózai okokból döntöttem az asztalosszakma kitanulása mellett: meg kellett élnem valamiből. A festészetem akkoriban még nem volt eléggé kiforrott, hiányzott mögüle az élettapasztalat. A fotóreál nem vonzott és a stílus, amelyben dolgoztam, nem volt túlságosan népszerű. Tanári diplomám nem volt, a tervezőgrafikához pedig nem értettem. Úgy gondoltam, hogy műbútorasztalos végzettséggel bárhol könnyen találok magamnak munkát. Műbútorasztalosként és restaurátorként dolgoztam a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, az Unitárius Egyháznak és magánszemélyeknek. 2012-től két évig asztalosként tevékenykedtem Ausztriában, majd 2014-ben érkeztem Franciaországba, ahol először a dél-franciaországi La Ciotat-i hajógyárban helyezkedtem el. Katonai trimaránokat készítettünk karbonerősítéses epoxi kompozitból egy francia–magyar közös vállalkozás keretében. 2020-ban beiratkoztam a Conservatoire des Arts et Métiers műszaki főiskola mérnöki kurzusára. 2021-től először gyakornokként, majd fél évvel később teljes állásban a Lamoureux Ricciotti mérnöki irodában dolgozom tervező makettezőként, a Toulon melletti Bandolban.
Emellett a festészetet sem adta fel, 2016-ban Ollioules kisvárosának önkormányzatától műtermet kapott, ahol öt éven át festészeti programján dolgozott. Meséljen erről a programról.
2016-ban részt vettem a touloni Művészeti és Design Egyetem nyári rezidensprogramján. Ekkor egy négy modulból álló sorozaton kezdtem el dolgozni. A Veduta sorozat félabsztrakt tájakat jelenít meg. A sorozatindító első modul rajzokból áll, melyek a rezidensprogram keretében készültek. Elsősorban a mediterrán táj szépségét és civilizációs örökségének benyomásait rögzíti. A második modul kis méretű, 16 × 22 centiméteres olajképekből áll, melyeket Nicolas de Staël szintén Provence-ban készült képei inspiráltak. De Staël Szentpéterváron született, de nemesi származású családjának 1919-ben menekülnie kellett a bolsevizmus elől. Amikor a latin és a bizánci, Európa keleti és nyugati fele találkozik, majd feloldódik egy alkotásban vagy egy életműben, hatalmas energia szabadul fel. Ez az energia inspirál engem is, és erre igyekszem felépíteni az életművemet. Ugyanezt az energiát érzem El Grecónál is. A harmadik és a negyedik modul olajképekből áll. A sorozaton jelenleg is dolgozom.
Párhuzamosan a Vedutákkal, készült egy kollázssorozat is, Mediterrán töredékek címmel 2018–2019-ben, mintegy az előbbit kiegészítve egy másik technikával. Azonnal beleszerettem a kubisták által kidolgozott kollázstechnikába, így a sorozat elkészülte után is folytattam vele a munkát.
A néhány lapból álló nagy méretű kollázssorozat, a Soledad, már azt az önismereti munkát vezeti be, melyet 2021-től kezdtem el. Ehhez leginkább elvonulásra és beszélgetésre volt szükség. A sorozat címe, a Santa Soledad kifejezést a spanyol misztikus gondolkodóktól kölcsönöztem, illetve visszautal egy idősebb mexikói barátommal, Béatriz Gonzales Haw festőművésszel folytatott beszélgetéseinkre.
2021-től égetett, mázas reliefsorozatot készítettem Ördögök–Maszkok címmel. Ez a sorozat elmélyült önismereti munkának az eredménye. Vergiliusi utazás, lelki archeológia, melynek során önmagammal kellett számot vetnem. A kerámiákkal párhuzamosan készült néhány vászon is ebben a témában, amelyek a Leonardóra utaló moti dell’anima (tanulmányok a lélek mozgásairól) címet viselik.
A maszkok megformálása egyfajta önismereti munka része volt?
A maszkok valójában pajzsok és ördögök is egyben. Mert a lélek azon területein, ahová nem látunk rá, automatikus programok, algoritmusok futnak le, melyek meghatározzák a gondolatainkat, reakcióinkat, és a viselkedésünket tévútra viszik. Valójában ezek a démonok az ego védelmi mechanizmusai. Maszkok, mert az ördögöknek igazából nincsen arcuk. Automatikusak, öntudatlanok, átvilágítatlanok és mintegy mesterséges intelligenciaként működnek és rombolnak. Ebben a munkában elsősorban a plasztika eszközeihez nyúltam, mert a személyiségszerkezet modellezése érdekelt.
Azt hiszem, az igazi egyensúly akkor alakul ki, ha a gondolkodás, a spiritualitás és az önismeret egyensúlyban van. Ha a spiritualitás valódi gondolkodás és önismeret nélkül túlsúlyba kerül, akkor ezoterizmussá válik. Ha hiányzik a gondolkodásból a spiritualitás és a lelki dimenzió, akkor az olyan veszélyes ideológiákat szül, amelyeknek napjainkban tanúi vagyunk. Arra is rá kellett jönnöm, hogy egyetlen gondolat sem lehet érvényes valódi szembenézés nélkül. A metafizika első lépése tehát az önismerettel kezdődik. Az igazi kaland számomra a középút lett. Valójában ez az igazi kihívás és egyensúly, mert itt az erők nem kioltják és semlegesítik, hanem kiegyensúlyozzák egymást. A szélsőségekbe mindig könnyű belesodródni, de az erőket kiegyensúlyozni és fenntartani sokkal nagyobb kihívás. Egyetértek azokkal, akik az önismeretet éppúgy, mint a művészettörténetet bevezetnék az oktatásba.
Ebben az időben született meg a döntés bennem, hogy a művészetemet három pillérre építem. Az első a vázlatfüzet. A rendszeres, folyamatos vázlatolás, tervezés, vizuális gondolkodás, kutatás. A második a plasztika, elősorban a kerámia, illetve a legfontosabb természetesen maga a festészet.
Kerámiamunkáival miket képes kifejezni, amit a festészetével nem tud?
A kerámia a festészet és a szobrászat között helyezkedik el. Plasztikai kifejezési mód, ugyanakkor színeket is használhatunk. A maszkok megformálásához és az önismereti munkához ezt a technikát éreztem a legmegfelelőbbnek. A mázas, kiégetett forma így önálló életet él a térben. Emellett az agyaggal való közvetlen kapcsolat, a térbeli mű létrehozása is fontos volt számomra, hogy ellensúlyozni tudjam az érzelmi bizonytalanságokat az anyag tapinthatóságával és konkrétságával.
Hosszú hallgatás után idén nagyszabású kiállításra készül. Mi adja a tárlat különlegességét?
Összefoglaló kiállítást szeretnék rendezni az elmúlt évek anyagából, egyszerre bemutatva a Veduta és az Ördögök–Maszkok sorozatot, amelyek egy korszakot is lezárnak. Sok minden tisztázódott és helyére került az elmúlt években, amiket összegezni szeretnék a kiállítással, valamint további tárlatokkal szeretnék kilépni az elvonultságból.
