Egy kiállítástól, ha nem is feltétlenül, de többnyire elvárható, hogy az ingereinkre is hasson. A tübingeni születésű Anselm Reyle kiállított művei állandó „tornára” késztetik szemünket. Alig tudjuk „levenni” tekintetünket az ide-oda cikázó formákról, arról a sűrű kavalkádról, amely a tárlaton fogad.
Engem már a tér falainak minden egyes négyzetcentijét fedő tapétainstalláció megfogott. Az egész olyan, mintha futurisztikus világba csöppentem volna, téren és időn keresztül szelném át „messzi-messzi galaxisunkat”. Utam során igazán pazar látványban volt részem. Hogy merre tartok, és mikor érem el a végcélomat, lényegtelen. Fontosabb, hogy minél erősebb vizuális impulzusok érnek. A tárlatot befedő tükörfólia-tapéta épp ilyen intenzív képi „bomba”. Több mindenre is emlékeztetheti a látogatókat: széttört üveg darabjaira, felrobbant kézigránátra, de főképp gyűrődött fóliákra. Az összhatás roppant dinamikus, ugyanakkor nyugtalanító. A sűrű, fémesen csillogó kavarodásból geometrikus formák, háromszögek, rombuszok, trapézok élei meredeznek.
Már csak azért is érdekes az említett tapéta, mert Reyle ezzel szerzett hírnevet magának. Védjegyévé vált gyűrt tükörfólia-képei „amellett, hogy egyértelmű dialógust folytatnak a fogyasztói társadalom csomagolásfétisével, a sérülékenység, mulandóság, átmenetiség bravúros rögzítései is” – olvashatjuk az acb Galéria honlapján, a tárlat leírásában.
A „falikárpit” persze nem pusztán dekoráció, hiszen koherenciát teremt a különböző műfajú alkotások között. A tárlat a művész munkáinak teljes arzenálját felvonultatja: festményeket, kerámiát, neonobjekteket és installációkat. Vegyes technikájú műalkotásokat, melyekhez sokféle anyagot használt: fluoreszkáló neont, kábelt, akril üveget, zsákvászont.
Hol jobban, hol kevésbé, de kivétel nélkül felfedezhetjük a műveken a gyűrődés motívumát. Legátütőbben a 2017-es Untitled címűn. A plexidobozba zárt tükörfólia festményszerű hatást kelt, csillogó-villogó absztrakt képet, amely ébredő vulkánhoz hasonlóan kitörni látszik „börtönéből”. Hasonlóan izgalmas a 2020-ban készült Untitled. A metódus majdnem ugyanaz, csak ezúttal magnószalagok, összegabalyodott zsinórok tekeregnek plexibe zártan. A halmaz „mozgásának” a keret állja útját, így teremt rendet káoszukban. Az ugyancsak Untitled címet viselő 2023-as mű is dobozkép. Keretén belül kéken, pirosan, zölden fénylő neoncsövek keresztezik egymást. A kompozíció közepén egy vörösen izzó V betű – talán a győzelmet hirdetve – mintegy kifelé tör a képből.
A kirakatszerű alkotások felvetik a kérdést, mitől áll össze valami képpé. Olyanná, amelyből látunk valódiakat is, táblaképeket. Például az Untitled (2022) neonnal vászonra festett alkotását. Az lila, rózsaszín, világoskék, citrom- és narancsszín pasztelljét ipari formák törik meg: pálcaszerű neoncsövek. A már-már édeskés színvilágú kompozícióból kilógó huzalok ellenpontként utalnak modern társadalmunk „vívmányaira”, egyben pedig azt is szemléltetik, milyen könnyedén átfordulhat valami giccsbe.
Hogy Anselm Reyle munkái giccsesek lennének, csak akkor lenne igaz, ha ő maga az alkotásaival nem vetné fel a kérdést, hol a határ műalkotás és giccs között. A német művészeti szcénát meghatározó alkotó pengeélen táncol, amikor ezt a határvonalat fürkészi. Hiszen minden be van „dobva” a hatás érdekében. Csillogás-villogás, rikító színek, tükrök. A mesterségessé alakított sötét tér, amelyben a művek lámpákkal megvilágítva más és más látványt nyújtanak. A Surfacing egyszerre mozog a divat, a kirakatrendezés és a művészet határmezsgyéjén. Túlzó eszközeivel erős vizuális élményt nyújt, még ha egyesektől távolabb is áll ezcsillogó-villogó konceptuális művészet. Az biztos, hogy különleges tárlatot láthatunk, amely komolyan felveti a kérdést: mi is a művészet napjainkban.
Képek: Anselm Reyle és az acb Galéria jóvoltából.
Anselm Reyle Surfacing című kiállítása 2024. február 23-ig látható az acb Galériában (1068 Budapest, Király utca 76.).
