Minden a rajzolt vonalakkal indult
A debreceni festő mindig is szívesen rajzolt, sokat firkált. Folyamatosan munkált benne az alkotás energiája, aminek teret kellett biztosítania. Praktikusan ezért grafikusképzéssel kezdte művészeti tanulmányait, de nagyobb léptékre vágyott. A belső motiváció vonzására a szomszédos festőműhelyben művésztanárokkal barátkozott össze, akik arra biztatták, hogy adjon be egy mappát a Képzőművészeti Egyetem felvételijére. A felvételi pedig olyan jól sikerült, hogy Gaál József osztályában már festőnek tanulhatott. A történések a pálya kezdetekor gyors és intenzív fluiditásba kerültek. Mára saját műterme van az Elnök utcában, ebben a közegben tör fel zsigeri alkotókedve, ami minden ecsetvonásában ott pulzál.
Kartonos vad dolgok
Bár grafikai részletek máig helyet kapnak vásznain, mégis inkább az ecsetre esküszik. Nem szeret apró részletekkel pepecselni, élvezi a festékanyagok folyékonyságát, mozgalmasságát: lehet fröcskölni, fújni, egymással összetapasztani a rétegeket, vagy éppen nagy ecsettel hangsúlyos színmezőket felvinni a méretes vásznakra. Ebben a léptékben lehetőség van az újrafestésre, a rombolásra, a kísérletezésre is. Sokszor előtanulmányok nélkül, ösztönös lazasággal tud gesztusokat rögzíteni, amelyekből folyamatosan törnek fel asszociációk és új ötletek. A festés élménye sokszor meghatározóbb számára, mint a végeredmény. Gyakran csak a látszólag kész kép felett dől el, hogy mi lesz végül belőle.
„Nehéz megálljt parancsolnom alkotás közben. Ez olyan tudatos döntés, amit tanulni kell. Régebbi, befejezetlennek vélt képeimet gyakran később is folytatom, vagy átfestem. Az alkotás folyamatában azt érzem, hogy a festményeimet örökké, a végtelenségig tudnám folytatni. Egyébként azért festek egyszerre több képet is, mert nem szeretném egy kompozícióba sűríteni vagy belezsúfolni a mondanivalómat. Ezért inkább párhuzamosan új vásznakat indítok. Olyan ez, mintha új történetszálakat nyitnánk egy regényben. Van, hogy egyik alakuló képemet félreteszem, és hetekig csak nézem. Ezért csak sorozatokban tudok gondolkodni. Szerintem nem kínos, ha nem alla prima a kép.
Arra törekszem, hogy olyan oldott és légies festményeket hozzak létre, amelyek absztrakt expresszionista jegyeket viselnek és mégis ábrázolnak valamit. A nézők számára szeretek nyitva hagyni kérdéseket. Konkrétumok helyett asszociációs lehetőségeket mutatni. Ezekben a részletekben el tudnak mélyülni, és több történetet is beleláthatnak egyszerre.”
A kép tekintete
Az izgalmasabbnál izgalmasabb részletek között van egy meghökkentő jelenség ezeken a festményeken. A kompozíciókat nézve az az érzésünk támad, hogy minket is néz valaki. Mert minden képén feltűnnek, ismétlődnek, de van, hogy hemzsegnek a szemmotívumok. Hol valós tekinteteket látunk, hol pedig absztrahált-redukált mandulavágásokat.
„Nem tudom, hogy mikor kezdődött, de a kezem vissza-vissza tér a szemek ábrázolásához. Ez a motívum nálam a mindenségben jelen lévő transzcendens tudatosságot idézi meg. Mintha Isten vagy a Kozmosz figyelne mindenen keresztül. Ezért pszichedelikus és spirituális rétegei is vannak a képeimnek. Megfigyeltem egyébként, hogy a világban számos olyan dolog létezik, amelyek formájuk egyezése miatt tartalmilag is kapcsolódnak egymáshoz. Például a szem hasonlít a magra, a levélre, a szájra vagy a vaginára. De voltak olyan energiahálókat megjelenítő sorozataim is, amelyek gyökerekre, micéliumokra, folyókra, villámlásokra hasonlítottak.”
Az ihlet forrása
Nagy Marcell festményei a spiritualitás mellett számos e világi jelenségből is inspirálódnak. A gyorsütemű elektronikus zene monotonitásában kibontakozó révület, az underground bulikultúra atmoszférája, a stroboszkóp-hatás villódzása mind olyan szabadságélményt nyújt, ami kreativitásának kibontakoztatása felé emeli, de számára a festés része tudatos önmunkájának és érzelmei feldolgozásának is. Évek óta szabadidejében egy önkéntes csapat tagjaként szociális munkát, ártalomcsökkentést is végez. Ennek terepei elsősorban a fesztiválok és az éjszakai élet. Így az alkotás, a segítő munka és a spirituális fejlődés összefügg egymással.
art + spirit
A nézőkben egy festmény segítségével szellemi és emocionális csatornákat lehet megnyitni. Ennek tudatosan alkalmazott műfaja a művészetterápia vagy art coaching. Ez a fajta megközelítés sem áll távol a művésztől, mivel szeret emberekkel foglalkozni.
Jövőbe mutató célja pedig az, hogy a művészet által olyan dimenziókat nyisson meg önmagában, melyek egy következő szintlépést tesznek lehetővé egyre bontakozó karrierútjában.
Nyitókép: Neogrády-Kiss Barnabás
