Erdélyi Gábor művei „banálistól a szokatlanon át a fenségesig terjedő, többnyire illogikus kettősségek szimbiózisában válnak képekké.

A hazai absztrakció második világháború után induló nemzedéke egyik legkiemelkedőbb és leginkább egyéni formanyelvvel rendelkező alkotójának, Molnár Sándornak (1936–2022) életművét mind ez idáig csak a művészettörténész szakma és a tanítványi kör értékelte

Giorgione életéről szinte semmit sem tudunk, művészi üzenetei éppoly homályosak, mint életrajza, és csak nagyon kevés olajkép származik biztosan tőle. Legnagyobb tanítványa, Tiziano ellenben ontotta magából a remekműveket, pápák és királyok kedvenc portréfestője volt. 

Mentés másként címmel rendezett konferenciát a digitalizációról a Magyar Művészeti Akadémia (MMA). A programot az intézmény akadémikusok életútját és alkotásait digitalizáló projektjének nyitóeseményeként tartották meg a napokban.

Tematikus kiállításon mutatja be alkotásait Szűcs Attila festőművész ősszel, a Deák Erika Galériában, amelyhez könyvet is kiadnak az elmúlt három év munkáiból válogatva. Jövő év elején pedig Milánóban, a Federico Luger Galériában lesz önálló kiállítása.

Az ember tragédiája színházi bemutatójának 140. évfordulója alkalmából hat, hazánk képzőművészetének élvonalába tartozó művészt kértek fel, hogy ábrázolják a dráma egy-egy színét.

Vásznain az élet jelentéktelennek tűnő helyszínei jelennek meg: vidéki kockaházak, metrólejárók, kapualjak, lépcsőházak, azonban minden téma csak ürügy, hogy különféle vizuális és felületi minőségeket ütköztessen egymással. Színtiszta festészet ez.

2021-ben a Szolnoki Képzőművészeti Társaság PART című, éves képzőművészeti seregszemléjén Gaál József Munkácsy Mihály-díjas képzőművész nyerte el a Damjanich János Múzeum különdíját, egy kiállítás lehetőségét a Szolnoki Galériában.

Emberi arcot formázó, könnyed, karbonszálas szobrok; növényi részekkel, mohával és fűvel gazdagított alkotások; festményszerű, fotóalapú reliefek, építészeti, objektszerű munkák fogadnak a pécsi Nick Galéria tereiben. Valamennyi alkotás betonból készült, amely első látásra szinte észrevehetetlen matériának tűnik.

Megrendítő és emlékezetes, hogy majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt, 2022. szeptember 21-én, ugyanitt álltunk, a jelenlévők közül sokan, Lovas Ilona emlékkiállításának megnyitóján. Ilona az a művész, aki talán legközelebb állt művészileg és lelkileg egyaránt Lukács Ágotához. Ennek a közelségnek a fő területe pedig a vallás, a kereszténység.

Az egyik legnagyobb francia impresszionista festő, Pierre-Auguste Renoir képeiből nyílt pénteken időszaki kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. De ki is volt Renoir, aki munkásgyermeki sorból emelkedett a világ legrangosabb festői közé?

Ki érint, mit? – És mi érint, kit? Tapintom-e azt, amit tapintok? – És hogy észlel engem, akit, amit tapintok? Mit látok, amikor látok valamit? – És kit lát, aki engem lát?…

Cuteness, azaz cukiság névre keresztelte a szakirodalom az új művészeti trendet, amelyet elsősorban a Milleniál és Z generációhoz kötünk, pedig gyökerei a kilencvenes évekre nyúlnak vissza. Nagyon friss, nagyon trendi téma ez, nem véletlen, hogy a bécsi Kunstforum májusban vaskos tanulmánykötetet jelentetett meg róla, nyáron pedig a budapesti Ludwig Múzeum csoportos kiállítása járja körül a jelenséget.

Falikárpitokról és a szövés rejtelmeiről, ihletett pillanatokról, a művészet gyógyító és nyugtató hatásáról, a kárpitművészet hazai megítéléséről, valamint a Magyar Kárpitművészek Egyesületének legújabb kiállításáról beszélgettünk Bocz Bea textilművésszel.

Első ránézésre talán nehéz felfedezni műveinek koherens voltát, összetartozását, azonban a képek erős anyagisága, s a komponálás performatív jellege magától értetődően köti össze egymással őket. A formák közötti viszonyok és a köztes terek foglalkoztatják a művészt.

E fohásszal köszöntötte szeptember 17-én a Vigadó dísztermében Klukon Edit, Ránki Dezső, Dukay Barnabás, valamint a Magyar Művészeti Akadémia az estet otthonában követő Dávid Katalint. Akkor még senki nem gondolta, hogy a szellemi élet nagyasszonya öt nap múlva visszaadja lelkét Teremtőjének.

Néhol szürrealizmusba hajló, minuciózusan kidolgozott, realista képei mellett Losonczy István káprázatos utat tett meg a minimalista színmező-festészetben.

Mayer Éva képzőművész munkáinak és személyes megéléseinek középpontjában évek óta a remény, az elfogadás és az elengedés, az isteni gondviselés, valamint a gondoskodás vágyának kérdésköre áll; az anyaságot, a gyermekre várakozást és annak hiányát, valamint az ezzel járó traumatizáló helyzeteket egy általa kifejlesztett, egyedi grafikai technikával.

Benyovszky-Szűcs Domonkos legújabb, Caelestia Crimina – Égi bűnök című kiállításának megnyitását hatalmas érdeklődés övezte. Talpalatnyi hely nem sok, annyi sem maradt a Faur Zsófi Galéria kiállítóterében, ahol az alkotó az „esztétizált, láthatatlan erőszak formáira és terjedésére hívja fel a figyelmet a művészet eszközeivel” – olvasható a hivatalos beharangozóban.

A Magyar Nemzeti Bank Arts and Culture divíziója és a Fajó Alapítvány együttműködésében szeptembertől hoztak Az út – Fajó János és a Pesti Műhely címmel vándorkiállítás indul útjára Kínában.

Játékos megnyitóban volt részük azoknak, akik szeptember 6-án az Újlipótvárosi-Klub Galériában jártak. Kondor Attila, Szurcsik József, Várady Róbert Látencia című tárlatán dr. Virág Ágnes művészettörténész belső utazásra hívta az érdeklődőket.

Várhelyi György nem forgott művészkörökben, mégis annyi a megrendelése, hogy nyolcvan évesen is dolgozik. A budai várbeli Mária Magdolna Toronyban szeptember 25-ig megtekinthető tárlata  a második önálló kiállítása – negyven évvel az első után. E két tárlat mintegy kerete egy szokatlan életútnak.

Stark Attila a magyar underground fontos szereplője, eléggé széles palettán mozog, már ami az alkotást illeti, és talán épp emiatt birkózik meg vele nehezen a kortárs képzőművészeti szcéna. A Plants from here kiállítása óta azonban, mintha ez is változna…