Eredetileg az 1950-ben alapított, évente legfeljebb hét személynek adható Munkácsy Mihály-díjat a szocialista-realista művészetben maradandót alkotók kitüntetésére szánták. Az éremmel, igazoló okirattal és pénzjutalommal járó elismerésnek köszönhetően a nyertesek mintegy bekerülnek az „elit klubba”, amelynek ajtaját csak a legjobbak léphetik át. Mindehhez persze keményen kell dolgozni, aktív, folyamatos jelenlétet biztosítani. Jó, ha valaki mer más lenni, mint az átlag, nemcsak trendeket követ, hanem egyediséget mutatva dolgozik. Ha ezek az ismérvek nem garantálják is a biztos sikert, jócskán megnövelik annak esélyét. És persze az sem árt, ha a mindenkori kulturális kormányzat is felfigyel rá.
A Hegyvidék Galéria a rangos társaság bemutatására a legmegfelelőbb színtér. Kitűnő adottságaival, felszereltségével egyéni és csoportos tárlatoknak egyaránt kedvez. 2017 januárjában költözött jelenlegi helyére, addig a Városmajor utcában, összenyitott lakrészekben működött. Mostani arculata korszerű, modern, letisztult, ideális nagy méretű munkák bemutatására.
A kiállítást megnyitó Feledy Balázs művészeti író szerint ilyen kiállítás mindig jelzi, milyen folyamatok zajlanak a kortárs magyar képzőművészetben, milyen trendeket ismerünk fel, mit támogat a kulturális kormányzat, és mit a szakma… Majd így zárta gondolatait: A tárlat óriási erénye, hogy a szakma és a nagyközönség tájékozódását segíti; a művekkel együtt jelennek meg a díjazottak – láttatva, kik, milyen alkotások állnak a nevek mögött…
2024 Munkácsy-díjasai a festészet, grafika és szobrászat ágaiban alkotnak. Babusa János az Építőipari és Díszítőművészeti Szakképző Iskolában kőfaragónak, a Képző- és Iparművészeti Szakképzőben kőszobrásznak tanult. Noha a mai napig „vonzalom” fűzi a kőhöz, bronzzal dolgozik. Finoman megmunkált, expresszív bronz kisplasztikáin kívül Törőcsik Mari (Körhinta) 2018 című gipszbüsztjét is bemutatja. Bánki Ákos munkásságára nem kisebb nevek gyakoroltak hatást, mint Arnulf Rainer, Jackson Pollock vagy Kopasz Tamás.
Erőteljes expresszivitású vásznain szívesen alkalmazza a francia lírai absztrakció vörös-kék színeit, erről tanúskodnak most látható képei is. A festészet és grafika mezsgyéjén mozgó Nagy Barbara 2002 óta készíti feketére festett, metszett fatábláit. Elmondása szerint művei a fénynek mind filozófiai, mind konkrét fizikai szerepével és változásaival foglalkoznak, annak „vándorútját” figyelhetjük meg rajtuk. A figuratív festészet területén alkotó Nagy Gabriella pályája eleje óta alkalmazza a hagyományos olajtechnikát.
A valóság illuzórikus ábrázolása izgat, a finoman abszurd és a valóságot megkérdőjelező szürreális elemek vegyítésével, a klasszikus realista ábrázolás segítségével – hangzik el abban az interjúban, amelyet Sándor Emese készített vele. Egyik napról a másikra fordított hátat grafikusi pályájának Pelles Róbert. Kiállított szín- és tónusgazdag triptichonja sejtelmes módon láttatja a születést. A grafikusként, íróként, szerkesztőként is helyt álló Szerényi Gábort bravúros rajzolóként, folyamatosan megújuló, kimeríthetetlenül gazdag formai és tartalmi leleményekkel operáló művészként dicsérte Feledy Balázs. Uray-Szépfalvi Ágnes festészete fotografikus ábrázolásokat utánzó, figurális jellegű. Visszatérő motívuma a különféle társadalmi szerepekben megjelenő női alak.
Biztos, hogy az idei Munkácsy-díjasok műalkotásai közül mindenki meg fogja találni a magának tetszőt, olyan változatos összképet mutatnak.
A Munkácsy-díj 2024 című csoportos kiállítás július 20-ig látható a Hegyvidék Galériában (1126 Budapest, Királyhágó tér 10.).
