Rockenbauer Zoltánnal, a budapesti Műcsarnok kurátorával beszélgettem, aki most 100 év természet címmel az MBH Bank Gyűjteményéből rendezett kiállítást.
A gazdag gyűjteményből miért éppen a tájképek és a csendéletek témájának bemutatása mellett döntött?
Az MBH Gyűjtemény vállalati, banki gyűjtemény, amely eleve behatárolja, mire terjedhet ki a gyűjtési kör. Mivel a gyűjtemény részben székházdekorálási célokat is szolgál, így nincsenek benne például aktképek, mert azok a konzervatív ügyfelek szemléletébe esetleg nem férnének bele. Az 1990-es évek elején, a hazai aukciós bumm idején kezdték gyűjteni a műveket. Elsősorban a XIX. századra koncentráltak, hamarosan azonban felismerték, hogy a XX. századi klasszikus modernizmusra is figyelni kell. A gyűjtemény három nagy tematikai csoportja a portrék, a csendéletek és a tájképek. A tájképeket tágan értelmezhetjük, a városképek, zsánerképek is idetartoznak: azaz, ahol az épített környezet és a táj hangsúlyosan megjelenik, azt is tájképnek tekintem.
Milyen szempontok szerint válogatott a csendéletek és tájképek közül, mi alapján rendezte a kiállítást?
Ez már a második tárlatom a gyűjteményből, az elsőt az Andrássy úti HAB-ban (Hungarian Art and Business Művészeti Központban) rendeztem tavaly. A válogatás szempontja akkor az volt, hogy miként következik a mai figuratív festészet a klasszikus időszakból, így a gyűjtemény anyagát fiatal kortársak munkáival egészítettük ki. A MODEM-ben viszont sokkal inkább a klasszikus értékek bemutatására tettem a hangsúlyt, azaz arra, ami a Bank kollekciójának eredeti koncepciójával vág egybe. A gyűjtemény létrehozása bevallottan egyfajta értékmentési céllal történt a kilencvens években. A magángyűjteményekből a műkereskedelemben felbukkanó, muzeális szempontból értékes képeket vásárolták meg, hogy így közkinccsé is tegyék őket. Ezt az eredeti gondolatot akartuk bemutatni most, ezért arányaiban lényegesen több XIX. századi festményt válogattam a tárlatra a gyűjtemény mintegy kétszázötven jelentős alkotásából. Mindez egyfajta kontrasztot is jelentett a MODEM kiállításpolitikájával, amelyben a kortárs anyag bemutatása hangsúlyos; jelenleg is egy monokróm kiállítás látható a 100 év természet című tárlattal párhuzamosan. A tárlatunkkal MODEM célja feltehetőleg a hagyományosabb ízlésű látogatók bevonzása volt. A kiállítás a harmadik emeleten kapott helyet két helyiségben: a nagyobban a tájképek, a kisebben a csendéletek szerepelnek, mivel a két eltérő perspektívát használó műfaj nem egykönnyen párosítható ugyanazon a falon.
A kiállított alkotások keletkezési ideje között nagyjából száz év telt el, mint azt a tárlat címe is kifejezi; a legkorábbi mű az 1850-es esztendők végén keletkezett, míg a legfrissebb az 1960-as években. Több korszakon át, többféle természet- és csendéletábrázolási stílust fedezhetünk fel a munkákban, a késő romantikus, klasszicizáló alkotásoktól a nagybányai neósok, a Nyolcak és a Párizsi Iskola vonzáskörébe tartozó alkotókig. Mi változott, fejlődött száz év alatt a festészet ezen területein?
A tárlaton összesen harmincegy tájkép és tizenkét csendélet látható, amelyek bemutatása alkalmas arra, hogy érzékeltessük a magyarországi festészeti stílusok változásának folyamatait. A Ligeti Antal és Markó Ferenc készítette klasszikus, ideális, romantikus tájképeket az impresszionista jellegű, plein air, főként Nagybányán készült művek követik. Az is jól megfigyelhető, miként oldódnak a korábbi követelmények, keverednek bele a fauve-os, neósabb stílusjegyek is. Ám a most bemutatott anyagban nem olyan erőteljes ez a vonal, az úgynevezett neósoknak, például Ziffer Sándornak is a szelídebb képeit állítottuk ki. A kiállításon feltűnnek enyhén kubizáló jellegű vásznak is, például Perlrott-Csaba Vilmos munkái, Mund Hugónál az expresszionizmus, Farkas Istvánnál pedig a metafizikai, szürrealisztikus stílusjegyek fedezhetők fel. A XX. századi anyagban megjelenik az École de Paris könnyedebb, dekoratívabb vonulata, Orbán Dezső, Márffy Ödön, Kmetty János, Gadányi Jenő képei és így jutunk el Czóbel Béla enteriőrbe helyezett, kései csendéletéig.
Mednyánszky Lászlótól és Ziffer Sándortól különösen gazdag válogatás látható a tárlaton, miért kaptak hangsúlyosabb szerepet ezek az alkotók?
Adódott a gyűjteményből, azoktól az alkotóktól tudtunk többet megmutatni, akiktől több szerepel a kollekcióban. Szinte önálló, belső kollekciót képez az a hat nagyméretű, reprezentatív Mednyánszky-festmény, amelyeket most együtt állítottunk ki, köztük van olyan is, amelyet alkotója Munkácsy Mihálynak dedikált. A jellegzetes Mednyánszky-tájak, aranybarna, rozsdaszín alkotások, többnyire melankolikus hangulatot árasztanak. A tájképek szimbolizmusánál is elgondolkodtatóbb a hatalmas Galíciai zsidó című festmény, amely toprongyos, szakállas öregurat ábrázol, melyet akár a vagabund báró önarcképeként is értelmezhetünk. Sajátos, ahogy a holdfény a térdére fókuszál, míg az arc szinte homályban marad. Ziffernek is van a tájképein kívül egy óriási méretű vászna a kiállításon, amely egyszerre csendélet és enteriőr: az ablakon át pedig a havas-saras Nagybányára látunk. A szobában egy tálon gipszszobor, amely mintha a saját levágott feje lenne. Patkó Károly látványos, novecentós vedutája vagy Szőnyi István lovas tájképe is hatásos mestermű.
Melyik a szívéhez legközelebb álló munka a kiállításon, és miért?
Talán Olgyai Viktor klasszikus, szimbolikus, az életről és az elmúlásról szóló alkonyi tájképe, amely egyébként a Műcsarnok százhúsz éves jubileumi kiállításán is szerepelt. Ziffer Sándor, Perlrott-Csaba Vilmos és Czóbel Béla képei is közel állnak hozzám, illetve a kutatási területemhez.
Budapesten, a Műcsarnok kurátoraként kortárs kiállításokkal foglalkozik, emellett kutatási területe a fauvizmus és a Nyolcak művészete, amely alkotók közül többen e kiállításon is feltűnnek. Nem először rendez tárlatot a Modemben, hogyan és kitől kapott most felkérést a 100 év természet című tárlat kurátori munkájára?
A tavalyi HAB-ban rendezett kiállítás nyomán kaptam a mostani felkérést. De másfél évtizede a Kogart-házban is szerepelt már válogatás a gyűjteményből, és ott is vezettem tárlatot. Elég jól ismerem ezt a gyűjteményt.
Fotó: Vigh Levente
A 100 év természet című kiállítás július 21-ig tekinthető meg a MODEM-ben (4026 Debrecen, Hunyadi Kános utca 1–3.).
