Ujj/képek című legújabb kiállításának festményei a Dionüszosz álma című szériáját folytatják, az ezekhez a képekhez készült festék anyaga sok gyantát tartalmaz, mely az akrilt testessé teszi, élettel telíti meg, s nem simulva a vászonhoz mélységeket és magasságokat alkot rajta. A festő a kép materiális dimenziójával kísérletezik.
A vörös és kék festmények után Bánki Ákos új Dionüszosz-korszaka 2018-ban kezdődött, amikor a színek radikálisan eltűntek, a testes olajfesték helyett érzékeny krétaport kezdett használni, melyet különleges technikával rögzített vásznain. A fekete alapon fehér gesztusok igazi álomfelhőkké igazodtak a hatalmas felületeken. Immár nem az életeszmények közötti vívódás, hanem az élet és halál közötti választás lett a tét. A bármikor semmivé váló por anyagát vonzotta magához a festői kéz, hogy a vásznon megpihenve és azon elmozdulva érezze újra az anyaggal való kapcsolatot.
A porba víz került, mely képessé vált mozogni és jelet hagyni, a jelek pedig a fekete halálvásznon táncolva életben tartották a festőt. A Dionüszosz-terápia emberléptékű fehér képei után még ezeknél a képeknél is nagyobb méretű színes sorozatokba kezdett, a nehéz lélegzetű képeket a színek játékos összhangja váltotta fel. Az anyag emberi kéz által való mozgatása helyett pedig a festék folyékony anyagának és a fizika törvényeinek engedve hagyta szabadon áramolni a színeket.
Új Dionüszosz-korszakának 2023-ban született alkotásai is láthatók Ujj/képek című kiállításán. A téma újra a színek és az anyag kapcsolata lett. Ezúttal nem krétaport, hanem egy általa kifejlesztett testes, gyantás akrilanyagot választott a színek hordozójául. A sorozat egyik első eleme, az Hommage à Molnár Sándor tisztelgés egyetemi festő mestere, a két esztendeje elhunyt, a magyar új avantgárd jeles művésze előtt.
Körkörös mozdulatokkal viszi fel a művész a vászonra a különböző, narancssárga-lila-fehér-zöld-kék színeket, barokkos felhőgomolyagokat képezve velük, s e rétegeket végül a minden szín intenzitását felülmúló vörös folttal zárja le. Ez a vörös folt az, mely a szüntelenül kereső, nem nyugvó mozdulatoknak igazságot ad.
Alaptémája a sorozat képeinek a festői kéz állandó, nyughatatlan mozgása. A messziről egyetlen színfoltnak tűnő képekhez közelebb kerülve a festői gesztusok szövevényes fonatából az egyszeri mozdulatok sokaságából struktúrák, rácsok lesznek, melyek gúzsba kötik egymást. Az idő ráncai nem engedik el a festői kezet a vászon mérhetetlen szabadságától.
Ebből az állandó, sziszüphoszi táncból mártíromság lesz, áldozat, mely végeláthatatlan, monokróm színtérként ég a retinába. A kiállítás központi eleme, a sárga-piros-kék színtriptichon egy életút felét átlépő festő vívódásait emeli oltárra.
Bánki Ákos Ujj/képek című tárlatának képei messziről és közelről szemlélve is páratlan élményt nyújtanak, mint mikor a piacon gyümölcsök között válogat a kereső és nézi, hogy a piros cseresznye még édes-e vagy már túléretten veszít zamatából, úgy járja be a tekintet ezeket a képeket, miközben a színek öröm- és bánatbarázdáin lépeget az agyunk.
Bánki Ákos Ujj/Képek című kiállítása július 20-ig tekinthető meg a K.A.S. Galériában (1114 Budapest, Bartók Béla út 9.).
