A fényképezőgép 2019
Fotó: Peter Polcz
Atlantisz, Athén, Delphoi, Róma vagy a Mennyei Jeruzsálem költők és filozófusok által megénekelt „leletei” a képtémák ikonikus részletei. Jorge Luis Borges több esszéjének vagy Umberto Ecónak A legendás földek és helyek története című művében egybegyűjtött misztikus városait felépítő kétdimenziós architektúra is társítható Vásárhelyi munkáihoz.
Ebben a geometrikus szerkesztésben a kiemelkedő, saját/rajzolt „építészeti stílust” alkotó antik görög, római, reneszánsz és eklektikus építészeti elemek vonzzák egymást; sűrített építészet, filozófia fejthető fel belőlük. Ahol a formák – tekintettel a kompozíció parancsára – torlódnak, azokat – mint egy kőfaragó vagy asztalos – precízen gérbe vágja, vagy a síkban illúziót keltőn takarásokba, áthatásokba szerkeszti – à la Escher. Mágikus leleménnyel hoz létre „pszeudo ábrázológeometriai” teljességidolokat.
Tér architektura no 12. 2008
Vásárhelyi képformái – jó esetben – szinte egyfajta kulturális világegyetem, szellemi kozmosz fekete lyuk-szerű energiáját közvetítik. A metafora által képviselt erős gravitáció ezúttal nem a fényt nem engedi szökni, hanem védelmező mágia: a kétkezi alkotás tradíciójának ősereje, amely pajzsként hárítja az eltörlés negatív kultúrájának ütéseit.
Vásárhelyi Antal kiállítása augusztus 25-ig látható a Műcsarnokban (1146 Budapest, Dózsa György út 37.)
