Pécs belvárosában 2022-ben nyílt meg a fiatal kortárs művészeket képviselő Ancora Contemporary Gallery. Kéthavonta változó kiállításai rendszerint a különböző művészi látásmódok egyidejű megjelenítésére építenek.
Forrai Ferenc és Knyihár Bence műteremszomszédok az Artus Kortárs Művészeti Stúdióban. A Szín konstrukciók című kiállítás a két művész sajátos helyzetjelentése, művészeti látlelete a közelmúltban készült alkotásaikból, betekintés mozgékony művészetükbe, különféle művészeti irányaikba, amelyeket továbbvisznek és kibontanak az alkotásaikban. Mindkét művész kedveli a képsorozatokat, így az itt kiállított munkák felvillanásoknak, exponálásoknak tekinthetők.
A vonalak, a színek, a textúrák, a felületek, a hordozók teremtik meg a művek erőterét, az egyszerre ösztönös és aprólékosan átgondolt egymáshoz kapcsolások hozzák létre a kompozíciót. Ez az ambivalencia az egyetemes absztrakt művészet sajátja, amely lehet költői vagy gesztusszerű, ugyanakkor a művek közös metszéspontja az észleléshez és az érzékeléshez való erős kötődés, a tapasztalat behívása: olyan képalkotás, amely a műalkotást elemeire vagy mintázataira bontja, és amelynek meghatározó módja a szemlélődés.
Az egymás mellé rendezett művek olyan összefüggésekre világítanak rá, amelyek nemcsak az esztétikum szempontjából adnak közös metszetet. A művek belső intelligenciájuk szerint tárulnak ki, és vezetik be a nézőt a képzőművészet ontológiai pozíciójába, amely Maurice Merleau-Ponty szerint „a lét vizuális tényeken túli szövetére nyílik”. Mindkét művész számára az alkotási folyamat élénk viszony, eredeti kontaktus a valósággal. A fenomenológia észleléssel kapcsolatos szemlélete hozható párhuzamba metódusukkal, a születő mű a tapasztalati mező részévé válik, az aktivitás és a passzivitás, a direkt és az indirekt processzusok kibogozhatatlanul egybefonódnak. A percepció tehát maga is alakítja a műveket létrejöttük közben.
Mindketten színrendszerekben gondolkodnak, a szín a mű kiemelt jellemzője. Az alkotást hosszú időt felölelő anyaggyűjtési és tanulmányozási folyamat előzi meg, Knyihár Bence a matériából indul ki, Forrai Ferenc elméleti terepen gyűjt, olvasmányokból, versekből, geometriából.
Forrai Ferenc sajátos kódrendszert alakított ki, amelynek elsődleges elemei a szín és a forma, koordinátái a ritmus, az arány és a sorrendiség. A tárlaton látható Négyszöglet-sorozata a geometria alapvető formateremtő lehetőségeivel jelekké redukálja az általa konstruált, tiszta és tömör rendhez igazodó formai kapcsolódásokat, és színkódokkal kiegészítve teszi teljessé a megfogalmazott vizuális jelrendszert. Ebben a rácsszerkezetben valósul meg minden, olyan zárt univerzummá fejlődve, amely folyamatosan teljesedik, mozgásával együtt növekszik.
Forrai önmaga és környezete viszonyának megértését és megismerési folyamatát képes ily módon jelrendszerré alakítani. A kapcsolódások, ütközések, kölcsönhatások, egyezőségek és különbségek szimbolikus szinten, tisztán és egyértelműen leolvashatók a képekről. A tömörítés és a sűrítés tükröt tart a szemlélőnek is, a jelképek visszafejtése során elmerülhet a vizualitás mintázataiban. Ezek olyan benyomásokat adnak, amelyek során a látvány a költői és zenei nyelv elemeihez hasonlatos, és megteremti a kapcsolódást a verbalitás és a nonverbalitás között.
Knyihár Bence műveit egyfajta megismerési eljárásként fogja fel. A festészet lényegének keresése közben született alkotásainak materialitása egyszerre szimbóluma és metaforája a fizikai anyagnak és a gondosan ellenőrzött gesztusnak. Olyan történés vagy esemény, amelyen belül mutatkozik meg a művész – az egyén pozícióján túlmutatva – a festménycsíkok végzetes találkozásában kicsapódva, a vászon felületén összegződve.
Anyagi és térbeli tulajdonságai kerülnek előtérbe a vászonnak, mely a műalkotás szerves része. A készítés folyamata egészen erősen válik láthatóvá a varrott vászonképeken, a varrógép szálai kendőzetlenül irányítják figyelmünket a varrott vonalakra. A vászon kifeszítése, keretre feszítése a kompozíció végső eleme, amely szervesen illeszkedik a kép belsejéhez. A festett vászon felszabdalása, majd összevarrása, a festmény csíkjainak egymás mellé illesztése a diszharmóniából újabb rend keresése felé vezet. Knyihár célja – hasonlóan a Pittura Analitica képviselőihez – a festészet „helyreállítása” összetevőinek feltárásával. Az eszközöket – vászon, keret, anyag, szín –, a festés folyamatait, a művész gesztusait és annak a műhöz való viszonyát is vizsgálja. A festészet elsődleges alkotóelemeire való koncentrálással olyan műveket komponálhat meg, amelyek az erről szóló analitikus reflexiók bizonyítékaként maradnak meg.
Nem csupán a befogadói percepció elmélyítésben adnak tapasztalást a kiállítótérben látható művek, mintegy felerősítve a tekintetet; a művész és a mű dialektikáját is kibontják, hozzáférést adva az egyéni művészi temperamentumokhoz. Mindkét művész élénk kapcsolatra törekszik a kiállítás látogatóival, Forrai Ferenc kódrendszeréhez megoldóképletet ad, Knyihár Bence befogadási sémáinkat tágítja.
A festészet vagy a grafika a maga puritán radikalitásában, önfeledt jelenlétében és autonómiájában mutatkozik meg kísérleti folyamaton, különböző médiákon és anyagokon keresztül abban a kontextusban, amelyben a műalkotás visszajelzés mindenekelőtt saját természetére, saját történetére és viszonyaira. Betekintés a valóság folyamatos, közvetlen elmozdulásaiba.
Forrai Ferenc és Knyihár Bence Szín konstrukciók című kiállítása augusztus 3-ig tekinthető meg az Ancora Contemporary Gallery- ben (7621 Pécs, Jókai tér 4.).
