Régi terv, hogy a debreceni képzőművészek megmutathassák egymásnak és a helyi nagyközönségnek, hogy kik ők és éppen mivel foglalkoznak.
Debreceni Fotóklub kiállítása és workshop egy üres üzletben
Fotó: Zoli Bertli
Régóta váratott magára az alkotók és a város egymásra találása, ezért is volt fontos lépés a szakma számára a helyi képzőművészeket (több mint százan vannak!) pozícionáló fesztivál megrendezése. A főpróba jól sikerült, a sikert azonban a következő évek Art Weekjei szavatolhatják, mert egy week még nem csinál nyarat.
Május második hetében csütörtök és vasárnap között a debreceni kiállítóhelyek és közösségi terek megnyitották kapuikat a helyi képzőművész szcéna előtt. A „mintát” Pécs adta Puskás István, Debrecen kulturális alpolgármestere számára, ahonnan nem csupán a Made in Pécs zenei fesztivál ötletét vette át három éve Debrecen, hanem részben a Lokart képzőművészeti fesztivál struktúráját is. Ám míg Pécsett nemcsak a helyi, hanem a hazai és nemzetközi képzőművészekre is fókuszálnak a szervezők, Debrecenben minden esemény és helyszín – a kiállításokat kísérő programok is – hangsúlyosan a debreceni művészek népszerűsítéséről szólt.
Müterembejárás Láng Eszternél
Tavaly novembertől a városi múzeumok és kiállítóhelyek, a képzőművészeti egyesületek, a művészeti iskolák, a műgyűjtők és magánszemélyek, valamint az önkormányzat összefogásával létrehozott műhelycsoport rendszeresen egyeztetve alakította ki a tizenkilenc helyszín képzőművészeti programját. A szervezők az Art Weeket – a város évente megrendezett szabadbeadásos seregszemléjével – a 33. Debreceni Tavaszi Tárlattal egy időben és azzal összhangban alakították ki, melyben a hagyományos kiállítóterek mellett alkalmi kiállítások és workshopok számára megnyitották Debrecen éppen üresen álló üzleteit, valamint köztereit is.
Balogh Kristóf József kiállításmegnyitója a MODEM-ben
Három kiállítás Debrecenből elszármazott, Budapesten élő alkotóról szólt. A MODEM-ben Balogh Kristóf József, a város négy éve bezárt kis kortárs képzőművészeti galériájában, a b24 Galéria tereiben Kaszás Konrád tárlatát rendezték meg. Néhány éve mindketten az egyik helyi művészeti középiskolából, a Medgyessyből indultak, majd a Képzőművészeti Egyetemen végeztek, és egyetemistaként rendszeres kiállítói voltak az akkor még működő b24 Galéria tematikus tárlatainak.
A MODEM Project Space terében Balogh Kristóf József az utóbbi fél évben készített festményeit mutatta be. Grafika szakosként Balogh már az egyetemi évek alatt a festészetben találta meg a számára legkifejezőbb műfajt. Figurális műveinek alapját legtöbbször talált fotó képezi, de MODEM-beli kiállításán olyan új, anekdotikus festménysorozattal mutatkozott be, amelyen eredeti kontextusukból kiragadott rajzfilmfigurák, állatok és emberi alakok közötti kapcsolatokból teremtett történetek születtek.
Kaszás Konrád tárlatvezetése a volt b24 Galériában
Kaszás Konrád alkotói érdeklődésének középpontjában mindig is a színek – önmaguk és egymáshoz viszonyuló – értelmezése és észlelése állt, de foglalkoztatja a forma absztrakt lenyomata és annak asszociatív megjelenése, elhelyezése is. Az egykori b24 Galériában – amely jelenleg a Debreceni Német Kulturális Fórumnak ad helyet – rendezett legfrissebb munkáival a felismerhetetlen és nonfiguratív forma egybeolvadásával az absztrakt képi összhang és az ábrázoló festészet határterületeinek vizsgálatára vállalkozott.
Kőszeghy Flóra kiállításmegnyitója a volt Sesztina Galériában
A szintén Budapesten élő Kőszeghy Flóra építész-képzőművész a volt Sesztina Galéria (ma az IKON étterem raktára) impozáns, nyitott fedélszékű terében állította ki legfrissebb munkáit. A művész a technológia és az ember kapcsolatát tematizálja, ötvözi a mesterséges intelligencia és az emberi elme alkotótevékenységeit, miközben dialógust teremt az ember és a gép látásmódja között. Saját technofil szemléletén keresztül illusztrálja azt a szimbiózist, amelyben az ember immáron nem csupán fizikailag, hanem mentálisan is kapcsolódik a gépekhez.
Egy üres belvárosi üzlet átalakításával, a város támogatásával két éve működik a Debreceni Képzőművész Céh Egyesület kiállító- és közösségi tere, ahol csoportos kollázskiállítást rendeztek az egyesület tagjainak munkáiból. A ragasztott, applikált papírok, fotók, textilek mellett az apró fém, fa tárgyelemekből álló assemblage-ok izgalmas történeteket fejtettek fel.
Grafikai workshop a Belvárosi alkotómühelyben
Egy-egy üresen álló üzletben rendezte be kiállítását a Debreceni Fotóklub és a Debreceni Fotóműhely is, és az érdeklődők camera obscura, cianotípia és fotogram workshopon a gyakorlatban is kipróbálhatták a hagyományos fotótechnikákat. A tradicionális eljárásokat képviselő helyi grafikus egyesület, a GADE alkotóműhelyében debreceni grafikusok mély- és magasnyomásos technikáról tartottak bemutatókat.
Kipakolást rendezett növendékei munkáiból a Medgyessy és a Kós – a város két művészeti középiskolája –, egy belvárosi parkban a kósos diákok és tanárok újrahasznosított anyagok felhasználásával interaktív játszóteret alakítottak ki.
Grafikai workshop a GADE-ban
A debreceni Kiss–Nagy műgyűjtőpáros elsősorban a XX. század második feléből gyűjti a magyar képzőművészek munkáit, de ami a gyűjteményt igazán egyedivé és kutathatóvá teszi, az a debreceni kismesterek műveinek újrafelfedezése és megőrzése. A gyűjtőpár ugyancsak egy üresen álló üzletben rendezett pop-up kiállításán debreceni és a városhoz kötődő alkotók műveiből válogattak. Egyéni és csoportos kiállításnak adott helyet a Partium Ház (a nemzeti összetartozás helyi központja), a Református Nagytemplom Galériája és a Zsinagóga Galéria is. Debrecen főutcájának, a Piac utcának üresen álló üzleteiben kialakított alkalmi kiállítások rendhagyó installálással készültek: gyakran színes, tapétázott falakon, esetleg egy használaton kívüli kocsmapult fölé aggatva lógtak festmények, grafikák. Az üzletek tárva-nyitva várták az arra járókat, az alkalmi kiállítóterekben kis ülősarok, pogácsa, víz és a helyszínen az alkotók-rendezők kifogyhatatlan lelkesedése várta a betérőket.
Kis-Nagy gyűjtemény kiállítása egy üres üzletben
Közvetlen találkozásokra alkalmat adó műterembejárások jelentették az Art Week egyik népszerű programját. Ezeken az alkalmakon Láng Eszter, Szász Zsuzsa, valamint a Subicz István–Palotai Erzsébet házaspár nyitotta meg műtermét a nagyközönség előtt, beszéltek munkáikról, alkotófolyamatokról, a helyi művészet aktuális állapotáról, problémáiról.
Műterembejárás a Palotai-Subicz művészházaspár műtermében
A négynapos fesztivál egybeesett a kortárs magyar dráma seregszemléjével, a Deszkával, valamint a Zsidó Kulturális Napokkal. A három fesztivál egyidejűsége egyfajta átjárás lehetőségét kínálta a művészetek között: számos színházba járó ejthette útba valamelyik kiállításmegnyitót, egy tárlatvezetés után a látogatók pedig átmehettek a színházba vagy a zsinagógába is. Bár a „programsűrűsödés” egymást erősítette, és nem vette el egymástól a közönséget, mégis mérlegelni lehetne, hogy ilyen „kisvárosban”, mint Debrecen, ahol szinte ugyanaz a közösség jár megnyitóra, színházba, hangversenyre, a különböző művészeti fesztiválokat nem egyszerre, hanem időben eltolva rendezzék, így egy-egy eseményre nagyobb figyelem vetülne.
Műterembejárás a Palotai-Subicz művészházaspár műtermében
Még kísérleti eseménynek tekintik az első Art Weeket a szervezők, és a tapasztalatok alapján ősztől már elkezdik a jövő évi fesztivál előkészítését. Azt tervezik, hogy évente más-más hívószóra születnének projektek, a közvetlenebb láthatóság érdekében bevonnák a belvárosi közterületeket, parkokat is, és a járókelők legálfalakon utcaművészek munkáival is találkozhatnának. A white cube tárlatai mellett az üres üzletekben helyspecifikus installációk készítésére kérnének fel alkotókat, és a debreceni képzőművészeti szcéna működésének lehetőségeire, problémáira reflektáló beszélgetéseket is szerveznének. A következő Art Week azonban mindenekelőtt a különböző művészgenerációk találkozása és párbeszéde lenne.