Nincs abban semmi meglepő, inkább azt mondanám, tipikus, hogy egy műtárgy valahol, mondjuk egy művészeteket népszerűsítő folyóirat címlapján reprodukcióként megjelenve kommercializálódik.

Képzőművész, kurátor, kutató, szerkesztő, az egykori Hejettes Szomlyazók csoport tagja – Beöthy Balázst kérdeztük pályájáról, a csoportról, a kilencvenes évekről és aktualitásokról.

Virginia Woolffal szólva „az élet nem szimmetrikusan elhelyezett lámpák sora”. Bodolóczki Linda új munkáin ezeknek a világítótesteknek mozgó, véletlenszerűnek tűnő mintázatait, vagyis a káosz természetét kutatja a festészet eszközeivel. Továbbgondolja a nála megszokott intenzív, kontrasztos színek alkalmazását, a töredezett szerkesztést, és a gesztus-geometria párosításával kísérletezik.

Bíró Sándor kiállításának címe – Igazi zöld és igazi kék –, mely a nyolcvanas évek alternatív zenekarának, a Sexepil együttesnek egyik kultikus slágerét idézi, azonnal felvet egy nyilvánvaló kérdést: mi a szín?

Számos országban megfordult nemzetközi hírű művész, fényműveiben adja tovább elődei tudását, melyet ő tökéletesre fejlesztett. Csáji Attilával, Munkácsy Mihály-díjas képzőművésszel, az MMA rendes tagjával beszélgettem.

Konrad Witz – nevének jelentése: „witzes”, élc, adoma – a gótikus festészet egyik legnagyobb alakja volt, aki máig ható modernségét elsősorban vizuális kultúránkkal való rokonságának köszönheti. Képei olyanok, mintha mai számítógépeken vagy játékmakettek után készültek volna.

Miközben gyűjtöm őket, elgondolkodom a képeken, a különböző motívumok kompozícióin és párosításain, azon, hogyan kapcsolódhatnak egymáshoz, hogyan formálnak és alakítanak át különböző jelentéseket.

Auguste Renoir modellje, gyermekeinek nevelőnője, Gabrielle Renard 1878. augusztus 1-jén született az Aube megyei Essoyes egyik XV. században épült házában. Az épületet már lerombolták, helyén újat építettek, de falán Renoir első gyermekét ábrázoló festménye látható a dadus Gabrielle-lel.

Barátjuk, mentoruk, Antall István (1953–2015) grafikai munkásságából is válogatást ad – mintegy emlékkiállításként – a Tóth Lívia textilművész és Veress Enéh szobrászművész alkotásait bemutató tárlat.

A Cinema Niche áprilisban egyetlen alkalommal műsorára tűzi történetének első dokumentumfilmjét 3D-ben, angol felirattal. A film Anselm Kiefer, korunk egyik legnagyobb hatású német képzőművészének alkotói folyamatába enged bepillantást. 

Budapest és a város lakóinak megfigyelője, képein a mindennapok hangulatát, élettereit rögzíti. Az elkapott pillanatokat éppúgy újra meg újra felhasználja, mint a kallódó, kidobásra ítélt kacatokat. Művei ekképpen személyes pillanatokat őriznek.

A 2018-as alapítású Tér-Kép Galéria a budai kulturális élet egyik meghatározó színhelye. Hatalmas üvegablakain át kiválóan belátni modern, letisztult terébe, ahol már festőknek és szobrászoknak, ipar- és fotóművészeknek egyaránt biztosítottak kiállítási lehetőséget.

Negyven éve vezetik New Yorkban a Postmasters Galériát, de néhány éve már Rómában is jelen vannak. Működésük során sokféle médiumban dolgozó fiatalt vagy beérkezett művészt képviseltek, s mindig az volt a legfontosabb számukra, hogy a művészet mai világunkra reflektáljon. Banovich Tamással felesége, Magda Sawon társaságában beszélgettünk.

Valami újba való megérkezést jelöl a belépés mint pillanatnyi folyamat, átmenet, amely lehet bizonytalan, reményteli, de mindenképpen olyan szubjektív élmény, melyet érdemes több szemszögből is megvizsgálni.

Az Újlak Csoport alapító tagjával, az egykori legendás Tűzoltó utcai artist-run space szervezőjével, Ravasz András médiaművésszel beszélgettem.

Ott kezdődik a restaurátorművész munkája, ami a műgyűjtők és laikusok rémálma. Ebbe a csodákkal, felfedezésekkel teli világba kalauzol a Gránátalma a szárnyasoltáron című album, amelyet a hajdani restaurátor-doyen, Szentkirályi Miklós jegyez.

San Polo (Velence) címmel nyílt Péntek Orsolya festőművész-író olajképeit bemutató kiállítás az Újbuda Galériában. Az aprólékos, egymáson áttetsző olajfestékrétegekből épített festmények absztrakt színnyelvi jelekbe kódolják át a város örökösen változó arcát, és egyszerre idézik fel víz-fény-színjátékait és a különféle emberi tudatállapotokat. A tárlat kapcsán beszélgettünk.

Könnyű a nemzeti parkokat statikusnak és változatlannak látni. A világ azonban mindig mozgásban van, s a lassabb, fokozatos változások gyakran észrevétlenek maradnak. Idővel azonban ezek a változások is elfogadhatóvá válhatnak, mint ahogy a dolgok mindig is voltak. Ezt a jelenséget nevezik shifting baseline szindrómának. 

Verebes György festőművész kiállítási kollekciójának megközelítése kapcsán, időlegesen félretéve megszokott művészettörténeti vizsgálati szempontjainkat, a tárlat különös címének – Szóma széma – indíttatására könnyed filozófiai sétát kell tennünk.

Bosch életéről szinte semmit sem tudunk, miközben Dürer e korszak leghíresebb festője volt, talán a legelső művészcelebritás. Művészi világuk is a lehető legnagyobb mértékben különbözött, ám néhány Krisztusról készült képet nagyon hasonló módon festettek meg.

Nemcsak festeni akartunk, hanem kifejezetten képet csinálni azok belső logikájának és elhelyezésének megkérdőjelezése jegyében – vallja három fiatal festőművész: Kaszás Konrád, Csekő Andrea, Szlávik Barbara.

Zugló–Párizs címmel Molnár Sándor grafikáit középpontba állító kiállítást rendezett a Resident Art Galéria 2023 őszén. A hiánypótló tárlat a művész szinte teljesen ismeretlen, korai – az 1960-as és az 1970-es években készült – grafikai műveire és azok hazai és nemzetközi kontextusára összpontosított. 

Nemcsak a magyarok, de a franciák számára sem tűnik ismerősnek Berthe Morisot neve, jóllehet négyszázhuszonhárom festmény, százkilencvenegy pasztellkép, rézmetszetek és szobrok, valamint több mint kétszáz rajz alkotója. A kezdeti mellőzés legfőbb oka, hogy csaknem valamennyi műve magántulajdonban volt, így a nagyközönség nem láthatta festményeit, s ezért főleg Manet modelljeként emlegették.