Művészete sok szálon kapcsolódik az európai festészeti hagyományokhoz, látásmódját ugyanakkor a japán festészet és fametszetek vizualitása is inspirálja. Kondor Attila munkáinak konceptuális jellegét az a mély gondolatiság erősíti, amely leginkább a kontempláció és a meditáció egyszerre nyugati és keleti hagyományának tanításán alapul, s személyes megélésre és belső megértésre támaszkodó tapasztalat képi összegzése is. Metaforikus címadásai (Splendor Solis, Ontogenezis, Részesülés a létben, Napváros, Magasból épülő város) arra a metafizikai hagyományra utalnak, amely nemcsak tud az ember feltétlenségéről, hanem a végső valóságot és önmagunk megismerését is a jelenségeknek, a természet rejtett arcának és az érzékelőnek szemlélésén keresztül tartja lehetségesnek. Témái a tájképfestészet európai tradíciója nyomán sokszor reneszánsz kertek és architektúrák, a város vagy a hegy képi szimbólumai, és nem utolsósorban a látás, a tudás és a megismerés legfontosabb megnyilvánulásaként is értelmezhető Fény megjelenítése, melyek a természet örök arányrendszerét tudatos kompozíciókon közvetítik, máskor ódon könyvtári enteriőrök, melyek a tudás metaforáiként éppúgy lehetnek az emlékezés, mint a megismerés vagy akár a felejtés metaforái.
