A Cities-sorozatot Italo Calvino Láthatatlan városok című, 1972-es regénye inspirálta. A képeket és a narrációt énekhang kíséri, valamint a városok sajátos dallamát önálló zajviláguk alkotja. A kiállítás különlegessége, hogy számos. a hetvenes évekből származó olyan fotográfiát is bemutat, amely nem vagy csak több mint negyedszázaddal ezelőtt volt látható Magyarországon. E konceptuális fotográfiáknak és fotóperformanszoknak az öntematizálás áll a középpontjában, mely a fotófilmekkel és fotóobjektekkel együtt a kiállításban rajzolja ki a szubjektum térbeli útvonalát: az egyéni és kollektív történetek és érzékelések összefonódását, az egyén identitásának formálódását.
A fizikai és életrajzi határok átlépését bemutató Seins Fiction (1980) kétcsatornás videóinstallációban hangzik el Karinthy Frigyes Mennyei riportjából az az idézet, melyből a kiállítás címe származik: „Úgy is hívnak. Felelősség. (…) Ki vagyok hát? (…) A legkisebb mozgás, megindulás, elenyésző első részletecske az úton, ami a Semmitől az Egyig vezet.” Az 1974–2024 között készült fotósorozatokkal, fotótablókkal és fotóobjektekkel a kiállítás rekonstruktív jelleggel követi nyomon az egyéni szabadság határait a totalitárius rendszerben.
A Semmitől az Egyig Hámos Gusztáv és Katja Pratschke első önálló, nagyobb léptékű kiállítása Magyarországon. Hámos Gusztáv 1979-ben hagyta el Magyarországot és telepedett le Nyugat-Berlinben, ahol 1993-tól alkot közösen Katja Pratschkéval. Legjellemzőbb műfajuk a nagyrészt fotografikus állóképeket tartalmazó fotófilm. Saját megfogalmazásukban: a fotófilmen „olyan mozit értünk, amelyben általában állóképek – fotók – szerepelnek. A fényképek kinematográfiai kontextusban filmi élményt keltenek. A fotófilm a film médiumát összetevő elemeire (hang, kép, szöveg, zaj) bontja, egyszóval dekonstruálja. A filmek a fotóval kinematográfiai kísérleteket folytatnak, a kép és a hang filmmé konstruálásával, komponálásával foglalkoznak, ez pedig nézőiket arra sarkallja, hogy mozit gondoljanak.”
A fotófilmeknek fontos komponense az akusztikus és textuális elem: szépirodalmi művekből vett idézetekből és inspirációkból, saját szövegekből álló narráció, valamint a filmhez komponált zeneművek – szintén zenei idézetekkel és hatásokkal – egyszerre irányítják a nézői-hallgatói befogadást, hogy ténylegesen a nézőben szülessen meg a kép-szöveg-zene egységéből az adott téma belső érzete. Az alkotópáros a technikai képek, a fotográfia és a film viszonyára épülő gyakorlata nemcsak az interaktív és installatív képalkotásban (tabló, fotószekvencia, háromdimenziós fotóobjekt, fotófilm), hanem elméleti tevékenységben – kiállítások, szimpóziumok, kiadványok szerkesztésében – is megvalósul.
Hámos Gusztáv képzőművész, kurátor, író, a film, a videó, a fotográfia és installáció médiumában alkot. Kiállított a kasseli Documentán, a Velencei Biennálén, az aacheni Ludwig Forum für Internationale Kunstban és a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban. Művei a New York-i MoMA, a párizsi Centre Pompidou, az NBK Berlin, a ZKM Karlsruhe, az Art Collection NRW, Saint Gervai SIV Genève, a Magyar Nemzeti Galéria, a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, a C3 Budapest és az Open Society Archive (OSA) Budapest gyűjteményeiben találhatók meg.
Katja Pratschke művészeti kutató, filmes, médiaművész, kurátor. Különböző művészekkel kollaborál és a top_OS és Nodes művészeti csoportok tagja. Legutóbbi kiállításai és projektjei a következők voltak: Black Box (2021–23), VR Experience, a Memorial and Museum Sachsenhausennel együttműködésben; House of Broken Utopias (2024), VR Experience és Nyksund Berlin Artistic Archive (NBAA); NODES kollaboratív projekt a Lofoten International Art Festival-on (LIAF, 2024).
Katja Pratschke és Hámos Gusztáv 2000 óta kísérletezik kinematográfiai kontextusban – a moziban és a kiállítótérben egyaránt – az állóképpel, és vizsgálják a mozgás és az állókép viszonyát. Munkáikat – többek között – a londoni Tate Modern, a Triennal of Photography Hamburg, a Mostra Internazionale d’arte cinematografica di Venezia, az SFMOMA, az YBCA San Francisco mutatta be. Installációikban és fotófilmjeikben azt kutatják, hogyan változtatja meg a kinematográfia az emberi megismerést és a képfázisok rögzítése milyen hatással vannak az ember idő-, tér- és mozgásérzékelésére.
A háromdimenziós állóképekkel való foglalkozás révén arra a kérdésre keresnek választ, hogy miért törődünk a szobrokkal és az emlékművekkel. Ez a kérdés pedig az emberi megismerés másik alapvető területére vezeti a szerzőpárost, ami nem más, mint a történelmi tudat tanulmányozása. A történeti tudatkutatás keretében interaktív installációkat készítettek traumatizált helyek (lerombolt templomok, koncentrációs táborok stb.) nyomairól, mert a múlttal való megbékélést, a „Vergangenheitsbewältigung” -ot fontos és aktuális témának tartják.
A művészeket Magyarországon a Molnár Ani Galéria képviseli. A kiállítás az ifa – Institut für Auslandsbeziehungen támogatásával valósult meg. A kiállításhoz kapcsolódó workshopot a Goethe Institute Budapest támogatta. A műveket a Magyar Nemzeti Galéria és a Sárospataki Képtár kölcsönözte.
Hámos Gusztáv és Katja Pratschke A Semmitől az Egyig című kiállítása október 6-ig látható –a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Házában (1065 Budapest, Nagymező utca 20.)
