A műterem lényege az alkotási háborítatlanság, biztonság és a szakralitás megőrzése! Viszont a műtermi felfordulást imádom. Itt biztonságban vagyok. Számomra az alkotó műterem olyan, mint egy szülőszoba, amelyben az ott lévő traumatikus zűrzavar látszólag véletlenszerű, kiszámíthatatlan és félelmetes, de amikor a művész belép ebbe a térbe, a műtermébe, ott olyan állapotot tud létre hozni, amelyben a műalkotások megszületni és növekedni tudnak. Mert a káosz a kísérletezés és a felfedezés melegágya, ahol a hibák és a véletlen találkozások új, izgalmas irányokat nyithatnak meg a művészi kifejezés számára. Így az alkotások, noha ebben a káoszban születnek, saját magunkban viselik a rendet, a stabilitást és azt az izgalmas struktúrát, amellyel másokból érzelmeket tudnak előhívni, akárcsak egy újszülött. Sok Berlinben élő művésszel ismerkedtem meg, miközben nemcsak a fővárosban, hanem Münchenben is rendszeresen kiállítottam. Berlin sokkal izgalmasabb város, mint azt eleinte gondoltuk, ezért az egyéves próbaidőszakunk már lassan huszonhárom éve tart.
Barics Sándor művészetéről korábbi cikkünkben olvashatnak bővebben.
