A képek előtt állva érezhető, hogy Kondor esetében mindez nemcsak teória, hanem mély, személyes megélésre és belső megértésre támaszkodó tapasztalat képi összegzése is. Metaforikus címadásai (Splendor Solis, Ontogenezis, Részesülés a létben, Napváros, Magasból épülő város) arra a metafizikai hagyományra utalnak, amely meghatározza gondolkodását, szemléletmódját és végső soron festészetét is. Ez a hagyomány nemcsak tud az ember feltétlenségéről, hanem a végső valóságot és önmagunk megismerését is a jelenségeknek, a természet rejtett arcának és magának az érzékelőnek szemlélésén keresztül tartja lehetségesnek.
 
 
 
Témái – a tájképfestészet európai hagyományát alapul véve – sokszor reneszánsz kertek és architektúrák, amelyek a természet örök arányrendszerét tudatos kompozíciókon közvetítik, máskor ódon könyvtári enteriőrök, melyek a tudás metaforáiként éppúgy lehetnek az emlékezés, mint a megismerés vagy akár a felejtés metaforái. Idesorolhatók a város vagy a hegy képi metaforái, és nem utolsósorban a látás, a tudás és a megismerés legfontosabb megnyilvánulásaként is értelmezhető Fény megjelenítése. A témák így ciklusokba rendezik az életművet, bár a különböző ciklusok témái, olykor más-más formában ismétlődnek.
 
 
 
Jelen kiállítás az elmúlt két évben készült festményeket, valamint egy korábbi festményanimációkból készült válogatást mutat be. A tíz éve útjukra indított animációkon Kondor metafestészeti kalandra hívja a szemlélőt, melyben saját festményeit belső, képzeletbeli utazás fonalára fölfűzve végigvezeti a tekintetet a képek terében. A mozgókép médiuma segítségével a befogadás magától értetődőbb a mai ember számára, mint az állóképé.
 
 
 
A film lassú, de folyamatos áramlása és a nyugtató kísérőzene hangulata lelassítja a szemlélő percepcióját, amely így alkalmassá válik az állókép kontemplatív szemlélésére; felkészít a festmény befogadására és bevezet annak jelenlétébe. Az animációk másfelől bepillantást engednek a festmény születésének titkaiba, és kulcsot kínálhatnak az értelmezéshez is. A kiállítás címe, a Vertikális táj egyszerre utal a képek formátumára és azok metaforikus értelmezésének lehetőségére, amely a világot nem a horizontális, hanem a vertikális tengely mentén képzeli el.
 
 
 
Kondor Attila (1974) 2000-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika Tanszékén, mestere Baranyai András volt. Több mint húsz egyéni kiállítása, valamint több tucat csoportos kiállítása volt. Kondor Béla-díjas és kétszeres Barcsay-díjas művész, 2016-ban elnyerte a Tornyai-plakettet. 2014 óta öt festményanimációt és számos többcsatornás videóinstallációt készített. Művei megtalálhatók több magán- és közgyűjteményben.

 

Fotók: Asszonyi Eszter

 

A kiállítás október 26-ig látható a Resident Art Galéria új kiállítóterében (1114 Budapest, Bartók Béla út 39.) Nyitvatartás: kedd, szerda, péntek 13–18h; csütörtök 13–19h; szombat 10–13h