Akármennyire fáj is kimondani, vagy jelen esetben leírni, korunk elsődleges médiuma a képernyő, amely egy mikroszkopikus lámpácskákból összeállított felület, s így közvetíti számunkra világunk szemmel érzékelhető jelenségeit.

Akármennyire fáj is kimondani, vagy jelen esetben leírni, korunk elsődleges médiuma a képernyő, amely egy mikroszkopikus lámpácskákból összeállított felület, s így közvetíti számunkra világunk szemmel érzékelhető jelenségeit.

Nehéz, de talán nem lehetetlen úgy beszélni képekről, hogy sosem láttam őket egy számítógép képernyőjénél nagyobb méretben. De most végre élőben is találkozom velük, ami egészen más élményt nyújt.  A Három Hét Galéria Vilim Kati (Kati Vilim) New Yorkban élő magyar képzőművész legújabb munkáit mutatja be.

Arra a kérdésre, miért fest a festő, számos választ lehet adni, és a sok lehetséges válasz között bizonyára akadna olyan, amely a megmutatást emelné ki. Tudniillik, hogy a festő magát vagy a látásmódját akarja megmutatni.

Mintha szivaccsal és habos vízzel áttörölt szélvédő üvege mögül próbálnánk meg kinézni a világra, de a látványt folyamatosan eltakarnák előlünk a folyadékot maszatoló szivacs nyomai, hogy csak a külvilág tágas fényszíneit érzékelhessük a monokróm mintán keresztül.

Szőke Gáspár festményeinek minimalista eszköztára látszólag önkorlátozásra kényszeríti az alkotót, holott épp ennek a szigorú forma- és színrendnek köszönhetően, a variációk és mutációk minden útvesztőjét bejárva halad következetesen az alkotói folyamatban, miközben a játékosságából sem veszít.

Nem mehetek el szó nélkül a mellett a tény mellett, hogy ezen a megnyitón pusztán közvetítésen keresztül vagyok jelen. A helyzetem számos olyan kérdést vet fel, amely a képeken való gondolkodás mellett önreflexióra is kényszerít.