








Kissé misztikus, hogy akkor találkoztam Szabó Henrietta újabb munkáival, amikor immár hosszú évek óta foglalkoztat a képzőművészeti alkotómunka sajátos értelmezése, vetülete, s ezt a véleményemet különböző nyilvános fórumokon már többször meg is osztottam éppen ott lévő hallgatóságommal.









„A kiállítás egy archetípusos nőalak köré szerveződik, aki a kollektív képzeletben őriz, gyűjt, próba elé állít, és a feledésből előhívott tudást közvetíti. A testhez, természethez és alkotáshoz fűződő kapcsolat rítusos gesztusai a regeneráció lehetőségét hordozzák. (…)

Merre tart a magyar textilművészet? Erről is beszél az a százharminc kortárs textilművészeti alkotás a tértextilektől a szalagokig, amelyek a szombathelyi triennálé után Budapesten a Pesti Vigadóban lesznek láthatók október 28. és december 7. között.
