Kissé misztikus, hogy akkor találkoztam Szabó Henrietta újabb munkáival, amikor immár hosszú évek óta foglalkoztat a képzőművészeti alkotómunka sajátos értelmezése, vetülete, s ezt a véleményemet különböző nyilvános fórumokon már többször meg is osztottam éppen ott lévő hallgatóságommal. 

Fény–árnyék kontrasztját, ember és természet viszonyát ábrázolta ifjúkori képein a művészcsaládba született festő-grafikus. Később az absztrakció, majd a parafrázis jellegű alkotásmód felé fordulva is megőrizte képi világának bensőséges voltát.