A kiállító galériák ugyanis, a fő Galeries szekción kívül még nyolc másik, különböző koncepció, témakör keretében mutatkoztak be június 19–22. között.
Ezek, mint az Edition, a Feature, a Kabinett, a Premiere, a Statements nagyrészt a vásár területén, a galériákkal közös pavilonban szerepelnek, míg mások a vásár előtti téren, a Messeplatz Project, vagy szerte a városban a Parcours keretében tárulnak a közönség elé. A nagyszabású, mindig kitüntetett érdeklődést, figyelmet érdemlő Unlimited részleg pedig a vásárral szomszédos pavilonban (Hall 1) kapott helyet.
Az Unlimited szekció keretében, az értékesítésen kívül hangsúlyt kapnak a kurátori programok, az aktuális művészeti trendek, a kulturális és a társadalmi áramlatok is. A hatalmas, tizenhatezer négyzetméteres teremben olyan műveket állítanak ki, amelyeknek bemutatása méretük, kivitelezésük, anyaguk, speciális környezeti igényük miatt a galériák standján nem lenne megvalósítható. Például, nagyméretű szobrok, festmények, installációk, négy falat kitevő sorozatok, a sötét kamrában, intim környezetben vetített videómunkák vagy az élő performanszok, melyeket népes közönség előtt adnak elő.
A hatvanhét projekt megvalósítása a művészek, az őket képviselő kilencven galéria és a kurátor együttműködésének gyümölcse. A kiállító galériák által felajánlott projekteket, az Art Basel Selection Committe, valamint a kurátor, idén Giovanni Carmine, a svájci Kunst Halle Sankt Gallen kurátora válogatta. Az 2000-ben debütált Unlimited szekciót, az Art Basel VIP közönsége elsőként, még a nagy vásár megnyitója előtt, már a hét első napján látogathatja.
Kiállítóterébe lépve, hatalmas, feliratos installáció fogadja a látogatókat, egyben közvetíti az Unlimited idei üzenetét. A turini/londoni Mazzoleni Galéria az olasz multidiszciplináris művész, Marinella Senatore, We Rise by Lifting Others, 2023 (Mások felemelésével emelkedünk fel) című, harmincnégy méter széles fényinstallációját tárta a közönség elé. A művésznő dél-olaszországi népünnepélyek alkalmával használt fényszerkezetet installált rá egy építményre, fényemlékműre. Az egyik díszes felirat szövegét – We Rise by Lifting Others –, a firenzei női fogvatartottak választották, a másikat – We Contain Multitudies (Sokaságot rejtünk magunkban”) – egy nápolyi hátrányos helyzetű környék lakói.
A közösségi szellemet interpretáló üzenetek más, a nemzetközi, multikulturális művészeti vásár környezetébe kerültek át, eliminálva nemcsak a földrajzi távolságot, hanem az emberek között felhúzott hierarchikus falakat is. Egyben kollektív felhívás a közösségi szerepvállalásra, az együttes erő kiaknázására, a képességre, hogy a bennünk rejlő múlt történetein keresztül új jövőképeket alakítsunk a széttöredezett multikulturális civilizáció számára. Késztetés a világegyetemben elfoglalt helyünk újragondolására, a teljes leépülésre, összeomlásra és a kollektív megújulás lehetőségére.
A New York-i David Zwirner, a tokiói Taka Ishii és Carlos/Ishikawa, valamint a Mexikói Kurimanzutto galériák összefogásával a kolumbiai származású, de Londonban felnőtt és tanult Oscar Murillo, Disrupted Frequencies, 2013–2023 (Megszakított frekvenciák) című hatrészes panorámainstalláció valósulhatott meg. A művész a fémállványzatra épülő installációhoz az évtizedes, a Frekvenciák projektjének réteges vásznait használta fel. A projektre tíz és tizenhat év közötti iskolás diákok kaptak meghívást a világ minden részéről és rajzaik, írásaik, gesztusaik hagytak nyomot az üres vásznakon. Ezt követően, Murillo a kék szín árnyalataival festette át, majd és illesztette össze a felületeket. A monumentális kép egy társadalmi-politikai terep lenyomata, mely a világ megoldatlan problémáit, folyamatosan felszínre törő háborgó hullámait kollektív terepen gyűjtötte egybe.
A londoni White Cube Galéria a vietnámi, de Berlinben és Mexico Cityben élő művész Dahn Vo, In God We Trust, 2020 (Bízunk Istenben) című alkotása az amerikai globális hatalom összeomlásának ábrázolása. A tűzifadarabjaira lebomló, szétesett amerikai zászló, az egykoron képviselt ideológiák, világnézetek bukását és kudarcát hivatott jelképezni. Érdekesség, hogy a londoni White Cube kiállításán bemutatott installációt, idővel darabjaira szedték, a faanyagot a galéria kandallójában elégették. A keletkezett égéstermék, a hamu a politika és a hatalom képlékenységét, leépülését és folyamatos átalakulását szimbolizálta.
A New York-i Hauser & Wirth Galéria a kubai emigráns, szintén New York-i Felix González-Torres (1957–1996) Cím nélkül (Go-Go táncplatform), 1991 című performansz-installációját mutatta be. A mű abban az évben készült, amikor a művész, az HIV-hez kapcsolódó betegségben veszítette el partnerét és édesapját is. A platformon, a Go-Go táncos alkalmanként öt percre van jelen, táncol a személyes zenéjére. A néző a táncos eltűnéséig élvezi a szépség, a látvány, az élet mulandóságát megidéző rángatózó test érzéki, elegáns mozgását.
Az Unlimited legnagyobb és legbeszédesebb installációja, kétségtelenül Atelier Van Lieshout munkája volt, amely, a bécsi Galerie Krinzinger és a Mexico Citybeli OMR Galéria szervezésében, kivitelezésében és másik két galériával kollaborációban valósulhatott meg. A The Voyage – A March to Utopia (Az utazás – Menetelés az utópiába) című hatalmas installáció, melynek bázeli debütálását négy éven keresztül tervezték, szervezték, a csarnok egyharmadát foglalta el. Az evolúció parádés karavánja, az élettelen testek, nyolcvan, egymással látszatra összefüggő tárgyak, szobrok, eszközök végtelen menetelése, az emberiség sorsának utazását tükrözik. A jelennél is kilátástalanabb jövőbe torkolló, a szétesett rendszerek, össze nem illő figurák és gépezetek világtalan döcögése, a haladás és a jólét szertefoszlott álmai, a boldogságot, prosperáló lehetőségek törékeny reményét kutató, megpecsételődött civilizáció.
Képek: Art Basel sajtóképek.
