Légiesen könnyed, áttetsző porcelán kisplasztikáit mutatja be a Ferenczy Noémi-díjas alkotó, Borza Teréz. Különleges élményt nyújt A fény metamorfózisa című kiállítás, a sötét kiállítótér lámpáinak fényárjában „úszó” tárgyak hamar rabul ejthetik a látogatót.

Majd negyven éven át kölni pincéjében őrizte Tót Endre azt a százhárom festményt, amely új fénytörésbe helyezi pályáját. Ezek a vad, expresszív művek azt az alkotót állítják középpontba, akinek egész életművét a festészetről való gondolkodás határozza meg.

Czimbal Gyula fotóművész nemcsak egyszerűen portrékat készít, hanem a különböző szakmák és művészeti ágak képviselőinek belső lényét tükröző, hiteles arcát mutatja meg. Vele beszélgettünk kiállításairól és a fényképezés alkotófolyamatáról.

A szentek mártíromságát ábrázoló festmények közül kiemelkednek a Szent Sebestyénről készült oltárképek. A reneszánsz mesterek már tökéletesen festették meg a csaknem mezítelen férfitestet, ugyanakkor hasonlóan fontos motívum volt maga az oszlop is, amelyhez a megsebzett testet kikötözték, s amely egyfelől a kép vertikális tengelyeként szolgált, másfelől – mint látni fogjuk –: meghatározta saját környezetét.

A vászolyi Öreghegyről messzire látni. „Csodálatos letekinteni Tihanyra, mögötte feltűnik Siófok, Kenesétől egészen Boglárig befogadni a Balaton látványát” – mondja Balanyi Károly. Zoltán fia pedig így vall: „Amióta megismertem, a Balaton-felvidék csodavilág számomra, mindig ide vágytam.”

Nagyszabású időszaki tárlat mutatja be a Szolnoki Galériában a XX. századi magyar grafika hatvanas években kibontakozó nagy generációja egyik legjelentősebb képviselőjének, Gyulai Líviusz (1937–2021) Munkácsy- és Kossuth-díjas grafikusművésznek és animációsfilm-rendezőnek páratlanul gazdag életművét

A Zagyva-parti ősfás parkban bújik meg az ország legrégebbi, folyamatosan működő művésztelepe, amely egyszerre viszi tovább a nagybányai hagyományokon létrejött alkotói közösség eszmeiségét, s ugyanakkor folyamatosan meg is újul.

Déli szigetek között hajóztam. Ezzel az eposzi mondattal az Odüsszeia, ez az archaikus bédekker is kezdődhetett volna. De nem, Hamvas Béla kezdte így A babérligetkönyvet (Hexakümion).

Csáky Marianne új kiállításához több száz órányi, XX. és XXI. századi eseményekről készült archív filmet, ezernél is több fotót nézett végig. Legtöbbjükön felkavaró képsorok, fronton harcoló katonák, háború elől menekülő vagy fogságba esett civilek láthatók.

Void, a hazai street art élet egyik legismertebb alakja, akit esélyes, hogy mindenki ismer, aki gyakran járja Budapest utcáit. Azonnal felismerhető, furcsa, absztrakt fejei ugyanis a többméteres kapukon, falakon felbukkanó változatoktól kezdve a kis utcatáblákon, oszlopokon meghúzódó matricákig mindenhol megtalálhatók.

Vajon milyen nyomokat és milyen leleteket hagyunk magunk mögött? Milyenek lehetnek a természet és az arra teljes mértékben rárakódó technokulturális komplexum ötvöződésének nyomai? Képes-e a művészet feltárni egy új antropogenikus geológiai korszak képződményeit?

Dante halála 700. évfordulójának tiszteletére a 2021-es évet az olasz állam Dante-emlékévvé nyilvánította. A rendezvénysorozat hivatalos programjában szerepelt a római Collegium Hungaricum irodalmi konferenciája és a Dante Pokla ma című kiállítás, melynek anyaga idén reprezentatív albumként jelent meg.

Képzelje, mit főzött a menyem a fiamnak. Becsinált levest egy kis zöldségből, sárgarépából. A sárgarépát szétvagdosta. Szét az! Mondom is este a fiamnak, amikor kijött a konyhába: Tudod, mit ettél te? Egy sós löttyöt!

A sors megint úgy hozta, hogy szembesülnünk kellett, noha többször megtettük, a csodával. Földi Péter égi és földi misztériumjátékával, amely a fölparcellázott kozmoszt emberi valóságnak láttatja. Mély értelműen, színesen, érzékletesen.

Alenka Pirman szlovén művész a kilencvenes évek közepén német eredetű szlovén köznyelvi szavakkal hímzett, háziszőttesből készített zászlócskákat tett a ljubljanai Nemzeti Egyetemi Könyvtár olvasótermének asztalaira.

A Deák Erika Galéria Jelenlétem evidens című kiállítása az anyaság megéléséhez kapcsolódó irreális elvárásoknak fittyet hányva egy olyan intim, nők közötti diskurzust kezdeményez, amelynek fókuszában az önzetlenség, önfeladás felülvizsgálata, az identitásvesztés kérdése és a témában gyakran tabunak tekintett rossz vagy fájó tapasztalatok állnak.

Az egyiptomi hieroglifák olyan szakrális szövegszimbólumok – imák, ráolvasások, varázsigék –, amelyek eredetileg a piramisok belső falait díszítették, és a fáraó túlvilági boldogulásához nyújtottak segítséget. A legelső piramisok – így a gízai piramisok is – még sírfelirat nélküli, puritán sírhelyek voltak. A nagy fordulatot a VII. dinasztiának emelt szakkarai nekropoliszok jelentették, különösen Pepi fáraó zöld hieroglifákkal gazdagon díszített piramisa.

Kétszáz Szentendréhez kötődő polgár nyílt levélben tiltakozott a város kis múzeumainak bezárása ellen. Válaszok és megbeszélések után megnyugtató nyilatkozat született, de a további viták alighanem megkerülhetetlenek. Interjú a múzeumigazgatóval és közös beszélgetés a nyílt levél kezdeményezőjével meg a polgármesterrel.

A kitárulkozás és az elvonulás vágya egyszerre hatja át a budai Virág Benedek Ház kiállítását, miként ez a kettősség magát a művészetet is jellemzi. Az alkotás magányossága, mégis egyfajta közös, egymásra ható művésztelepi munka tükröződik a tárlaton.

Néhány évvel ezelőtt született a „reneszánsz poszthumanizmus” kifejezés. Első látásra nem magától értetődő, hogy egyáltalán lehet-e köze a reneszánsznak az utóbbi irányzathoz. Önkényes fogalomgyártás volna, vagy van itt olyan összefüggés, amelyet igenis érdemes megvizsgálnunk?

2022. június 25-én 15 órakor nyílik Tayler Patrick Még egy sor medve… című egyéni kiállítása, mely egyben a Múzeumok Éjszakája országos programsorozat 2022-es központi helyszínének – Szolnok és környező településeinek – nyitóprogramja. A kiállítást Pataki Gábor művészettörténész nyitja meg.

Életének 86. évében hunyt el a Kossuth-díjas festőművész, Molnár Sándor. 1958-ban, vezetésével jött létre a szellemi és művészeti kérdésekkel foglalkozó, progresszív képzőművészeket tömörítő csoport, az úgynevezett Zuglói Kör, amely közel tíz éven át működött, szellemi otthont nyújtva a haladó szellemiségű művészeknek. Lajta Gábor cikkével emlékezünk a 20. század egyik legnagyobb festőjére.

Méltatlanul merült feledésbe Hortobágyi Endre művészete, aki a Zuglói Kör szellemi műhelyében a nyugat-európai festészetet megismerve alakította ki saját látásmódját és festői karakterét. A Resident Art Galéria kiállítása újra felfedezteti a magyar absztrakt festészeti vonulat e hiányzó láncszemét.