Kiállítási enteriőr. Előtérben Oberfrank Luca tükörkarcai. Fotó a Vízivárosi Galéria jóvoltából.

 

Új pezsgés vette kezdetét az utóbbi egy-két évben a már-már „eltemetett” grafika, a nemrég még méltatlanul a képzőművészeti ágak perifériájára csúszott műfaj körül. Hogy ez a tendencia megfordulni látszik, azt a szövetség, mely a hazai grafikusművészeket szervezi egységbe, 2022 végén új lendületet vett működése is tanúsítja, feléledt és tagjainak száma megszaporodott.

Felsmann Tamás: BASILICA MAIOR No.1. (Architectural Heritage), 2022

 

Ezzel párhuzamosan országszerte számos, egymástól független kezdeményezés ad új erőt és frissességet a grafikának, legyen szó nagyszabású grafikai kutatásokról, vagy a grafikai szimpóziumok, workshopok növekvő számáról, melyek nemcsak számos lehetőséget teremtenek a grafikusok közösségekbe tömörülésének és együtt alkotásának, hanem egyéni és csoportos tárlatokon a grafika múltjának és jelenkorának produktumait, a műalkotásoknak szemrevételezését teszik lehetővé – az élő kapcsolatot erősítve művek és befogadók között.

Jónás Péter, Metzing Eszter és Biess Katalin munkái a kiállítótérben. Fotó a Vízivárosi Galéria jóvoltából

 

Az újjáéledt Magyar Grafikusművészek Szövetsége a tagfelvételt követően az ugyancsak felpezsdült közösségi oldalán az új tagokat egy-egy mű reprodukciójával és a grafika jelenkori szerepére, fontosságára vonatkozó, az alkotóktól idézett gondolatokkal mutatja be. A bemutatkozók egytől egyig értékes elképzeléseket és releváns kérdéseket vetnek fel, melyek közül figyelmet érdemelnek Boros Mátyásnak az autonóm grafika létjogosultsága mellett érvelő szavai: „Művészeti közegen belül (is) sok rossz beidegződéssel találkoztam az autonóm grafikával kapcsolatban. Néhány az elmúlt évekből: »A grafikát a festők használják előtanulmányok készítésére a képeikhez.

Jónás Péter: Pad-idézetek III. (Hiátus), 2022

 

« »A grafika kis méretű.« »A grafika fekete-fehér.« »Van-e egyáltalán létjogosultsága a 21. században?« A grafika nem egy holt nyelv. A műfaj folyamatosan változó, esetenként progresszív, mégis szilárd alapokon nyugvó minőséget képvisel. Az eszköztár bővül, tartalmazza a klasszikus eljárásokat, de integrálni tudja napjaink technikai vívmányait is, sőt ötvözni képes ezeket. Az autonóm grafika tehát megáll a saját lábán. Önálló, egy a sok választható műfaj közül, és pont akkora létjogosultsággal bír napjainkban, mint bármilyen más vizuális művészeti ág.”

Kiállítási enteriőr. Előtérben Oberfrank Luca tükörkarcai. Fotó a Vízivárosi Galéria jóvoltából

 

Ennél pontosabb megfogalmazása a grafika közelmúltbeli problematikájának és ennél meggyőzőbb érvelés az autonóm grafika létjogosultsága mellett talán nem is szükséges, különösen ha az érvet maguk a Magyar Grafikusművészek Szövetségének új tagjai olyan kiállítás műveivel támasztják alá, melyek 38 különböző hangon képesek megszólaltatni az autonóm grafika hagyományos, de komoly értékmegőrző és új értékteremtő, valamint napjaink tendenciáival korreláló, olykor konceptuális vagy műfaji határokat feszegető nézőpontjait. Mert a grafika nemcsak kis méretű, nemcsak fekete-fehér, nemcsak falon él, nemcsak képmezőn belül létezik, hanem az a műfaj, amely biztos rajztudást, a különféle technikák hosszú időn át történő, mesteri szintű elsajátítását, hihetetlen koncentrációt, türelmet és elmélyültséget igényel.

Király György: Grillenöd-csendje, 2021

 

A grafika kortalan, mert minden korban megtalálja funkcióját és minden kor szellemiségével együtt halad, sőt számos korban igazolta már, hogy egyike a leggyorsabban reagáló műfajoknak. Napjainkban minden, ami körülvesz bennünket, meghaladja, olykor feje tetejére állítja a hagyományos és humánus emberi léptékeket. Minden távolság megrövidült, minden idő felgyorsult. Elmosódtak és átjárhatóvá váltak a különböző tevékenységi és tudományterületek, valamint a művészeti ágak határai.

Kiállítási enteriőr. Fotó a Vízivárosi Galéria jóvoltából

 

A határterületek elmosódását jól mutatja, hogy egy grafikai kiállításon hogyan létezhetnek grafikák kereteken kívül, akár térben, legyen az szék, tükör, egymásra halmozott litografált pszeudo-maghéjtömeg vagy belógatott textilszobor-grafika. De a hagyományos kereteken, mint elvárásokon kívüliséget mutatja egy-egy képtéma – akár rongált paszpartu hatását keltő – képmezőn kívüli folytatása, vagy számos kiállító esetében a sokszorosított grafikai alkotás tálalására vonatkozó, korábban merev szabályok felrúgása, melyek révén fokozzák az olykor statikusnak tűnő témák elevenségét.

Lestyán Csaba: Placebo (Veritas premitur non opprimitur), 2021

 

A sokszorosított grafika magas-, mély- és síknyomásos eljárásainak egyedi grafikákkal, valamint műfaji határok mentén lavírozó installációkkal való együtt szerepeltetése az igazi kuriózuma a kiállításnak, s a kitűnő érzékkel megrendezett, kiegyenlített ritmikájú térben a művek organikusan vezetik a szemlélőt. Minden mű bent tart térben, és minden mű további művek megtekintésére késztet.
 

Kiállítási enteriőr. Előtérben Cifra Anett Szotyolák 2021. Fotó: Kuttner Ádám

 

Nemcsak a grafika, hanem a figuratív és ábrázoló művészet létjogosultságát is hirdeti a tárlat, mely számos képmezőn érvényesül narratív, illusztratív, kíméletlenül realista vagy éppen groteszk megfogalmazásban. De megannyi elvont tartalom és rejtett narratíva is csalogatja a szemlélőt, lírai és geometrikus absztrakt formanyelvet egyaránt megszólaltatva.

Nagy Gábor: Tisza-gáti megfigyelés IV., 2013. Fotó: Darabos György

 

A Magyar Grafikusművészek Szövetsége legújabb tagjainak kiállítása minden szempontból, technikailag, tematikailag, stilárisan is rendkívül sokrétű és egyben generációs párbeszéd is, ugyanis a hazai művészeti élet pályakezdő tehetségeitől a jól ismert nagymesterekig minden korosztály igazolja nemcsak a műfaj autonómiájának létjogosultságát, hanem azt a professzionalitást és kvalitást is, amelyet ma Magyarországon a műfaj élő és aktív alkotói képviselnek.

 

Az Új távlatok – a Magyar Grafikusművészek Szövetsége új tagjainak kiállítása 2023. március 3-tól 24-ig tekinthető meg a Vízivárosi Galériában (1015 Budapest, Batthyány utca 67.).

 

Kiállítók 

Ádám Zsófia, Bárány Terézia, Biess Katalin, Boros Mátyás, Buchholz Zoltán, Bugyi István, Cifra Anett, Csorba-Simon István, Czagány Ivett, Danka Attila, Enyedi Zsolt, Fábián Erika, Felsmann Tamás, Gaál Kata, Gál Krisztián, Gollowitzer Szabina, Gulyás Boglárka, Győrffy László, Iski Kocsis Tibor, Jónás Péter, Király Dávid, Király György, Kiss Botond, Kun Péter, Lénárt Attila, Lestyán Csaba, Metzing Eszter, Molnár Tamás Antal, Mórocz István, Nagy Gábor, Oberfrank Luca, Rácz József, Ráskai Szabolcs, Simon Zoltán, Sinka Péter, Stark István, Ürmös Péter, Városi Gabriella

Kurátor: Révész Emese