„… mi köll hozzá? A négy őselem. Ott az agyag. Köll hozzá víz. Összemaszatoljuk. … Mesteri szintön. … A szél szárítja, a tűz égeti. A tűz égesse mög! Olyan gyönyörű darabokat csináltak, hogy az valami boldogság mindannyiunknak. … Mit látunk itt? Tizenhét pazar mester munkáit. Ezek isteni darabok. Olyan étkészletek vannak, amiből az embernek kedve lössz enni. … Isten éltesse Albert Attilát! Csinálj rengeteg ilyen csodálatos kiállítást még mindönfele. … Tessenek benne gyönyörködni! És kezet fogni vele, gratulálni, mert ez itt nagy öröm, egy hétköznapi ünnepnap.” Ilyen, sajátos humorral fűszerezett, kedves, baráti szavakkal nyitotta meg Kósa Klára keramikus, a Népművészet Mestere, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja a hazai fazekasok színe-javának jelenlétében a Tiszta forrásból – Az őrségi fazekasság múltja, jelene és jövője címet viselő kiállítást a Vigadóban.
A tárlat tizenkét aktív, valamint hat már elhunyt, de hatásában tovább élő fazekasmester munkáin keresztül mutatja meg a Veleméri-völgy fazekasságának gazdag formakincsét. „A kiállítást apáinknak és nagyapáinknak ajánlom, akiknek nem adatott meg ez a végtelenül megtisztelő lehetőség” – mondta ifjabb Albert Attila, a kiállítás kurátora.
Ifj. Albert Attila fazekas és kurátor (a szerző fotói)
A hétszáz éves múltra visszatekintő magyarszombatfai fazekasság 2014-ben felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére. Az itt és a környékbeli településeken alkotó fazekasok olyan ősi hagyományt követnek, melyet utódaiknak is igyekeznek továbbadni. A kiállítás megszervezésében oroszlánrészt vállaló
ifjabb Albert Attila vágya, hogy száz év múlva is legyenek fazekasok az Őrségben, akik az ősök tiszta forrásából merítenek
saját kiteljesedésükhöz, majd ezt a forrást megismertetik utódaikkal is. Ezért dolgozik, ezt a hagyományt követte, követi az összes mester, akiknek az alkotásai a tárlaton megtekinthetők.
Ifjabb Albert Attila – maga is kiváló fazekas, akinek munkái szintén szerepelnek a kiállításon – személyes jellegű tárlatvezetéséből átérzett, hogy ez a közösség egyetlen nagy család. Minden kiállító útját, személyes fejlődését, tárgyainak jellegzetességeit ismeri és elismeri.
Róka Lajosné és Róka Katalin (Őriszentpéter), anya és lánya mindennapi munkáját a használati kerámia jellemzi, ami az őrségi fazekasság mozgatórugója. Az őrségi hagyományok megtartását helyezik előtérbe, amit az alkotások mintázatában is igyekeznek megmutatni.
Használati tárgyak Róka Lajosné műhelyéből
Ifjabb Cseke János (Magyarszombatfa), aki – mint errefelé sokan – az édesapjától tanulta a mesterséget, kikacsingat e hagyományból, mivel munkái jellemzően figurális kerámiák. Ez nem a legarchaikusabb őrségi, de mindenképpen érdekes irány.
Ifj. Cseke János figurális kerámiái, a falon Simon Attila képei
Nagy Attila (Orfalu) másutt tanulta a szakmát, de végül itt találta meg a közösséget, melyhez csatlakozni tud. Zsohár Gyula és Balázs (Őriszentpéter), apa és fia tipikus őrségi használati kerámiát készít, bár Balázs, a fiatal generáció tagja már a hagyományon kívül is keresgél: megjelenik nála a díszítettség, valamint a magastűzű (1200 fok feletti hőmérsékleten égetett) és a kristálymázas kerámiával való kísérletezés.
Zsohár Gyula és Balázs munkái
Nyakasné Czugh Zsuzsanna (Magyarszombatfa) családjában a generációk hatalmas tudást halmoztak fel, s adtak tovább. Mindkét ágon fazekasok voltak a nagyszülők (Czugh Géza és Marton Sándor), akiktől egy-egy tárgy szintén bekerült a tárlatra. Zsuzsanna kerámiáira az egyszerűség, a minimális dekoráció a jellemző, a hagyományon túlmutató, egyedi, modern irányvonalat képvisel viszont a fehér kerámián a piros szín használata.
Elkészült munkáikat szekéren szállították távoli vidékekre
Az őrségi fazekasság hagyományőrzése szempontjából a lényeget a jellege jelenti: a funkcionalitás, használhatóság, valamint az egyszerűség, szinte a puritánság. Az égetési hőmérséklet, az agyag típusa és a szín másodlagos tényező, melyet csupán a hozzáférés lehetősége vagy hiánya határozott meg. Ma már szélesebb színskálán lehet alkotni, mivel minden színhez hozzá lehet férni – magyarázta ifjabb Albert Attila.
A korán elhunyt Vörös Péter (Magyarszombatfa), aki – mint a kiállításon megidézett többi eltávozott mester – fontos tagja volt a közösségnek, jelentékeny részt vállalt a tudásátadásban. A kiállítás központi részén elhelyezett tárgyak, fényképek, oklevelek a neves és név nélküli ősök emléke előtti tiszteletadást jelenítik meg.
Csótár Rezső hetvenes éveiben is alkot
Csótár Rezső (Szentgyörgyvölgy) már hetvenes éveit tapossa, de még mindig aktív alkotója a közösségnek. Édesapja, a már elhunyt Csótár Géza (Szentgyörgyvölgy) fiatal korában nyitott volt új, modern, díszesebb, az Őrség hagyományos mintakincsétől eltérő kerámiák elkészítésére – amint azt egy 1937-ben, 17 évesen elkészített kancsója mutatja –, de később végül ő is visszatért a hagyományos kerámiához. Vörös Gábor (Magyarszombatfa) jellegzetes őrségi stílusú, egyszerű vonalvezetésű tárgyait hagyományos balos korongon állítja elő.
Vörös Gábor balos korongon dolgozik
Papp Vilmos (Magyarszombatfa) már szintén nem lehet jelen, de az Őrség formavilágát képviselő, nagy méretű munkáival felidézik emlékét. Kovács Erika (Felsőjánosfa) alföldi lányként érkezett az Őrségbe és megérintette őt valami, ami itt marasztalta. A helyi hagyományba illeszkedő egyszerű, ízléses kerámiái belül mázasak, kívül simák és magas tűzön égetettek. Ifjabb Tóth János (Magyarszombatfa) felmenői között ott volt a fazekas Zsohár család, mestere pedig ifjabb Albert Attila édesapja volt. Munkái a használati termékek teljes körét felölelik.
Az ősök hagyatéka
A kurátor a fazekasok bemutatását édesapja, Albert Attila (Magyarszombatfa) és saját kerámiáival zárta. Édesapja társművészetekre fogékony, kísérletező hajlamát a tárlaton egy érdekes, figurális díszítésű kulacs jelképezi. Ifjabb Albert Attila alkotói tevékenységében
a magastűzű égetési technológia alkalmazása, vagy az olyan újítások, mint a felületi repesztéses technika használata,
mind az őrségi fazekasság megújítására való törekvést mutatja. Mindezek mellett a hagyományos formavilág egyszerűségét, szépségét is igyekszik megtartani.
A személyes tárlatvezetés zárásaként három olyan tárgyra hívta fel a figyelmet a kurátor, melyek különös együttműködés gyümölcsei. Az ország különböző részein alkotó hat fazekas együttgondolkodásának eredményeként redukciós eljárással születtek a legutóbbi Őrségi Fazekas Napokon.
Kovács Erika belül mázas, kívül sima kerámiái
A bemutatásra kerülő kerámiák méltó párját jelentik a falakon elhelyezett fényképek, melyek az őrségi fazekasokhoz, környezetükhöz, a minden évben július második hétvégéjén megrendezésre kerülő Fazekas Napokhoz kötődnek. Az újpesti származású, de már több mint két évtizede Kisrákoson élő Simon Attila fotográfus tizenkét éve dolgozik együtt ifjabb Albert Attilával.
Simon Attila fotográfus munka közben
A kiállítás képeivel közös céljuk bemutatni azt a közeget és hangulatot, melyben a kerámiák megszülettek. Az eltelt tizenkét év gyümölcse az a rengeteg nagyszerű érzés, ami a falakon látható. A képek között kitüntetett helyet és szerepet kapott
a jövőt bemutató néhány fotográfia. Ezeken a legújabb nemzedék, például a Magyarszombatfára fazekas szakkörbe járó alsósok
láthatók, akik hetente egyszer hatalmas örömmel jönnek át Bajánsenyéről alkotni. Ifjabb Albert Attila számára ők jelentik a jövőbe vetett bizodalmat.
A Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozatának kezdeményezésére, az Őrségi Fazekasok Egyesülete által szervezett, a Magyar Művészeti Akadémia és Magyarszombatfa Község Önkormányzata támogatásával megvalósult kiállítás április 2-ig tekinthető meg a Vigadó ötödik emeleti kiállítótermében. Simon Attila fotográfus fényképes beszámolója itt érhető el. A kiállítás megnyitójáról itt olvasható fényképes összefoglaló. Kurátori tárlatvezetésre még március 22-én és 30-án 17:30-kor kerül majd sor.
